Rejtegetnivalók - 2.rész
Fandom: Avengers&Political Animals crossover
Páros: Frostwinter
„Are you, are you
Coming to the tree?
Where I told you to run
So we'd both to be
free.
Strange things did
happend here
No stranger would it be
If whe met at midnight
In the hanging tree.”
- Hunger Games - Hanging tree
Némileg sötétebb hangulatú az előzőnél, de még mindig nem angst (haha, csak várjátok ki a végét), fogadjátok hát örömmel! Sok a három pont, de mentségemre legyen mondva (erre nincs mentség) a nagy része telefonról lett írva és onnan nem tűnt soknak.
Első rész
Első rész
Amikor
Steve Rogers háza előtt megjelent a túlságosan jól ismert fekete autó, egyből
kiszáradt a torka. Tudta, hogy baj van, mert Fury soha nem szokta személyesen
meglátogatni, Natasha pedig általában Clint motorján jön, a férfivel együtt
vagy épp nélküle. Egyből a falnak döntött pajzsra rebbent a tekintete, majd
Bucky szobája felé, ahol szerencsére most nem volt ott a barátja. Mióta ő és
Loki együtt vannak, neki is sokkal könnyebb, ha nem látja őket a házban, ahogy
egymással váltják azokat a bizalmas kis pillantásokat, a közös mosolyokat, a
direkt-véletlen érintéseket, amelyeket ő annyira szeretett volna megkapni
Buckytól és ha egy ideig reménykedett is benne, mostanra minden reménye porrá
omlott. Mikor azon az éjszakán visszajöttek, rögtön érezte, hogy valami
megváltozott, Loki pedig egyből készséggel közölte vele, micsoda - és akkor,
ott, Steve úgy érezte, a fenébe Amerika Kapitánnyal, meg minden becsülettel, ő
bizony megüti. Végül nem tette.
Loki
azóta gyakran viszi el a barátját hosszabb-rövidebb kirándulásokra, neki is
jelentősen megkönnyítve a helyzetet, hogy nem kell állandóan őket néznie. De
hiába, hogy ők nincsenek itt, a férfi dolgai akkor is árulkodóan a szobájában
vannak, elvétve Loki egy-egy ingével vagy zoknijával. Még ha Loki ruhadarabjait
nem is ismerik fel, tekintve hogy az asgardi nem gyakran hord ilyeneket, csak
amikor az ex-katonát viszi valahová, sajnos Bucky dolgai nagyon is
felismerhetőek és a vendégek közül senki sem hülye, hamar rájönnek, hogy
Télkatonát rejtegeti. És akkor ott mindennek vége.
Az első, ami eszébe jutott, felhívni Starkot. Amikor előbányászta a telefont a
zsebéből, Natasha jellegzetes, vörös hajzuhataga éppen akkor bukkant fel az
autó nyitott ajtaja mögül, ahogy kiszálltak. Nincs idő Starkra. És a francba,
ezek mindent tudnak - realizálódott benne, mikor meglátta a nő oldalán a
pisztolyt.
~.~.~.~.~
Az üres üvegen megcsillannak a késő délelőtt nap erős sugarai, kegyetlenül
emlékeztetve arra a földön fekvő fiatal férfit, hogy ideje lenne felkelnie és
elkezdeni a napot. Először körbenéz a szobában, végig az ő sorsára jutott,
padlón heverő üvegeken, amelyek már napok óta ott lehetnek, mert nem volt kedve
eltenni őket, a bejárónőnek pedig szabadnapja volt tegnap, így ő sem dobta ki
őket. A lábával meglöki az egyik üveget, amely bánatosan gurul arrébb, majd
koppan az asztal lábában és eltérülve egy másik üvegnek rohan csilingelve. TJ
fülét bántja a hang, de ahelyett, hogy befogná a fülét, csak fekszik tovább, a
fejében a szokásos másnaposság zúgása, a füle enyhén cseng, de azzal sem
törődik. Fel kéne kelnie - fogalmazódik meg benne a gondolat már másodjára, de
végül arra jut, semmi értelme, mert nincs mit csinálnia egész nap. Nincsenek
céljai, nincsen munkája, még barátja sincs, csak dugópartnerei, akik azért
fekszenek le vele, mert ő a „Fehér házi buzi”, a volt elnök mérsékelten jóképű
és nyíltan homoszexuális fia, amiért minden meleg srác le akar feküdni vele. Őt
általában egyik sem érdekli igazán, de amíg velük van, legalább általában jól
érzi magát, még ha erre nagyban rá is segítenek a drogok, amikkel feldobják az
együtt töltött időt.
A nightclubba is csak délután kell bemennie, addig mindössze annyi dolga van,
hogy összeszedje magát, már amennyire hajlandó rá, megmutassa a családnak, hogy
él, aztán lelépjen otthonról, amennyi időre csak lehetséges. Úgyis csengeni fog
a telefonja minden fél órában, amíg elvan, mert mikor otthon teszi a semmit,
senkinek sem kell, de amint kiteszi a lábát, hirtelen mindenki foglalkozni kezd
azzal, hol van, hogy érzi magát és haza kell-e vinni. Mintha nem tudna élni sem
egyedül!
Bosszúsan morog egyet, végül csak megfeszíti magát és az ébredés óta jelen lévő
csendes hányingerrel küzdve feltornázza magát a földről, közben az órára sem
felejt el rápillantani, mégis mennyi van még vissza ebből az átkozott napból.
Tizenegy óra huszonnyolc, odalent a szakács már valószínűleg készíti az ebédet,
holott ő még meg sem reggelizett. Ahogy jelenleg érzi magát, nem is tudna.
Hirtelen megcsörren a telefonja, mire unottan kinyújtja a kezét és épp ahogy
eléri az asztalon, már fel is veszi. Szívesebben nyomná ki.
- Dougie! Hogy vagy bratyó? - érdeklődik, próbálva fesztelennek tűnni, de
ikertestvére most sem veszi be, ahogy sohasem. Testvérek...
- Figyu, ma tovább kell bent maradnom, anya kampánya miatt, elég nagy a
fejetlenség, nem vacsorázunk otthon. Gondoltam, szólok, hogy ne várj, egyél
nyugodtan - darálja le neki a férfi gyorsan, hallhatólag nagyon siet,
valószínűleg erre a beszélgetésre sem lenne ideje, de a bátyja miatt beszorítja
a teendőibe. Csak két perc. A családjának két kibaszott perce sincs rá.
- Semmi gáz, amúgy sem akartam itthon enni. A klubba kell mennem néhány dolgot
elintézni, meg ha már az enyém, szórakozok is kicsit - vonja meg a vállait,
miközben beletúr a hajába. Sokkal inkább zaklatott, mint álmos mozdulat ez -
azonnal felébredt, amint meglátta a testvére nevét a kijelzőn.
