Jégherceg

Jégherceg

Fandom: Thor

Páros: Thorki (említés szintjén Clintasha, StevexCoulson, JarvisxBucky és egy kis Stucky)

Loki bukott jégtáncos, akinek minden vágya, hogy visszakerüljön a versenypályára, de nem tud támogatókat szerezni. Thor az egyetem hoki-csapatában játszik és egyébként politológia szakon szenved, így az óráira beszökő Loki segítségét kéri, hogy ne bukjon ki, míg rá nem jönnek, hogy kölcsönösen is tudnak segíteni egymásnak. Egyetemista AU kesernyével és bro-zással, mert már régóta terveztem egyet és végre elérkezett. Kiegészítések a szálak elvarrására várhatók.  

Forgás...
...éles kanyar...
...ugrás...

- ...fenébe! - Egy csattanással a jégre zuhant, és dühösen csapott oda, hogy már megint nem sikerült. A sötétben sokkal nehezebb eltalálni az arányokat, a távolságokat, de nem merte felkapcsolni a villanyt, hátha akkor rájön valaki, hogy beszökött ide, és megint nem engedik a pálya környékére sem. Nem maradt sokáig a földön, feltolta magát és a zsebébe nyúlt, hogy újraindítsa a zenét, mert mikor elesett, elhallgatott a telefonja. Mikor azonban előhúzta, újabb bosszúsággal került szembe - összetört a képernyője az eséstől, és akárhogy próbálta nyomkodni, nem sikerült reakciót kicsikarni belőle. Egy dühös mordulással vágta zsebre a készüléket, majd leütött fejjel siklott a korlát felé, hogy levegye a korcsolyát és elmenjen végre aludni. Már amúgy is kezdett fáradt lenni, másnapra pedig előre érezte, hogy egy rakás kávéval kell készülnie, hogy túlélje az óráit, mert ellógni nem akarta őket, ahhoz túl fontos volt neki a jövője. Leült egy közeli padra, ahol a táskáját is hagyta, majd a borítást visszaillesztve a korcsolyára, a táskájába süllyesztette. Éppen a cipzárt húzta be, mikor a fények hirtelen, élesen az esti félhomályba vágtak, elvakítva őt.

- Hé, ki vagy? - Egyetlen hang volt, és nem az éjjeli őré vagy a gondnoké, de így sem akarta megkockáztatni, hogy kitiltják (újra), úgyhogy a fejére rántotta a kapucnit és a vállára kapva a táskát, az egyetlen kijárat felé iramodott - a felső ablak, ahol be is mászott. - Várj, ne rohanj el! - kiáltott utána az alak és hallotta a felső sorok között végigrohanó lépteit, de ő az ellenkező irányba iramodott, így az ismeretlen nem érhette be, felhúzta magát az ablakba, majd átmászva a közeli fára, eltűnt a sötét éjszakában.

Thor megpróbált felugrani az ablakba, ahol a behatolót szem elől vesztette, de lehetetlen feladatnak tűnt, így hamar feladta a próbálkozást. Csak érezni akarta a jeget egy kicsit, de ez a fantom elfeledtette vele eredeti szándékát és minden gondolatát magához ragadta. Ki lehetett vajon? Látta a jégen, látta korcsolyázni, de olyan elbűvölő látvány volt, hogy nem akarta megzavarni a táncát. Ezért is gondolta jó ötletnek megszólítani azután, hogy elpakolt, de ezzel csak megrémítette... Thor nem tudott szabadulni az elbűvölő fantom gondolatától, és otthagyva a pályát, visszaindult a kollégiumba. Egészen megfeledkezett eredeti tervéről, és a szobájáig úgy jutott el, mintha csak alvajáró lett volna, csak akkor jött rá, hol van, mikor belerúgott a földön elterült Tonyba.

- Hémár haver! - nyögött fel félálmából a férfi, és arrébb gurult. Thor akkor látta meg a földön kiterített tervrajzokat és a közelben eldőlt, üres energiaitalos dobozokat, amikből biztosra vette, hogy Tony megint a tudományos kiállításra készít valamit. Ez már a harmadik terv volt a héten, a korábbiakkal öngyújtó lángja végzett - Tony erősen paranoiás volt azzal kapcsolatban, hogy valaki esetleg ellopja a terveit.

