2016. november 12., szombat

Azt mondják, háborúban nincsenek nyertesek

Azt mondják, háborúban
nincsenek nyertesek


Fandom: Avengers, Captain America: Winter Soldier
Páros: Stucky
Még élek!!! Írás ügyében előre szólok, nagyon rég nem látott, nehéz időszaknak voltam/vagyok a közepében, úgyhogy nem tudom, mikor lesz friss, de ma WW2-es AU ficeket és karácsonyi filmeket néztem, ami ezt váltotta ki belőlem. Ez a fic nem az, aminek először látszik. Ez a fic fura.



Azt mondják, a háború megváltoztat...

Steve tudta ezt jól, mikor elköszönt Bucky-tól. Tudta jól, mikor utoljára tisztelegtek egymásnak, és Bucky rámosolygott azzal a rosszfiús mosollyal, a ferde fogával, és Steve szívébe belemarkolt a félelem, mert tudta, hogy nem fogja ugyanúgy viszontlátni a barátját, ahogy elengedte - ha viszontlátja valaha.

...azt mondják, a háborúból senki nem jön vissza ugyanúgy...

De ahogy Steve visszakapta Bucky-t, az egészen más volt, mint amire számított. Óvatos volt a közelében, mert minden apró zaj megijesztette őt, mikor a padló megreccsent, Bucky úgy rezzent össze, mintha pisztolylövést hallott volna. Mikor Steve úgy szólalt meg, hogy Bucky nem vette észre, a szobába lépett, a barátja megrezzent, és bár egy idő után próbálta titkolni, nem mindig sikerült.
Az érintés gyengéd, finom, és csak pillanatokig tart, mert Bucky elhúzódik, ha túl sokáig igyekszik. Steve néha megpróbálja ott tartani a kezét - végigsimítani az állán, és mikor elfordítaná a fejét, egyszerűen tovább simít a nyakára, mire Bucky lehunyja a szemét, és halkan sóhajt. Steve ilyenkor elhiszi, hogy segíthet rajta, amíg a fém ujjak nem szorulnak a csuklójára, hogy elrántsák tőle.

...azt mondják, a háborúban nincs nyertes...

Steve tudja, hogy elveszítette a szerelmét, de hinni akar benne, hogy oka volt, oka van annak, hogy Télkatonát megkaphatta az életébe. Véletlenül belerúg az ágya alatt a dobozba, de mikor felnyitja a tetejét, gyorsan vissza is zárja. Nem akarja, hogy az emlékek tovább nehezítsék a helyzetüket, így inkább visszarúgja a dobozt az ágy alá, és aznap különösen szótlan.
Este talál rá Bucky-ra a szobájában. Néha beszökik, fekszik az ágyában, csendben, a plafont bámulva, ilyenkor Steve csak óvatosan visszahajtja az ajtót, az apró résen, bűnösen leselkedve utána, de ez most más. Bucky most a padlón ül, körülötte fényképek, kopottak és szakadt szélűek, néhányon ő mosolyog egyenruhában, egy páron egymásba kapaszkodnak Steve-vel vagy a többi társukkal.
- Ő voltam én? - kérdi Bucky csendesen, a hangja nehéz, karcos és halk. A kezében a plüss mosómedve Steve felé gesztikulál, majd a fényképekre bök, de Bucky nem veszi le a szemét a képekről. Steve lassan beljebb lép és letérdel mellé, miközben igyekszik visszaharcolni a könnyeit.
- Igen, ezek mi voltunk. Nézd Buck... nem akartam, hogy ez bántson. Nekem nem számít, hogy már nem az vagy. Én is változtam - próbál valahogy magyarázkodni, de a mosómedve plüsskeze a szájára szorul ügyetlenül.
- Kitehetnénk párat. Mindjárt karácsony, ugye? Olvastam róla, olyankor az emberek szeretnek emlékezni a jó dolgokra. Nézd, ez... itt tél van. - Fürge ujjak kotorják szét a képeket, amíg meg nem találja, amit keres, és átnyújtja Steve-nek, gyorsan elrántva a kezét, amint a barátja elvette tőle. Steve beharapja az ajkát, de nem tudja megállítani a könnyeket, úgyhogy azok minden igyekezete ellenére a képre csepegnek. Bucky itt nem mosolyog, a szájában ég a cigaretta, a füst látomásként oszlik szét mellette a képen, ahogy felnéz a fotósra. Ez nem sokkal az utolsó küldetésük előtt készült, és abban az időben Bucky nem mosolygott sokat - Steve tudta, hogy már akkor is fáradt volt. Megígérte magának, hogy ez lesz az utolsó, de nem gondolta volna, hogy úgy válik valóra ez a kívánság, ahogy.
- Ne haragudj. - Nem számít az arcát simító, durva kézre, Bucky nem ér hozzá, csak a medvével vagy a fémkarral, ha védeni akarja magát. Önkéntelenül is kiszökik belőle egy apró, meglepett csuklás, ahogy felnéz a képről, még mindig könnyezve. Bucky újra megsimítja az arcát, próbálva letörölni az újabb cseppeket és bár Steve szeretné átölelni, belemarkolni a kinyúlt pólójába és csak hozzábújni, tudja, hogy az már túl sok lenne.
- Nem, ez... semmi baj. Csak örülök, hogy... csak örülök - mosolyodik el Steve, még mindig remegő szájjal. Bucky is óvatosan, halványan rámosolyog, majd elveszi Steve-től a képet, odafigyelve, hogy ne érjen hozzá a kezéhez.
- Összevizezed - szól rá lágyan, és az éjjeli szekrényre teszi.

...Steve Rogers nem hisz abban, hogy háborúban csak veszíteni lehet.