- TJ vigyázz magadra, oké? Ne csinálj semmi hülyeséget - figyelmezteti
szokásosan Douglas, majd mielőtt rendesen elköszönhetnének, leteszi a kagylót.
Hát ilyen, ha az ember családja más embereknek él, a hozzájuk közel állókra nem
marad idejük. Tulajdonképpen harminc év alatt megszokta... de azért még mindig
fáj egy kicsit. Ideje nekivágni ennek a szokásosan szar napnak, a szokásosan
szar világban.
~.~.~.~.~
Bucky még a sarkon elköszönt Lokitól. A falnak simulva csókolóztak hosszú, édes
percekig, a környék csendes volt, alig járt arra valaki és azok a ritkán arra
tévedők sem figyeltek rájuk, így ők sem foglalkoztak senkivel, egymáson kívül.
Kimondatlan megállapodás volt, hogy Loki nem megy túl gyakran a lakásba, mikor
Steve otthon van, tudta, hogy a férfi féltékeny és nem akart rontani az amúgy
sem fényes helyzetükön, hiszen azzal csak Buckynak tett volna rosszat. Az
ex-katona még utoljára rápillantott és megszorította a kezét.
- Te vagy a valóság - állapította meg, mint minden alkalommal, mielőtt a fekete
hajú eltűnt volna. Szüksége volt a tudatra, hogy ezt sosem fogja elfelejteni,
hogy már nem kell attól rettegnie, egy nap felébred és nem tudva, ki ő
valójában, gyilkolni küldik újra és újra. Loki erre csak elmosolyodott,
odahajolt a füléhez és belesúgta We met at midnight, in the hanging tree,
a dalt, amit mindig dúdolgatott neki, főként akkor, mikor a rémálmaitól nem
tudott visszaaludni. Ez csengett Bucky fülében, mikor a fekete hajú lassan
köddé vált.
Mikor Bucky hazaért, Natasha csak úgy tessék-lássék tartott egy pisztolyt Steve
halántékához, hogy ne próbálkozzon semmivel, mert úgysem lenne értelme, így
csak becsukta maga után az ajtót és tanácstalanul megdermedt utána. Volt nála
fegyver, mert mindig volt nála fegyver, de a nő bármikor lőhetett, ha ő
megpróbálkozik bármivel is és amúgy is, Steve kedveli a nőt, nem bánthatja,
mégis mit csináljon...
- Buck, semmi baj. Gyere közelebb és ülj le, csak kérdezni akarnak pár dolgot -
nyugtatta a szőke, de ő nem hitt neki. Továbbra is csak állt az ajtóban és
Natashára meredt. Tudta, hogy a nő kíméletlen gyilkos. Ha azt mondják neki,
meghúzza a ravaszt, akkor nem fogja érdekelni, kire foglya épp rá a fegyverét.
- Natalia. - Néha voltak emlékei, nem tudta, honnan, de biztos volt benne, hogy
ismeri valahonnan a nőt, még korábbról, mielőtt célpont lett volna és nem
értette, mégis mit keres a SHIELD-nél. De nem is volt fontos, az volt fontos,
hogy fegyvert fogott Stevere és határozottan akart valamit, a másik kettővel
együtt. Közelebb lépett, megállt a nappali ajtajában, minden idegszála
pattanásig feszült, nem volt hajlandó leülni. Loki megtanította neki, hogy
ellenkezzen azzal, ha valamit parancsolnak neki, ő pedig készségesen használta
is.
- Bucky, ülj le. Kérlek - hangsúlyozta Steve. Ő nem mozdult, a nőt nézte
meredten, de nem nyúlt a késéért. Nem lett volna értelme.
- Nekünk úgy is jó, ha nem akar leülni Barnes. Csak beszélgetni akarunk egy kicsit
- mondta Fury látszólag nyugodtan, de a hangjában vibrált az idegesség. Tudják
- gondolta Bucky. Tudnak mindent.
Mikor Loki belépett a palotába, két einherjar látszólag feltűnés nélkül, mintha
arra lenne őrjáratuk, követni kezdte. Ha nem lett volna hozzászokva egész
életében ehhez, észre se vette volna, de így rosszallóan sandított hátra, mégis
mit akarnak tőle már megint. Legjobb tudomása szerint nem tett semmi olyat, ami
nem tetszett volna Odinnak, így semmi oka rá, hogy újra megfigyeltesse, legalábbis
az eddigieknél jobban. Nem volt ostoba, tudta, hogy még mindig figyelik, még ha
nem is követik minden lépését. Mikor a szobájához ért, megfordult.
- Bejönnének a szobámba is? - morrant rájuk, mire a két katona egyből elindult.
- Agyatlanok. Vicc volt - ingatta meg a fejét és becsapta az orruk előtt az
ajtót. Rossz érzése volt ettől a hirtelen jött bizalmatlanságtól. Nem tett
semmit, amivel kiérdemelte volna, úgyhogy vagy Thor készül valami ostobaságra
vagy odalent történik valami. Valami, ami...
Mikor megfordult és feltépte az ajtót, hogy kisiessen, egy túlontúl ismerős
páncélnak ütközött, ami nem sugallt semmi jót. Thor gyakran kereste fel, hátha
tudják ápolni a testvéri kapcsolataikat, de ő minduntalan lerázta, azt pedig
egyáltalán nem tartotta véletlen egybeesésnek, hogy a bátyja épp akkor tűnik
fel a színen, mikor az einherjarok.
- Mi történt? - vonta kérdőre a másik félistent feldúltan, próbálva ellépni
mellette, de az nem engedte, eltakarta az egész ajtót, nem hagyva, hogy Loki
kimenjen. Ettől csak még inkább beigazolódott a gyanúja.
- Itt kell maradnod, Loki. A saját érdekedben és mindenki máséban is.
- Nincs hangulatom ehhez a ködösítéshez Thor! Mondd el, mit akarsz - mordult
rá, elveszítve türelmét, testvére azonban csak sóhajtott és beljebb taszigálva
őt a szobában, bezárta maga után az ajtót.
- Apánk megtiltotta, hogy visszamenj Midgardra. Azt mondja, nem vagy jó
hatással arra emberre és a SHIELD egyetért. Veszélyes, hogy együtt legyetek -
mondta végül. A szavai szomorúak voltak, látszott a tekintetében, hogy nem
akarja ezt ő sem, hiszen látta, hogy az öccse boldog volt. Asgardban sosem volt
olyan boldog, mint azokban az órákban Midgardon, ezzel a katonával. Loki
hátrált egy lépést, zöld szemeiben pánik és kétségbeesés villant, ahogy az
ajtóra nézett. Ha most, ebben a pillanatban hollóvá változna, talán, talán
lenne ideje elérni a titkos útvonalig, mielőtt követni tudnák... de akkor Thor
már lefogta, a keze bilincsbe szorult és a testvére már vonszolta is ki a
szobából, minden akarata ellenére.