- Aludnod is kéne, Tony - súgta lágyan, hogy fel ne ébressze a többieket, de úgy tűnt, ezzel elkésett, mert Clint párnája halálos pontossággal találta fejbe a felső ágyról.

- Hajnali tudomisénakárhány van, húzzatok aludni - morogta. - És a párnámat kérem vissza.

Thor készségesen visszanyújtotta neki a lövedéket, míg Tony az ágy alá rugdosta a terveket és hosszas recsegés közepette befészkelte magát az alsó ágyra.

- Te nem úgy volt, hogy Tashánál leszel az este? - érdeklődött Thor gyanútlanul, ami Tony-nak is felkeltette a figyelmét, bár ezt csak az ágy újabb recsegéséből vonták le.

- Úgy volt, de az a fapina Maria nem hagyta. Tasha nem áll ki értem, azt mondja, oldjam meg magam, mert ő nem fogja helyettem - morogta Clint, a párnába fúrva a fejét. - Aludjatok már és hagyjatok békén, majd holnap elviszem valami filmre, most adják az új Batmant - legyintett végül a problémára és tüntetően nem szólalt meg többet.

~.~.~.~.~

- Hé, talán őt is meg kéne hívni - mutatott Steve a lépcsőn ülő, laptopjába bújt alakra. A fiú mélyen a fejébe húzta a kapucnit és a zöld kábelből, ami kikúszott vállig érő haja alól, látható volt, hogy senkivel nem tervez kommunikálni.

- Fekete Bárány Loki? Még mit nem, még a végén felgyújtja az egész helyet. Azt hallottam, Malekith buliján meghalt valaki a tűzben, amit csinált - vetette ellen Clint, azonban Tony csak legyintett.

- Malekith egy ostoba barom, nem lennék meglepve, ha annyira berúgott volna, hogy magukra gyújtja a házat, aztán mikor kijózanodott, Lokira kente. És amúgy is, mindenhová van bejárása, jó arcokat tudna hozni.

- Lehet benne igazság, nem tudták bizonyítani, hogy ő tette - értett egyet Thor, majd felállt a földről és leporolta magát. - Megyek, meghívom - és mielőtt bármelyikük megállíthatta volna, már el is indult.
Loki a legkevésbé sem szentelt figyelmet az őt bámuló csapatnak, bár tisztában volt vele, hogy róla beszélnek (mire nem jó, ha az ember tanul testbeszédet), azonban nem érdekelte. Akkor sem igazán akart felnézni, mikor a vasgyúró mellé lépett, de mikor megkocogtatta a vállát, már kénytelen volt leállítani a zenét és ránézni.

- Igen? - kérdezte, a legirritáltabb hangján. Éppen a házidolgozatát írta a következő órára és gyűlölte, ha megzavarják írás közben, még ha az idejének nagy részét instagram-on vagy tumblr-ön is töltötte eközben, amit most is csinált. Azonban mikor valójában Thorra irányította a figyelmét, összeszorult a gyomra és ugrásra készen feszültek meg az izmai. Ő volt az... meglátott, meglátott - zakatolt a fejében és a torka kiszáradt az idegességtől. Felismerte a felkötött, szőke hajat, a dzsekit, ami aznap este is rajta volt az iskola hokicsapatának színeiben, és a tenyere a vékony laptop tetejére simult, hogy levágja és meneküljön, ha kell.

- ...szóval arra gondoltam, jöhetnél, ha van kedved. - Csak most ocsúdott, hogy a másik egész eddig beszélt hozzá, amire összeráncolt homlokkal reagált.

- Hogy mi? - hunyorított Thorra, mire a szőke megköszörülte a torkát és felülkerekedve a váratlan reakció okozta zavaron, megismételte:

- Tartunk egy bulit Tonyéknál jövő héten, jöhetnél, ha van kedved - darálta el, remélve, hogy jól emlékszik arra, amit az előbb igen sok ööö-vel tarkított meg. Loki még nála is zavarodottabb lett egy pillanatra, majd végre teljes figyelmét beszélgetőtársának szentelte.