- Félre az útból, földi halandók, ajándékot viszek! - kiabál Tony, ahogy végigbotorkál a hatalmas nappalin, jobban mondva a közös emelet nappalinak kinevezett szobáján. Thor már éppen nyitná a száját, hogy rámutasson a tényre, ő is halandó, azonban Loki befogja a száját.
- Hagyd, nem éri meg - sóhajt meggyötörten. Nem is érti, mit keres itt, főleg mikor valaki átrepül a feje felett, és a kanapé előtt landolva, gördül még párat a padlón.
- Nem menekülsz, Barnes! - ordít a feje mögül egy sajnálatosan ismerős hang, majd még egy alak ismétli meg a manővert a kanapéjuk felett, és leteperi a földre a pizsamás, hosszú hajú ellenfelét. Nevetnek, amíg Bucky hangja el nem csuklik, és a levegő a tüdejében ragad, mire az egész szoba egy pillanat alatt elcsendesül.
- Hé, minden oké. Lassú, nagy levegő, ügyes, tartsd bent, biztonságban vagy. Várj, várj még, oké, kiengedheted. Jól van, semmi baj. - Clint mellette térdel, abban a pillanatban lemászott róla, amint észrevette a változást, most a kezét szorítja, Bucky pedig visszaszorít, amíg úgy nem érzi, hogy a levegő újra normálisan beszökik a tüdejébe. - Megvagy? - kérdi a mesterlövész, mire Bucky lassan bólint, és elfogadja a segítő kezet, hogy felálljon. Steve éppen akkor érkezik, a kezében lévő tálca tele forrócsokival és forralt borral, a fején csilingelő sapka, az arcán széles mosoly.
- Pincérnek kellett volna menned - jegyzi meg Bucky, és elveszi tőle a tálcát, hogy a csokis keksszel telerakott tányér ne essen ki a másik kezéből.
- És te, mi lennél, a pultoslány? - nevet rá Steve, odahajolva egy futó, gyengéd csókra. Bucky oldalba böki.
- Fogd be a szád, mielőtt betömöm, Rogers - és ígéretéhez híven, a szájába tol egy mézeskalács-csillagot.
- Ez nekem túl nyálas - jegyzi meg Natasha, mire Loki támogató pacsira nyújtja a kezét, remélve, hogy senki nem veszi észre. Natasha belecsap, majd megragadva Clintet az övénél, maga mellé rántja a kanapéra.
- Szóval mindenki leszarja az ajándékaimat - szól bele Tony is, sértetten a fa felé gesztikulálva, de úgy néz ki, senkit nem hat meg a próbálkozása, Thor-on kívül.
- Óh, egy puha Mjölnir! Nem fogom sok hasznát venni csatában, de köszönöm Stark - mutatja fel a plüss-fegyvert, mire Loki a tenyerébe temeti az arcát.
- Csak egy év telt el, miért nem utálhatjuk egymást, mint régen? - nyög fel elkínzottan, mire Bucky támogatóan meglapogatja a vállát, majd belöki Steve-t az ajándékok közé.

6 megjegyzés:

  1. Új fic, új fic, új fic.~ *Kántál.*
    És megírtad a plüssös sztorit, és karácsonyi, és í r t á l, vagy ezerszer produktívabb vagy nálam. *Crying mess under the bed, hiding from 2016.*
    És nekünk ezek a kis sztorik is elegek. Nekem elegek, most nagyon feldobta a napom és hihetetlenül elérzékenyültem. Komolyan. You're the best. <3
    (Imádtam a lezáró happy jelenetet, mármint omg, sok-sok fluff és szeretni való karakterek??? Aw.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biza, új fic <3 *kántál veled*
      UGYEHOGYUGYE. Boldog mókuska vagyok, hogy ennyire tetszett, ahhoz képest, hogy egy "nem írtam szeptember óta"-kezdetű, elkeseredett próbálkozásnak indult, egész jó lett :D
      (Sok-sok fluff és szeretnivaló karakterek egy fic végén, nem mintha magamat hallanám, de valahogy jól esik :P)

      Törlés
  2. Úristen!Úristen!
    Ez most kellett a lelkemnek. Az eleje fájt rendesen, Buckyyy ;-; (Óó, de a plüss mosómedve ugye utalás Racketra? Ugye? Vele annyira hasonlítanak!) És a vége.. istenem, mindenkit imádok. Stuckyék imádnivalóak, Nat pedig lepacsizik Lokival, hallottátok emberek, Lokival! :D Fekete hajú bajkeverőnk szokás szerint elrabolta a szívemet, kis nyafizsák.
    Nyomm-nyomm, nincs nagyobb boldogság, mint hogy újra alkotsz. Köszönöm az élményt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából a plüss mosómedve egy fanartra utalás, ahol Bucky egy olyannal böködi Steve-t, de ne aggódj, van tervben, hogy egyszer találkozik ez a két fegyvermániás mosómaci :3 <3
      Én köszönöm, hogy olvastad, meg a kommentet, imádlak <3

      Törlés
  3. Jaaj, ez annyira kellett!
    Először éreztem, hogy megszakad a szívem, és csak közéjük akartam ülni, és megölelgetni őket, hogy "ejej, semmi baj, semmi baj", de aztán felragyogott a kicsit szívem, mert karácsony és minden happy. :D
    KELL EGY PLÜSS MJÖLNIR!
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aaaaaannyira szeretlek én téged, hogy nagyon! ❤️ Nagyon kellett ez a komment a lelkemnek, köszönöm és majdnem biztos vagyok benne, hogy eBay tele van plüss Mjölnirekkel, Tony is onnan szerezhette xD

      Törlés