- Nem teheted ezt, Thor! Sem te, sem a SHIELD, sem Odin! Miért fáj nektek
ennyire, ha boldog vagyok?! Válaszolj, te senkiházi, semmirekellő ostoba! -
kelt ki magából, tehetetlenül rángatva a bilincset, egészen amíg lent, Asgard
börtönében le nem váltak a csuklójáról, hiszen a cellában már nincs rájuk
szükség. A válaszfalhoz fordult és beleütött teljes erejével. Thor kék szemei
szomorúak voltak, mint eddig szinte soha, a fejét lehajtotta, ahogy az öccse,
akinek mindig csak jót akart, szinte megháborodva ordította utána szitkait,
miközben elhagyta a termet. Loki addig ordított, amíg már nem volt hangja,
akkor pedig leült, a hátát a falnak támasztotta és gondolkodni kezdett. Ebben
jó volt és most nem tehetett mást, csak ezt.
~.~.~.~.~
Két dolog volt az életben, amit TJ igazán szeretett - a zongorázás és a
nightclubja. Szerette a vele járó pörgést, a bent dübörgő zenét, hogy amikor
ott van, még a saját gondolatait sem hallja, mert még gondolkodnia sem kell, ha
ott tölti az idejét. Az ital, a drog és a szex csak figyelemelterelők voltak,
egyiket sem szerette igazán (na jó, a szexet talán igen), de amíg ezeknek élt,
nem kellett azzal törődnie, hogy valójában semmi más nincs, amiért élhetne. Nem
véletlenül próbált öngyilkos lenni... képtelen volt elviselni a nyomást, ami a
Hammond névvel jár együtt és valójában még most is képtelen rá.
Elnyúlik a kényelmes kanapén, beleszív a cigarettába és megdörzsöli egy kicsit
az állát, miközben üresen bámulja a táncparkettet. Várja, hogy megakadjon
valakin a tekintete, valaki olyanon, akire érdemes szentelnie egy éjszakát vagy
akár többet is, ha jó vele, aki el tudja felejtetni vele, hogy a családja
valószínűleg most is a beszédeibe meg a kampányaiba temetkezik és meg is
feledkeznek a létezéséről. Neki is ezt kéne tennie... legalább csak ezen az
éjszakán. Fókuszálatlan pillantása végül megállapodik egy korabeli férfin, aki
épp akkor indul a bárpult felé, így ő elnyomja a cigarettát és kényelmesen
felkelve, vadászni indul. Biztos benne, hogy sikerrel jár, mert vele mindenki
le akar feküdni, aki csak egy kicsit is meleg, így teljesen nyugodtan
támaszkodik a pultnak, majd oldalra pillant, egy kis mosollyal.
- Meghívhatlak egyre? Adj két whiskey-t! A ház fizeti - szól oda a pultosnak,
mielőtt a férfi bármit válaszolhatna. Nem is egészen nézi meg magának, csak
addig jut el, hogy szőke, kék szemű és jóképű, neki pedig ennyi bőven elég.
- Rendben, miért ne. - Mosolyog és megvonja a vállát, vissza sem néz a
barátaira, akiket otthagyott, hogy italt vigyen nekik. A pillantása flörtöl
TJ-el, ahogy fordítva is, akkor sem veszi le róla a pillantását, mikor jó
nagyot húz a kapott whiskey-ből. TJ követi a példáját, ő azonban szinte egyben
kiissza a pohár tartalmát és visszatolja egy újabb körért.
- Mondd csak, velük akarsz hazamenni? - int a fejével a társaság felé, akikről
a férfi leszakadt nemrég. Ő feléjük pillant, majd újra vállat von.
- Hazamennék veled is, de itt a barátom, ő nem túlzottan örülne neki. Hívj fel,
holnap este dolgozik. - Odacsúsztat egy apró lapot, rajta a számával, majd
eltolja magát a pulttól. - De kösz az italt! - villant rá negédes mosolyt,
aztán elveszik a tömegben, a pohárra markolva. TJ ujjai megszorulnak a
következő pohár ital körül és azt is lehajtja egyben. Nem igaz, hogy ez a nap
sehogy sem akar jó lenni!
Visszamegy a fotelhez, ahol eddig töltötte az idejét, felkapja a bőrdzsekijét
és rámarkol az asztalán lévő üveg nyakára, majd elhagyja a klubot. Nincs itt
keresnivalója, mikor még ezen a helyen is visszautasítják. A lakása magányára
és egy tablettára vágyik, meg valamelyik név gazdájára a telefonjából. Hazafelé
kigondolja, melyik legyen az.
Még nem hív taxit, csak céltalanul sétálgat a járdán, amíg már nem tudja, hol
jár, csak újra és újra meghúzza az üveget, míg már egészen kevés nem marad
benne. Még tud egyenesen járni valamennyire, mikor az út végén megpillantja őt.
Nem tudja, ki ő, mégis elejti az üveget, s még a hangos csörömpöléssel sem
törődik, ahogy széttörik a járdán, botladozva a férfi felé indul, aki a sarkon
áll és egyenesen őt nézi. Szinte érzi az ujjain a hosszú, ébenfekete haj
érintését, a zöld szemek megigézik, ismerős neki a hófehér bőr íze. Kinyújtja
felé a kezét, de megbotlik a saját lábában és elesik, mikor pedig felnéz, a
férfi már nincs ott. Zúg a füle, bizonyára a részegségtől, de ez a tompa
zsongás lassú dallammá alakul és nagyon, nagyon emlékezteti valamire... de nem
tudja, mire.
Másnap a saját ágyában ébred, valaki kopogtat az ajtaján, majd Douglas lép be,
meglehetősen feldúltan. TJ nagy nehezen felül, a feje még mindig zúg, hálásan
elfogadja a felé nyújtott aszpirint és vizet, a melléjük járó lecseszés pedig
már meg sem lepi.
- Megmondtam, hogy próbálj meg vigyázni magadra, de te egyetlen rohadt
pillanatra sem vagy hajlandó rám hallgatni? Neked csak az a fontos, hogy
mindenki rád figyeljen? Ezen az egy kibaszott éjszakán nem akartam utánad
rohangálni, erre kapok tőled egy sms-t, hogy menjek érted, ráadásul ájultan
talállak meg, mikor odaérek! - Megköszörüli a torkát és a hajába túr, hogy ne
kezdjen el ordibálni vele. - Ne haragudj. Nagy a stressz a kampány miatt.
- Nem küldtem neked sms-t. - Csak ennyit tud felfogni a neki intézett
szavakból, amitől a bátyja megzavarodik.