- Megpróbálsz flörtölni velem vagy a baráti körömet akarod? - szegezte neki a kérdést gyanakvóan, és lepillantva a laptop képernyőjére, kikereste Bucky nevét a chat-ben. „Thor meghívott valami buliba, hallottál bármit Steve-től?” gépelte fürgén, míg a sokkolt szőke kereste a hangját. Látta jelezte a beszélgetés alja, de válasz egyelőre nem érkezik.

- Nem, én csak... gondoltam, ott lenne a helyed, mert jó lesz, meg minden - igyekezett kimagyarázni. Közben Buckytól képüzenet érkezett, ahol épp valaki lábai közül pislog fel a szétesett, hanyag kontyával, majd jött az írás is „Elfoglalt vagyok, legyél szociálisabb.” Loki erre csak küldött egy dühös és egy szemforgatós kígyómatricát, majd visszapillantott Thorra.
- Na jó, mikor lenne ez a buli? - kérdezte, a lehető legérdektelenebb arccal.

- Hát, most pénteken, szóval tudom, egy kicsit későn szólok, de...

- Nem jó. De szólok pár barátomnak, hátha van hozzá kedvük - vágta rá azonnal. Péntek este senki nem volt a pálya környékén, és tudta, teljes biztonságban lesz, ha az egész hokicsapat Thor partiján issza le magát éppen a sárga földig. Visszafogta a látogatásait, mióta a szőke rajtakapta... és pont most volt szüksége több gyakorlásra, hogy közeledett a regionális válogató, amire mindenképpen el akart jutni, de ahhoz még ki kellett dolgoznia a teljes kört, és még az sem volt meg, nemhogy a gyakorlás. Ráadásul edző nélkül szinte esélye sem volt a többiekkel szemben, azonban vissza kellett térnie, minél hamarabb, és nem volt ideje túlesni azon, amit egyszer régen már megtapasztalt - a visszautasítások sokaságán, főleg így, hogy bukott visszatérőként akar jégre állni.

- Egyébként Loki - egészen megfeledkezett a mellette álló hokijátékosról, így kicsit megrezzent a hangjára -, tudom, hogy nem ugyanarra a szakra járunk, de láttam, hogy néha beszöksz politológiára és gondoltam... nem is tudom, összejöhetnénk valamikor, ha van kedved segíteni, mert nem vagyok túl jó benne, de muszáj átmennem valahogy. Az egyetlen segítségem Jarvis, de ő kissé elfoglalt mostanában - magyarázta Thor, egy zavart kis vigyorral. Persze, hogy be szokott lógni politológiára, gyakran vitázik is a tanárral (Fury nem a legjobb politológus, akit valaha ismert) az ideológiákról, de eddig mindig megúszta, és nem gondolta volna, hogy Thor egyáltalán ébren van ezeken az órákon, hogy észrevegye őt. Persze azonnal nemet akart mondani, csakhogy mikor kinyitotta a száját, eszébe villant a gondolat - hiszen ő Odinson! Az apja az egész hokicsapat főnöke, és tudja, hogy régen jégtáncosokat is edzett. Talán hasznára lehet még ez a fajankó?

- Rendben, miért is ne. De meg kell tenned nekem valamit cserébe - szögezte le, mielőtt Thor igazán megörülhetett volna a lehetőségnek. Loki tisztában volt vele, hogy tulajdonképpen csak a hoki tartja az egyetemen, mert a jegyei rettenetesek, és az egyetlen barátja, akivel ugyanarra a szakra járnak, mostanság elfoglalt Bucky-val. Ez különösebben Lokinak sem tetszett, de nem tehetett semmit, a barátja mindig a legfurcsábbakat fogta ki magának - először Steve-t, amíg a fiúval meg nem egyeztek, hogy jobb ha legjobb barátok maradnak, majd nemrég azt a lexikon-fejűt.

- Persze, mit? - érdeklődött rögtön, igyekezve nem túl lelkesnek hangzani, de hamar elbukott, mert valójában nagyon szüksége volt Lokira. Ráadásul szerette volna jobban megismerni... volt egy halvány gyanúja, hogy talán őt látta azon az éjszakán a korcsolyapályán, de mivel akkor is elfutott, tudta, ha egyenesen rákérdezne, a fiú csak elmenekülne előle, és akkor nem lesz több esélye.

- Összehozol nekem egy találkozót az apáddal és nem akarod tudni, miért kérem ezt - jelentette ki Loki, elejét véve a kínos és véget nem érő kérdezősködésnek, aminek elébe nézett volna, ha nem ígérteti ezt meg a szőkével. Thornak valóban marta a torkát a kérdések sokasága, amit ez felvetett benne, de végül megálljt parancsolva magának, az ajkára harapott és csak bólintott. Szüksége volt egy elfogadható jegyre, ráadásul szeretett volna közelebb kerülni a mindig csendes és magába forduló Lokihoz is.

- Remek, mikor kezdjük? - szakította ki gondolatai közül a fiú hangja, mire Thor zavartan kapta rá a tekintetét.
- M-mit is? - kérdezte, fonalat veszítve. Először látott valami mosolyfélét rándulni Loki szája sarkában, és valahogy elégedettséggel töltötte, hogy még ha csak a bénaságával is, de egy kicsit megmosolyogtatta. Végül Loki csak felnevetett és újra a laptopjába temetkezve, magára hagyta Thort a zavarával.

Végül csütörtök délutánt beszéltek meg. Mivel Loki szünete hosszabb két óra között a délutánban, így ő hamarabb érkezett az egyetemisták által igencsak kedvelt SHIELD's bárba, és már a második Assemble menüt rendelte magának, ami egy tejeskávéból és muffinból állt, mikor Thor is beesett végre. A szokásos dzseki volt rajta, de mellette most kivételesen hátizsákot is látott lógni a vállán, és a mosolya rögtön lelkesen ragyogott fel, ahogy meglátta Lokit a bokszában. Coulson már éppen elment volna az asztaltól, de mikor meglátta Thort, rámosolygott és biccentett neki.

- Szia. Neked mit hozhatok? - Phil itt dolgozott az egyetem mellett, bár sokan viccelődtek azzal, hogy nem is a pénz miatt, hanem csak hogy figyelhesse Steve-t, mivel valamilyen furcsa egybeesés következtében éppen ugyanakkor volt a munkaidejük, még úgy is, hogy ennek ellenére a fiúnak ki kellett hagynia pár órát, amitől Fury nem volt túl boldog.

- Phil! A szokásosat - vigyorgott rá Thor, de ez nem ugyanaz a mosoly volt, amivel Lokira ragyogott rá és ez valahogy furcsa volt és zavarbaejtő. Coulson biccentett, majd felírta és el is sietett, hogy minél hamarabb megkaphassák a fiúk a rendelésüket. A szőke vidáman dobta le magát Loki elé, aki így kénytelen volt felnézni a posztról, amit éppen most dobott fel egy csoportba - Steve-nek és Bucky-nak egész rajongótábora volt, nem csak az egyetemen, hanem lassan az egész interneten. Ő pedig örömmel akasztotta ki a barátját azzal, hogy rajzokat készített róluk és megosztotta a csoportban, Darcy nevén, de a lány is inkább csak jókat nevetett rajta, így hagyta Lokinak, hadd találja ki a jelszavát újra és újra.

- Egy Assemble menü és egy Asgardi lakoma - egyensúlyozott oda hozzájuk Coulson, Loki elé letette a saját rendelését, Thornak pedig odapakolta a hatalmas tál hamburgert és sültkrumplit, egy pohár szénsavas víz társaságában, vigyázva, hogy semmit ne tegyen egyetlen jegyzetre sem.
- Megint? - pislogott rá rá a fiú, akár egy elhagyatott kutya, de Coulson rendíthetetlen volt.