- Ne szórakozz, dehogynem küldtél. Megírtad, hol vagy és hogy azonnal menjek
oda. Amilyen részeg lehettél, csodálkozom rajta, hogy ilyen helyesen le tudtad
írni - ráncolja össze a homlokát a férfi, de végül csak betudja a másnaposság
átkának. A testvére már csak ilyen. - Teljesen mindegy, ma együtt ebédelünk,
úgyhogy addigra szedd össze magad. Apa is jön, meg kell beszélnünk néhány dolgot
- közli, mielőtt kilépne az ajtón. TJ a kezében lévő aszpirint bámulja egy
ideig, de végül bekapja, kortyol rá egy kis vizet és lassan dúdolgatni kezd.
~.~.~.~.~
Loki pillantásával ölni lehetne, mikor Thor maga hoz neki ételt a cellájába és
minden nap eljön beszélgetni, ami általában úgy végződik, hogy a fekete hajú
tüntetőleg hátat fordít neki és egyetlen szót sem hajlandó hozzá szólni, vagy
addig ordít vele, amíg a szőke férfi sebzett állat módjára ki nem kullog a
teremből. Nem tudja elviselni a jelenlétét, azzal a tudattal nem, hogy csakis
rajta múlik, hogy kijusson innen, hiszen ha ő csak egy kicsit is törődne vele,
ahogy állítja, félrenézett volna arra az egyetlen rohadt pillanatra, amíg ő
átváltozik és eltűnik az ablakon át, hogy segíthessen Buckynak. De nem, mert
Thornak muszáj teljesítenie a kötelességeit, szót fogadnia az apjuknak, amikor
parancsolhatna ő mindenkinek! Mindig is ebben állt az ostobasága... Ebből a
szempontból egy kicsit hasonlított Buckyra, csak ő megtanult nemet mondani. Thor
képtelen rá.
- Thor, el kell engedned. Segítenem kell rajta. Tudnom kell, mi van vele -
rimánkodik neki egyik nap, mikor a férfi újra meglátogatja. Nincs jobb ötlete
és kétségbeesésében már idáig is lesüllyed, csak hallhasson valamit Bucky
felől, hallja, hogy mit tesznek vele, hogy van, csak valamit.
- Nem tudom, testvér. Jobban tennéd, ha elfelejtenéd őt - feleli a villámisten,
ugyanazokkal a bánatos szemekkel, amikkel idehozta őt. Nem akarja ezt tenni.
Miért nem hajlandó ellenszegülni Odinnak?
- Azt mondtad, örülsz nekem! Hogy boldog vagy, mert végre én is rátaláltam a
boldogságra! Hazudtál, bátyám? Ha nem, akkor miért kényszerítesz még mindig
ide, miért kényszerítesz tudatlanságra, mikor akit szeretek, védtelen és
szenved?! - veti magát a válaszfalnak elkeseredetten, a homlokát a falnak dönti
és nem néz Thorra, a saját cipőit nézi. Nem tudja, mit tesznek Buckyval, csak
hogy nem önmaga. Homályos előtte a tudata... eddig egyszer sem próbált meg
belenézni, így most idegen neki és értelmetlen, amit nagy erőfeszítések árán
képes elérni belőle. De ilyen távolságban ez csak nagyon lassan sikerül.
- Nem szenved, csak ennyit tudok. Nem mondták el nekem, hogy mit tesznek vele,
de nem gyilkolják meg, azt nem hagyom.
- Mi értelme, ha nem látom többé? - vágja oda keserűen Loki, azonban az előtte
álló sokáig nem szól. - Hozd ide Starkot vagy Rogerst. Hazudd, hogy meghívod
magadhoz vagy nem érdekel, hogyan, de ennyivel tartozol nekem. Tudnom kell, mi
van vele - sóhajtja végül, majd hátat fordít és lehever az ágyára. Tudja, hogy
semmi értelme ilyesmit kérnie Thortól, úgysem fogja teljesíteni, épp ezért lepi
meg a legjobban, mikor a halk suttogást hall a túloldalról.
- Rendben.
~.~.~.~.~
A családi ebéd nem sokban különbözik az eddigiektől. Mióta az anyja indult az
elnökségért, alig van pár perc szabadideje, akárcsak a család többi tagjának, a
nagyit leszámítva, aki az egyetlen társaságának számít a srácokon kívül, akiket
felszed, mikor már nagyon nincs mit csinálnia. Már nem egyszer próbált
leszokni, nem sikerült, az elmúlt időben pedig már nem is akart próbálkozni
vele. Mi értelme lenne? A bátyja házassága tökéletes, az anyja végre azt
csinálja, amit akar, az apja pedig újra ott van mellette, a nagyanyja pedig már
semmit sem akar csinálni, a család összetartásán kívül... ő az egyetlen, aki
azt sem tudja, mit akar tenni.
- Hogy halad a kampány anya? - mímel érdeklődést, ha már amúgy sem esik szó
sosem másról a családi asztalnál, mint politikáról. Az anyja rühelli a
jelenlegi elnököt és igaza is van, de ami azóta körülveszi őket - a folyamatos
zaklatások, a véget nem érő kérdések, csoda hogy a klub előtt nincsenek ott
állandóan, bár talán belátják ők is, hogy azért az mégiscsak sok lenne, hiszen
könnyen be lehetne őket perelni, mert ártanak az üzletnek.
- Remekül. És te hogy vagy TJ? Jól megy a klub? - Eleine hangjában aggodalom
csendül és tudja, hogy ez az elmúlt fél évnek szól, de köszöni szépen, ha már
kétszer nem sikerült meghalnia, nem fogja megpróbálni még egyszer.
- Remekül - hagyja rá ő is, miközben a szájába töm egy adag salátát. Nagyon
egészségesre sikerült a mai ebéd, úgy tűnik, a szakácsuk különösen ügyel a
család vitaminellátására, mióta újra sokat éjszakáznak és a nap minden percében
csak dolgoznak.
- Az a kis szaros nem fog ki rajtunk - jegyzi meg az apja is, a kampányra
utalva, majd nem is figyel tovább, lehúzza a borát és megtörölve a száját,
feláll az asztaltól. - Van még néhány beszéd, amit be kell vágnom a
riportereknek. Legyen jó napod, TJ - borzol bele a fia hajába, miközben elhalad
mellette, aztán csak az ajtó csapódását hallani. Először mögötte, majd az anyja
és a testvére mögött is, és a ház kiürül, ahogy a nagymamája beletemetkezik
néhány újságba, elheverve az egyik kanapén. Ő, tekintve hogy semmi dolga nincs,
a zongorához ül, ügyetlen próbálgatva egy kis dallamot, ami tegnap óta ott jár
a fejében és nem hagyja nyugodni.