- Mindig a csapatodra fogadok, az apád amúgy is megölne, ha még kólát is adnék mellé. Ne haragudj - húzta el a száját Coulson, majd egy gyors mosoly után fel is szívódott, és Loki csak mosolyogva nézte, ahogy újra Steve körül legyeskedik. Thor újfent a jegyzetek fölé hajolt, immár azon igyekezve, hogy nehogy a ketchup rácseppenjen valamelyikre, ahogy minél hamarabb próbálta eltüntetni a hamburgerét, mégis olyan figyelemmel hallgatta Lokit, ahogy soha még senki korábban.

~.~.~.~.~

Loki a legkevésbé sem gondolta volna, de valahol egy kissé bánta, hogy nem tudott elmenni a partira. Persze Bucky azóta nem egyszer próbálta meggyőzni, hogy nézzen el, legalább egyszer kapcsolódjon ki végre, hiszen Malekith elszúrt bulija óta sehol nem látták szívesen, de fontosabb volt neki az üres korcsolyapálya. Így megkönnyebbülten szívta be a kellemesen hideg levegőt, ahogy ledobta a lelátó legalján elhelyezkedő székek egyikére a hátizsákját és elővéve a korcsolyát, a lábára illesztette. Sajnálta, hogy így megritkultak itt a látogatásai, de ez is jobb volt, mint ha Thor elkapta volna és eltiltják. A fülhallgatót beillesztette, majd bekapcsolta rajta a kűr zenéjét ismétlésen, így nem kellett azzal törődnie, hogy újra és újra bekapcsolja, mint a régi telefonjánál. Nagy levegőt vett, ahogy a jégre lépett, érezte, hogy a teste kellemesen lehűl és amikor kinyitotta a szemét, szinte újra látta a ráirányuló reflektorokat.

Thor valahogy nem érezte jól magát a partin, még a barátok, a jó zene és a szép lányok ellenére sem. Sif néhányszor megpróbálkozott meggyőzni, hogy legalább szórakozzon és táncoljanak egyet, de mindannyiszor finoman visszautasította, mert félt, a lábára lépne, annyira máshol járnak a gondolatai. Egyre csak Loki felé kalandoztak, az elutasítása felé, mert örült volna, ha itt van és láthatja, milyen, ha szórakozik, mikor a felismerés villámként csapott kissé lassú gondolatai közé. A kezében lévő műanyag poharat, amely még mindig félig teli volt sörrel (igaz, a negyedik adaggal) lecsapta a legközelebbi asztalra, majd igyekezve átcsúszni a táncolók között, a legközelebb található kijárat felé indult. Tony félúton elkapta a kezét, ő már meglehetősen el volt ázva, így könnyű volt kihúznia azt a szorításból.

- Hová mész haver? - kérdezte, koordinálatlanul csapkodva az ajtó felé, így Thor inkább elkapta és megtartotta, mielőtt elesik.

- Van egy kis dolgom, majd jövök - zárta le további magyarázkodás nélkül, majd elsietett, hátrahagyva a bulit, amit korábban soha nem hagyott volna ki, a barátait, akiket soha nem hagyott volna el. Reszkető ujjakkal írta be az első eszébe jutó taxitársaság számát, többször is félreütve azt, így a végén már majdnem a földhöz vágta a telefonját, de oda kellett érnie, mert nem maradhatott le róla, ez alkalommal nem. Csak remélte, hogy odaér időben...

Loki fél órával később már azon volt, hogy földhöz vágja a telefonját és vele a korcsolyát is, de helyette csak megállt, hogy legyen ideje pár nyugtató lélegzetvételre. Lehunyt szemekkel állt, várta, hogy vége legyen a számnak és újrakezdődjön, hogy tiszta fejjel kezdhesse újra a kűrt, azonban mikor a szám elejének dallama újra felcsendült, hallotta az ajtó csapódását, még a zenén keresztül is. Rögtön odafordult, meg is csúsztak a lábai a jégen, de nem esett el, csak a fülhallgató esett le a vállára, ahogy meglátta Thor megilletődött, ziháló alakját a fényben. Olyan, akár valami isten, ahogy a hosszú, zilált hajára ráömlik a fény, az alakját még nagyobbá teszi az árnyék és Loki egyből a fejére rántja a kapucnit, de tudja, ha most át kell vennie a korcsolyát, valószínűleg már nem lesz esélye elmenekülni, mégis megpróbálta.

- Loki, állj meg! - kiáltott a fiú, mire megdermedt a mozdulatban és a meglepetéstől úgy állt csak meg, hogy a korlátra a markolt, a teste nekicsapódott, de nem érezte a fájdalmat. Tudta, hát ezért volt állandóan körülötte, mert felismerte, mikor legutóbb találkoztak a pályán! Thor azonnal elkezdett lefelé sietni a lépcsőkön, sportcipőjének talpának csattogása visszhangzott a térben, ahol Loki odafagyni látszott a döbbenettől. Mikor elé ért, a fiú bizonytalanul torpant meg, kék szemeiben ragyogott a csodálat, de a smaragdokban csakis tanácstalanságot és idegenkedést látott, azonban úgy döntött, ettől most nem fog megfutamodni, ha már idáig eljött.

- Ma estig nem tudtam biztosan, hogy te voltál az, akit láttam, de azóta nem tudok szabadulni tőled. Gyönyörű vagy a jégen! - mondta, bár egyáltalán nem flörtölésnek szánta, a szavai őszinték voltak, akárcsak ő maga. Loki nem válaszolt, és nem fordult el, mert úgy döntött, ő nem fog megalázkodni, így csak állt ott vele szemben, továbbra is a korlátot markolva.

- Ezért jöttél? Hogy ezt elmondd? - kérdezte fagyosan. Nem akarta, hogy bárki más tudjon a titkáról, amíg ki nem állhat újra a versenyre, már ha egyáltalán valaha lesz rá lehetősége. Nem akarta újra azt a nyilvánosságot, ha újra elbukik, erre éppen Thor jött rá a titkára, aki köztudottan képtelen titkot tartani. A fiú megzavarodottan hajtotta le a fejét, mert nem számított ilyen hangnemre Lokitól, bár érthető volt. Valami olyat zavart meg, amiben egyedül volt, azonban ő nem akarta, hogy ez így legyen.

- Félreértesz - kezdte, és megfogta Loki kezét, hogy ne meneküljön el, bár úgysem lett volna hova. A fiú ki akarta húzni onnan, aztán inkább csak hagyta, mert Thor keze meleg volt és nagy, úgysem tudott volna szabadulni, ha a másik nem akarja, csak egy trükkel, amihez viszont most nem fűlt a foga. - Félreértesz, nem akarok rosszat neked. Te kértél, hogy hozzalak össze apámmal, de neki nem elég, ha csak találkozol vele, én viszont ajánlhatlak és akkor biztos jobban rá tudom venni, hogy megnézzen. Gyakorolhatnék is veled és... - Megszakadt a szava, mikor Loki mégis kirántotta a kezét a szorításából és hátrébb csúszott a jégen.

- Ha segíteni akarsz, akkor bizonyítsd. Nincs edzőm, újrakezdő vagyok, nem vagyok jó. Ha adsz valamit, ami jobbá tesz, akkor hagyom, hogy segíts - jelentette ki, és a fülhallgatót a zsebébe gyűrte, majd felhúzta rajta a cipzárt, hogy ki ne essen. Nem akart csak úgy segítséget elfogadni, nem akart gyengének tűnni, holott az volt - támogatók nélkül, edző nélkül, egyedül.