- Nagyi, nem tudod, mi lehet ez? - fordul a nőhöz, aki felfülel az újságjából,
amíg lejátssza neki. Pár percig gondolkodik rajta, majd végül tanácstalanul
megrázza a fejét.
- Nem, de jól hangzik. A legjobb ötletek úgy jönnek, mintha emlékeznénk rájuk,
írd le gyorsan, mielőtt elfelejted - tanácsolja, ő pedig hallgat rá, keres egy
üres kottalapot, hogy lejegyezze, amit a fejében szól. Hirtelen hall valami
zajt az ablak felől, mire rögtön odasiet, de csak egy sziluettet lát, amibe
beleborzong, a szívébe kap az érzés, hogy ismeri ezt a magas, kecses alakot, a
hosszú, fekete hajat, de végül visszafordul az ablakból és dühösen kicsörtet az
előszobába, ahol épp az egyik őrük posztol.
- Egy paparazzi ólálkodik a ház körül, megint! Nem akarom itt látni, nem az
lenne a dolguk, hogy elintézzék? Nézze Clark ügynök, semmi bajom magával, de
nem szeretem, ha az őreink nem végzik rendesen a munkájukat! - fakad ki, amint
meglátja a férfit, mire az csak bólint és mond pár szót a kintieknek.
- Elnézést uram, máris keresni kezdték az illetőt. Megnyugodhat - nyugtatja a
szokásos, tárgyilagos hangon, mire visszatér a kottához, de akárhogy próbál
emlékezni, most sehogy sem jut eszébe az a kis dallam...
~.~.~.~.~
Amikor meghallja a lépteket odakint, egyből kinyitja a szemeit és abbahagyja a
dalocska dúdolgatását, amit szüntelenül dalol a cellában, ha épp Thor nincs
ott. Segít neki ellazulni és így könnyebben bejut Bucky tudatába, még ha csak
kis időre is sikerül, a nagy távolság és ereje korlátozottsága miatt. Bántóan
tehetetlennek érzi magát, hogy csak ott ücsörög a cellájában és mint egy
kukkoló, figyeli őt távolról, amikor képes rá. Nem akarja megrémíteni vagy
lesokkolni a megjelenéseivel, de az, ahogy eddig látta őt, nagyon
megdöbbenti - a tudata talán még mindig a rövid hajú, jóképű Barnes őrmesterre
emlékszik, csak a XXI. században? A rövid haj, a bőrdzseki és a laza ruházat
azt a férfit juttatják eszébe, akiről Steve mesélt mindig, akit ő sosem ismert,
de nem is gondolta szükségesnek, hiszen ő nem azt a Buckyt szerette, hanem a
hosszú hajút, a borostást, a fémkarút, a dadogót, minden hibájával együtt.
Meglepi, mikor a magas, szőke férfi bukkan fel testvére mellett, Starkot várta,
nem őt.
- Loki - bólint neki jól nevelten, aztán egy kicsit elmosolyodik. - Régebben
minden vágyam volt téged börtönben látni.
- És mi változott? - Feláll, majd kíváncsian a válaszfalhoz lépdel, puha
csizmája alatt még nem is koppan a talaj. Egy kicsit előrehajol, vállára omló
fekete haja előrecsúszik, az arca a szokásosnál is sápadtabb, az aggódás ráncai
pedig átszelik a homlokát.
- Bucky a legjobb barátom. Akármennyire akarom védeni tőled, csak fájdalmat
okoznék neki, ha hagynám, hogy elválasszanak titeket, hiszen így elválasztják
tőlem is. Szeret téged, úgyhogy békét kell kötnünk, hogy kihozhassuk onnan -
néz rá határozottan, az állát felszegve. Thor nem hitte volna, hogy Amerika
Kapitány fogja felajánlani, hogy segít a SHIELD ellen fordulni a legnagyobb
ellenségnek, akivel eddig a Föld szembenézett, de valójában még magát Lokit is
meglepi ezzel.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Nem úgy ismerlek, mint aki megbízna
bennem - pillant rá kétkedően a bebörtönzött isten, azonban Steve ellentmondást
nem tűrő, határozott bólintása elűzi a kétségeit. Tényleg komolyan gondolja! -
Te megőrültél.
- Őszintén? Nem kizárt. De most csak az a fontos, hogy Buckyt biztonságban
tudjam, és ez a SHIELD körein kívül van - sóhajt fel Steve. Az arcán látszik a
csalódottság, amit a szervezet okozott neki, akikről azt hitte, tényleg
segítenek a világon... most pedig rá kell döbbennie, hogy ők is csak emberek,
önzőek és félnek.
- Rendben. Értesítsd Starkot, el tudom érni Jamest, de ahhoz közelebb kell
lennem hozzá. Nem segít a helyzetemen, hogy két különböző világban vagyunk, de
nála talán nem keresnek - hajol előrébb Loki, már-már izgatott csillogással a
szemeiben, ahogy arra gondol, újra láthatja majd a katonát, ráadásul hamarosan.
A szőke azonban lemondóan megingatja a fejét.
- Számítanak ott rád. Buckyról is azért szereztek tudomást, mert be volt
poloskázva a lakásom és én ostoba, nem tudtam róla. - Félrenéz, lesütve a
tekintetét... nem akarja látni az ítélkezést a két isten szemében.
- Stark zseni, én meg a csalás istene. Megoldjuk - tekinti lezártnak a témát,
majd a másik asgardira pillant. Thor nehezet sóhajt, ahogy belegondol, mivel
szegül ellen, ha kiengedi a cellájából az öccsét... ha Loki kikerül, nincs
visszaút. Végül bólint, a fekete hajú pedig megkönnyebbülve, légiesen ugrik ki
a folyosóra, amint eltűnik az arany válaszfal.
- Nincs vesztegetni való időnk. Loki, a titkos járataid! Azon keresztül kell
mennünk - vezényel a villámisten, a másik azonban csak megütközve néz rá.
- Ez a nap csupa meglepetés. Te is csatlakozol hozzánk, bátyám? - emeli ki az
utolsó szót gúnyosan, de Thor nem veszi magára. Sosem veszi magára.
- Apám irtózatosan dühös lesz, ha megtudja, hogy kiengedtelek. De ha
megmutathatom neki, hogy megváltoztál, talán megbocsájt, persze, hogy megyek!
Megváltoztam volna? - gondolkodik el. Hiszen semmi mást nem tesz, mint hogy
mindenkit felhasznál arra, hogy elérje a saját, önző célját, visszaszerezni,
ami az övé. Mit lát benne Thor, amit ő nem vett észre?
~.~.~.~.~
Alig mozdul ki a házból, úgy érzi, már lassan egy hete, pedig csak egy vagy
talán két nap telhetett el, mióta önkényes száműzetésbe vonult, nem mintha a
családja bánná ezt. Ők szívesebben látnák egész nap a kanapén fetrengeni
pizsamában, mint hogy odakint legyen és csináljon valamit, amit igazán élvez,
de talán el kéne tussolniuk, talán megint az egész világnak hazudniuk kéne,
csak mert meg akarják váltani, de ő ebbe nem illik bele a tökéletlenségeivel.
Magához ragad két adag popcornt és leveti magát a tv elé, egyre csak azon a kis
dalocskán gondolkodva. Lejegyezte, de akárhogy próbálkozik vele, valahogy nem
olyan, mint akkor, amikor eszébe jutott, nincs benne az az ismerős érzés, hogy
ő szereti ezt a pár, szép kis hangot, hogy ő hallotta már ezt és talán nem is a
hangokat szereti, hanem valakit, aki énekelte ezt neki...
Badarság - hessegeti el magától a zavaró gondolatokat. Az egyetlen, aki dúdolt
neki, a dadája volt még nagyon-nagyon régen, ő pedig sosem énekelt semmit,
amire emlékszik és ehhez hasonló volt. Ráadásul őt még nem is kedvelte
különösebben, de tudta, hogy semmi értelme az anyja és az apja után futni,
főleg mikor dolgoznak. Amíg pedig a Fehér Házban éltek, nem tudott volna olyan
percet mondani, mikor a szülei nem dolgoztak.
Végignéz vagy három gagyi vígjátékot, az utolsó felénél el is alszik, annyira
unja, békésen hortyog a fotelben. Arra riad fel, hogy a keze, ami eddig a tálba
mélyedt, megmozdul, lelökve az öléből az egész adag meg nem evett kukoricát és
mielőtt megfoghatná az épp dőlő tálat, az ébredés riadalmától megugrik,
végérvényesen földre küldve mindent, amit korábban meg akart volna enni.
Letörli a szája sarkából a nyálát, majd mérgesen és unottan beletúr a hajába,
de végül nem takarítja fel, helyette magára rángat valami vállalható öltözetet
és felkapva a dzsekijét, úgy ront ki a házból, mintha üldöznék. Leinti az
ajtónál posztoló őrt, hogy hagyja békén, aztán bevágódik az autójába, a
lendülettől szinte átcsúszik az anyósülésre, de már gázt is ad,
kapkodó mozdulatokkal beköti magát és az autó port verve elszáguld. Letekeri az
ablakot, nem tudja, hová megy, egyszerűen csak ki kell szellőztetnie a fejét,
mielőtt ahogy mondani szokta neki az oly szerető családja „hülyeséget csinál”.
Végigszáguld a néptelen utakon, már leszállt az éjjel, észre sem vette, mikor,
csak hajt előre, míg már nem tudja, hol van, de a GPS-t nem kapcsolja be. Majd
hazafelé.
Valami park mellett parkol le végül, a támlának dönti a fejét és lehunyja a
szemeit. Nem tudja, mi hozta ide, de ki kellett szakadnia otthonról, a
mindennapok fásult, ködös füstösségéből, mielőtt belebolondul. Néha elgondolkodik
rajta, hogy ez nem lehet az ő élete, neki csinálnia kéne valamit, ami fontos,
mint a családja többi része és nem csak eltékozolni az életét azzal, hogy
feléli a pénzt, amit ők megkeresnek. Kipillant a lehúzott ablakon a sötét
parkra, ahol az egyik fa alatt magas, karcsú alak áll magányosan, az ajka
mozog, mintha magában beszélne, de ő tudja, hogy ez nem beszéd, ez ének, pedig
nem is hallja odáig. Kiugrik az autóból, majdnem lezárni is elfelejti, mikor
beüt a felismerés, hiszen ugyanezt a férfit látta nemrég, miután ejtették! Az
alak hófehér bőrét csak még sápadtabbá teszi a hold gyenge fénye, amely ezüstbe
vonja mindkettejüket, ahogy TJ megtorpan az alak előtt. Zihálva, tágra nyílt
szemekkel bámul a zavaros, zöld lélektükrökbe, amikben annyi a szeretet, hogy
szinte megrémül tőle.
- James... - szólítja meg az ismeretlen, mire felocsúdik a révületből. Miért
használja azt a nevet, amit ő sosem tekintett fontosnak? Előrelendül és
megragadva fekete ingének gallérját, a fához préseli. Az idegen nem mozdul, a
szemében felismerés és fájdalom villan.
- Ki maga? Követ engem? Mit akar?
~.~.~.~.~
Két segítőjét a házon kívül hagyva, Loki indul elsőként útnak a feltaláló
villájába. Köddé válik mellettük, mikor pedig felbukkan, egyenest a konyhában
szorgoskodó férfi mögött jelenik meg, tenyerét a szájára tapasztva, hogy fel ne
ordítson rémületében. A zseni odakap, de hamar megismeri az őt némává tévő
kezet és ha nem lenne biztos a dolgában, még egy apró gondolat is felbukkan a
fejében, ami biztosan nem az övé.
Lehallgatnak minket - üzeni Loki. - Mikrofonokkal rakták tele a házad. Thor és
Rogers kint vannak az ajtó előtt, amíg megoldod a problémát, úgyhogy siess.
Tony valamiféle kelletlen mormogást hallat, amolyan „már megint én”-hez
hasonlót, de egy sóhajjal leteszi a kést és a laptopjára koppint, hogy feloldja
a zárat. Beír pár jelszót, az isten nem követi végig, mit csinál, mert úgysem
értené, de ezt még kevésbé vallaná be magának, nem hogy másnak is, így inkább
puha lépéssel eltávolodik tőle és csak megszokásból felméri a terepet. A
milliomos mellette megint morog valamit, ez már bosszúsabb, mint az előző, de
végül egy utolsót koppint és felegyenesedik.
- Oké, gond megoldva. De nem hosszú időre, úgyhogy gyorsan mondjátok el, mi a
francot csináltok a házamban és barmoljátok szét az eddig se fényes
kapcsolatomat a SHIELD-el. - Poharat vesz elő magának, nem bajlódik a jéggel,
nyakon ragadja az üveget és aranyló folyadékkal tölti tele, de aztán
meggondolja magát, a kitöltött poharat pulton hagyja és inkább az üveget emeli
a szájához, ha már úgyis a kezében van. Közben betalál a szöktetés másik két
kivitelezője is, Steve bocsánatkérően pislog a férfira a betörésért, Thor
nemkülönben. Az egyetlen, akit nem hatnak meg a kötelező udvariassági körök, az
Loki, aki mindössze a szemeit forgatja ezen az egész színjátékon.
- Gondolom tudsz róla, hogy Jamest elrabolták. Vissza kell szereznem - fűz
magyarázatot a megjelenésükhöz végül a fekete hajú, miután egyik szőke sem volt
hajlandó megszólalni. Bár Loki nem csodálkozik rajta, igazából azon
csodálkozna, ha tudnák, mit csinálnak.