Thor nem tétlenkedett, a másik legnagyobb meglepetésére azonnal sarkon fordul és elrohant, de mikor Loki kezdte volna azt hinni, hogy feladta, a fiú visszatért egy pár korcsolyával, valamint egy koronggal és az ütőjével. A fekete hajú egy kétkedő szemöldökfelhúzással reagált csak, mégis mit tervez, azonban Thor pillanatokon belül a jégen volt és elé csúszott, a korongot ütögetve lassan, lustán.
- Néztelek, bár nem láttam sokat a táncodból, de szerintem a reflexeiden kéne javítani. Emlékszem, amikor apám edzette a többi műkorcsolyást... mindig a gyorsaságukon volt velük a legkeményebb. Tessék - nyújtott át neki egy másik ütőt - ez lesz a tiéd és most hokizni fogunk - jelentette ki, és Loki minden tiltakozása és döbbenete ellenére, hajthatatlan volt. Persze a másik fiúnak fogalma sem volt a szabályokról vagy hogy mégis hogyan kell fogni az ütőt, de Thort az érdekelte jelenleg a legkevésbé, csak azt akarta, hogy kikerülje a korongot vagy üsse vissza, ahogy tudja. És aztán játszottak - a kezdeti pár ügyetlen percből fél óra lett, majd egy fél éjszaka.

Loki végül leejtette az ütőt a jégre, majd bár nem volt hajlandó elismerni, de kissé remegő tagokkal támaszkodott meg a korláton. Thor mellé csúszott, és aggódva jutott eszébe, hogy ez talán túl sok volt elsőre, de ahányszor kérdezte a fiút korábban, ő mindig visszautasította a szünetet.
- Jól vagy? - kérdezte óvatosan, mert nem akarta elüldözni Lokit megint. Jól esett neki ez a játék, szabadon, látva, hogy még fáradtan is mennyire képes ez a csodálatos teremtmény.
- Semmi bajom. De ennyi elég lesz, csoda, hogy eddig nem nyitott ránk az éjszakás őr - lihegte, igyekezve normalizálni a légzését. Thor hallgatása azonban árulkodó volt, így lassan felpillantott rá, hogy lássa a félrefordított, zavart arcát.

- Hát... én kértem meg, hogy ne zavarjon, mert gyakorolni akarok - vallotta be a fiú, egy apró, zavart mosollyal. Loki megsértődhetett volna ezen, de annyira fáradt volt és furcsa módon annyira boldog, hogy végül csak halkan felnevetett.

~.~.~.~.~

Az alkalmak a gyakorlásra ezek után megszaporodtak, hiszen így, hogy Thor el tudott intézni néhány alkalmat, amikor egyedül lehettek pár óráig, zavarás nélkül. Loki hamar fáradt, mivel eddig nem voltak rendszeres és hosszú edzései, de a barátja mindig biztatta, így ez és a kitartása nem hagyták, hogy újra feladja. Már nem számolták az alkalmakat, mikor találkoztak a jégen vagy a SHIELD's-ben, hogy segítsenek egymásnak, míg Thor amikor csak lehetősége volt, mesélt az apjának arról a csodálatos műkorcsolyás tehetségről, akit muszáj látnia.

Egy alkalommal Loki korcsolyáját elsodorta a korong, így ő a földre zuhant, mire Thor azonnal odacsúszott hozzá, de mire megérkezett, a fiú már újra talpon volt. Ennek ellenére mégis megérintette a könyökét, hogy biztos legyen benne, tényleg jól van, de büszke volt rá, hogy ennyire gyorsan felkelt. Meg akarta kérdezni, hogy van, hogy nem ütötte meg magát, de mielőtt észrevette volna, Loki a dzsekijébe markolt, és az ajka az övére simult. Először meglepődött, azonban a döbbeneten túljutva átölelte a fekete hajú vékony derekát, hogy közelebb húzza magához, és elnyújtotta a csókot, amilyen hosszúra csak Loki hagyta.

Mikor elváltak egymástól, ő nem mert megszólalni, csak csendesek lihegtek tovább egymás ajkára, aztán Loki egyszerűen lehunyta a szemeit és visszahúzta egy újabb csókra.

~.~.~.~.~

Loki kellemetlenül sokat gondolt Thorra, amikor nem volt vele. A SHIELD's-ben ülve, ahányszor a laptopján dolgozott a szőke nélkül, egyre furcsább érzés volt nem hallani az idegesítő csámcsogását és valahogy jól esett, amikor rá tudott szólni végre, hogy csukja be a száját, ha eszik. Így alig pillantott fel a vele szembe ülő Bucky-ra, aki jobban mondva csak ledobta magát a kényelmes, párnás ülésre, majd elé pakolta a jegyzeteit.