- Fasza. És ehhez miért is kellek én? Egyszer már megcsináltad, hogy
leromboltad az egészet, nem? Emlékeim szerint a pasid is megcsinálta egyszer.
Mi a gond? - rántja meg a vállát nemtörődöm módon, miközben a konyhaasztalhoz
csoszog és lerogy rá. Kezdi úgy érezni, hogy öreg már más világból érkezett
istenek gondjainak megoldásához vagy egyáltalán maguknak az isteneknek a
pesztrálásához.
- Menedék kell. El kell érnem Jamest, hogy megtudjam, mi történik vele, de
Asgard túl messze van, onnan nem tudok tartós kapcsolatot létesíteni vele.
Sokkal könnyebb így, hogy egy világban vagyunk - mondja ki végül az eredeti
okot, amiért idejöttek. Tony színpadiasan nyöszörögve belefejelne az asztalba
legszívesebben, de végül csak újra meghúzza az üveget és elnyúlik a széken.
- És miért is gondoltad, hogy segítek neked? - Meglögyböli a folyadékot, a
színezett üveget nézve, nem Lokit. Tudja, hogy ezzel borzasztóan fel fogja
idegesíteni, de nem bánja. Éppen eleget szívott miatta az elmúlt időben, nem ő
tehet róla, hogy nem tudott vigyázni arra, amit még segített is neki
megszerezni.
- Mert szükségem van rá. Szem előtt vagyok leginkább elrejtve, tehát ha csak
egyetlen szobát kaphatok, ami nincs mikrofonozva, ki sem lépek onnan. - Sosem
hitte volna, hogy szinte könyörögni fog ennek az embernek, akit annyiszor
kergetett már őrületbe a gyermeteg játékaival, de most szüksége volt a
támogatására és a szakértelmére. - És kelleni fog egy tervrajz is az épületről.
Te meg tudod szerezni - jelenti ki, mert senki más nincs, akit ismerne és fel
tudná törni a SHIELD rendszerét anélkül, hogy azonnal rájuk akadjanak. A
feltaláló ráérősen újra megzörgeti az italt az üvegben, de végül feláll és maga
után inti a kis társaságot.
- Basszus... ezért még nagyot fogok szívni. Oké, csináljuk, úgyse bírom, amit a
SHIELD művel. De hogy neked segítsek, hát a francba is, sose hittem volna, hogy
idáig süllyedek. Ti meg aztán pláne - int a szoba ajtajában álló két szőke
felé. - Hangszigetelt és leárnyékolt. Igazából az egész házat leárnyékolhatnám,
de ha már Fury imád perverz kukkolót játszani, felőlem csinálja. Nincs mit
rejtegetnem... azaz eddig nem volt. Ne gyertek ki, amíg nem mondom, hogy lehet,
mert akkor azonnal lebukunk. Tudom, hogy mindkettőtök kőkorszaki szinten áll a
technikával, de asszem ezt még ti is megértitek. Majd hozok kaját! - integet és
becsukva az ajtót, magukra hagyja a csapatot. A kapitány és Thor a döbbenettől
nem mozdulnak, de Loki egy otthonos mozdulattal végignyúlik a kényelmes, kissé
kemény ágyon, lerugdossa magáról a csizmáit és lehunyja a szemeit.
- Jól figyeljetek ide. Amíg James tudatában vagyok, a testem védtelen, úgyhogy
a ti dolgotok lesz, hogy őrizzétek. Ha bármi történik a testemmel, azért
meglakoltok, kínkeservesen és ez alatt nem egy kis csínyt értek, amíg alszotok,
remélem érthető voltam. Nem tartózkodhatok sokat a tudatában, mert ha figyelik,
észrevehetnek, de amíg csak megfigyelő vagyok, nem lesz probléma. Ne zavarjatok
meg, csak ha tényleg nincs más lehetőség, koncentrálnom kell - vázolja fel a
teendőiket Loki, Steve azonban aggódva előrelép.
- Nem vihetnél engem is? Aggódom érte.
- Sajnálom - ingatja meg a fejét, de tisztán hallatszik, hogy a legkevésbé sem
sajnálja -, de ez egyszemélyes képesség. Csak én és senki más. Cserébe a
védelemért, mindent elmondok, amit megtudtam.
~.~.~.~.~
Lokit megrendíti, hogy a férfi nem ismeri fel, de valójában nem lepi meg. A
szíve mélyén reménykedett benne, hogy ez nem történik majd meg, hogy csak a
testét zárták el és az elméjét nem... de számított rá, hogy ez nem így lesz.
Egy utolsó, elkeseredett próbálkozást tesz, azonban csak a szavaival, meg sem
mozdul a remegő kezek között, amelyek a fa törzsének préselik a hátát.
- Bucky? - emlegeti fel a legtöbbet használt nevét és az a híres nyelve
megbotlik, a hangja remeg, mert látja a szemekben az értetlenséget, az
ürességet... hogy nem ismeri fel sem őt, sem a saját nevét.
- Ki a fene az a Bucky? Maga azt sem tudja, kit követ? - ingatja meg a fejét
értetlenül, de a szorítása gyengül, már kevésbé érzi veszélyben magát így, hogy
a fekete hajú férfinak ezek szerint fogalma sincs, kicsoda. Talán csak tévedés
történt.
- Sajnálom, összetévesztettem önt valakivel. Megtenné, hogy elenged? - pillant
le a még mindig őt markoló kezekre, mire a férfi zavartan elhúzódik tőle és még
hátrál is pár lépést. Most, hogy nincs miért dühösnek lennie rá, tanácstalan,
miért érzi magát olyan furcsán a közelében, mintha ismernék egymást, de nem tud
rájönni, honnan. Talán az egyetemen látta még annak idején? Loki lassan összeszedi
magát, kisimítgatja az ingét, igyekszik fesztelennek tűnni, de nehezebb
szembenéznie a feledéssel, mint gondolta volna.
- Loki Laufeyson. Ha már így összefutottunk. - Kezet nyújt, a mosolya meglepően
erőltetett és őszintétlen, de TJ nem veszi észre, bátortalanul megrázza a kezét
és óvatosan visszamosolyog. Most, hogy kiderült, tényleg csak összekeverte őt
valakivel, sokkal nyugodtabbnak érzi magát, bár elgondolkodik rajta, mennyire
lehet nyugodt egy olyan ember társaságában, aki másokat követ.
- Thomas James Hammond. Gondolom így már rémlik, ki vagyok. - Elfintorodik,
hiszen ki ne ismerné a Hammond nevet ebben az országban, épp ezért lepi meg a
fekete hajútól kapott értetlen, zavarodott pillantás. Komolyan nem tudja,
kicsoda? Mégis honnan keveredett ide?
- Sajnálom, nem tudom, honnan kéne, hogy ismerős legyen a név. Európából jöttem
nemrég - hazudja szemrebbenés nélkül, immár teljesen ártatlan arckifejezéssel.
Tudja, hogy nem rémítheti el magától a férfi elméjét, hogy nem kelthet benne
gyanút, mert akkor túlságosan középpontba kerül, annak pedig nagyon kellemetlen
következményei lehetnek. Óvatosnak kell lennie.
- Tudod mit, akkor nem is fontos - vágja rá TJ gondolkodás nélkül. Valaki, aki
nem ítélkezik felette, valaki, aki nem akar az ágyába kerülni, csak mert
Hammond. Kellemes újdonságként hat rá a találkozás, főleg az elmúlt idők
folyamatos csalódásai után. Loki gyanakodva vonja fel szépen ívelt szemöldökét,
de végül nem szól semmit, csak elmosolyodik.
- Hívj fel, ha szeretnél egy kis idegenvezetést - mosolyog rá TJ, ahogy
lefirkantja a férfi kezére a mobilszámát. Ha zaklatja, majd letiltja... nem
mintha nem csinált volna már ilyet, Loki pedig jól néz ki és bár meglepődik,
egyáltalán nem ellenkezik, maga elé emeli a kezét, majd végül ellök magát a fától.
- Hívni foglak. Kösz az ajánlatot - pillant még rá mosolyogva, mielőtt
megfordulna, hogy hazamenjen. TJ kinyitja a száját, hogy utánaszóljon, de végül
csak némán nézi, ahogy a magas alak eltűnik az éjszakában.
~.~.~.~.~
Steve
és Thor szinte szinkronban rágják hol a körmüket, hol a szájukat
idegességükben. Míg a kapitány a barátjáért, addig az istenség az öccséért
aggódik, hiszen egyikük sem tudja, mi várja őt az ex-katona agyában, azt sem
mondta, mikor fog visszatérni és már órák óta fekszik mozdulatlanul az ágyban,
mintha halott lenne, mindössze mellkasa ütemes emelkedése és süllyedése
mutatja, hogy nincs miért aggódniuk. Thor az ajtó felé pillant, majd
visszasüpped a konstans falbámulásba, amiben eddig töltötte az idegőrlő
perceket. Végül Loki lassan kinyitja a szemeit, mire mindkét szőke rögtön az
ágyhoz ugrik, már nyitnák a szájukat, hogy megrohamozhassák a kérdéseikkel, de
a fekete hajú védekezően feltartja a kezét és hátrébb hessegeti őket.
Kényelmesen a támlának veti a hátát, zöld szemeiben ott ragyog a lassan ébredő
harag, a meglepett bánat mögött, majd egy pillanatra újra lehunyja szemeit és
felsóhajt.
-
Nem ismert fel - mondja ki végül a fájdalmas igazságot. Steve levegőért kap,
úgy érzi, a szíve egy pillanat alatt sziklanehézségűvé válik. Elég volt egyszer
megélnie, hogy a legjobb barátja elveszítette az emlékeit és ezzel önmagát is,
de hogy újra megtörténjen, ráadásul most nem is a Hydra, hanem egyenesen a
SHIELD jóvoltából, akik mindvégig azt hazudták neki, hogy azért van szükségük
rá, mert biztonságosabbá akarják tenni a világot! Ez lenne a biztonság?
Kényszer? Emlékek törlése? Kétségbeesett gondolatai közül Loki hangja szakítja
ki végül.
-
Az elméje valahogy... furcsa volt. Mintha meglenne benne minden, mintha az
emlékei nem elvesztek volna, csak egyszerűen elzárták előle. Thomas James
Hammond-ként mutatkozott be és nem kellett sokat kutakodnom, hogy rájöjjek, egy
politikus pár fia, aki elég kétes életet él. Most is ő az, csak... eltorzítva.
- Nem tudja, hogy fogalmazhatná meg jobban, a sokktól nem találja a híresen
erős szavait, csak nézi felváltva a bátyja és Steve aggodalmas szemeit.
-
A SHIELD valószínűleg nem akarja megkínozni őt, mert tudják, hogy azzal örökre
elvágnák magukat előttem - találgat a katona, szinte megkönnyebbülten lerogyva
a Thor melletti fotelbe. Fáradtan hátradönti a fejét és lehunyja a szemeit,
régóta nem alszik pár óránál többet, de most kivételesen úgy érzi, nagyon jót
tenne neki egy hosszú és kiadós alvás. Gondterhelten megdörzsöli a halántékát,
sok ez neki hirtelen, hogy szinte mindenki, akit a barátjának tartott,
elárulta, akit pedig legszívesebben a föld mélyére ásva látott volna egy sötét
cellában, most jelenleg a legmegbízhatóbb partnere.
-
Akár akarják kínozni, akár nem, visszaszerzem őt tőlük. James nem egy játék,
amit csak úgy elvehetnek tőlünk, mert ők úgy gondolják, megtehetik -
csikorgatja a fogait az istenség dühösen, mire Steve döbbenten rákapja a
pillantását. Loki markába gyűrve épphogy csak szét nem tépi a lepedőt, a keze
reszket az indulattól, amely benne tombol. Nem vehetik el tőle őt így! Őt már
nem!
Steve feláll a fotelből, lassan a fekete hajúhoz lép és olyat tesz, amit sosem
gondolt volna - bátorítóan megszorítja a vállát.
-
Kiszabadítjuk őt a SHIELD markából. Ha most az egyszer is, de melletted állok.
Jja de jó újra itt! És friss, és Frostwinter! *-* És Loki szerelmes, hát hadd haljak már ide... de utálom Odint, miért kell megint keresztbe tennie neki? Mindenkit utáltam, amikor Lokit bezárták (bár amikor kiosztotta az einherjarokat, felröhögtem xD) és és jaj, kegyetlenség volt ez velük szemben, amikor az előző részben szépen lassan sikerült összegabalyodniuk! És Steve! Eszem meg, hogy felül tud emelkedni a féltékenységén meg az ellenszenvén Loki iránt... fúh. Nagyon jól kitalált a cselekmény, az biztos. Várom a következőt *-*
VálaszTörlésFacebookon is elmondtam már, de nem tudom eleget ismételni, hogy: jajénhogyszeretlek <3 Örülök, hogy tetszett, imádtam írni, meg imádom ezt a kettőt is úgy egyébként. Ne aggódj, egyszer még talántalán összegabalyodnak végre úgy is, hogy senki nem akarja elválasztani vagy megölni őket. Steve csak Steve, mint mindig, aranyszívű kis cukorbogyó és hát Buckyról van szó, na <3 Következő így egyszermajd, mert dolgozom rajta, de még mellette ezer máson is, asszem ezt te tudod a legjobban xD
Törlés