- Figyu, elhoztam Jarvistól az órai jegyzeteit, amilyen szétszórt kockafej, észre sem fogja venni, hogy eltűntek, mire visszateszem őket - jelentette be egy büszke vigyorral. Élvezte, hogy végre a barátját is együtt látja valakivel, bár sosem hitte volna, hogy pont azt sikerül kifognia, akiről éppen a legtöbb dolgot pletykálják. De talán ezért érezte magát biztonságban, mert akkor a róluk szóló történeteket (amiket persze Bucky is örömmel terjeszt) sem fogja elhinni senki.

- Hé, remélem bőségesen meghálálja a srác, különben semmi értelme nem volt - tette még hozzá, egy pimasz ki vigyorral. Loki megforgatta a szemeit, azonban mielőtt válaszolhatott volna, Coulson mellettük termett, hogy felvegye a rendelésüket.

- Mit hoz... óh. Szia. - Philnek és Bucky-nak azóta nem volt a legjobb a kapcsolata, hogy a fiú összejött Steve-vel. Phil mindig is féltékeny volt, de ahhoz viszont túl lágy volt a lelke, hogy bármiben is rosszat akarjon Bucky-nak, hát még Steve-nek, ha egyszer boldog volt vele, de a féltékenysége azóta sem csökkent, hogy ők ketten szétmentek

Bucky nem zavartatta magát, ahogy sohasem, hátratúrta a szemébe lógó haját, majd rávigyorgott a zavart fiúra, aki inkább a jegyzetfüzetébe temetkezett, bár nagyon nem tudott benne eltűnni, tekintve a méretét.

- Valami saláta elég lesz, meg egy kóla - felelt Bucky a kérdésre, ami végül el sem hangzott. Coulson gyorsan lejegyezte, továbbra sem nézve rá, majd inkább Loki felé fordult, és amint lehetett, az ő rendelésével együtt elmenekült, lehajtva a fejét. Bucky megcsóválta a fejét, majd a pultnál ácsorgó Steve felé nézett és az asztalra csapva felállt.

- El sem hiszem, hogy ennyit melózom mások boldogságáért - sóhajtott, majd kicsit megigazította magán a hokicsapat dzsekijét és Steve-hez lépett, hogy rendeljen egy kávét. Loki nem hallotta, nem mintha különösebben odafigyelt volna, de a barátja igencsak elégedett volt magával, amikor egy kávéval a kezében visszatért, majd újra letelepedett elé.

 ~.~.~.~.~

- Gyere, segítek! - Ragadta meg a kezét Thor lelkesen és maga elé húzta a jégen, hogy könnyen meg tudja fogni a csípőjét.

- Thor, ne csináld, engedj! - próbált menekülni, de nem tudott kiszabadulni a fiú karjaiból. Nem akarta még megpróbálni sem a triplát, nem akarta megkockáztatni, hogy újra elveszítse a pályát a talpa alól, egy újabb törést már nem élt volna túl a kitartása.

- Ugrás! - Thor felemelte és nevetett, nevetett, mert nem tudta, miért ellenkezik így. Loki lehunyta a szemeit, hogy ne lássa, mi történik, de érezte, mikor Thor megfordult vele.

- Egy - számolt a szőke -, kettő, három, és le. - Finoman a jégre helyezte a testét, mire Loki azonnal kisiklott az érintéséből, egészen a korlátig és rögtön lelépett a jégről. Le kellett ülnie, mert a lába remegett és úgy érezte, ha nem megy le a jégről azonnal, akkor megüti Thort. Hallotta, hogy a másik követi, ismerte már a korcsolya hangját, ahogy Thor végigcsúszik a jégen, de lehajtotta a fejét és nem volt hajlandó felnézni.

- Ne érj hozzám. Megmondtam, hogy nem akarom megcsinálni az axelt, még az apád kedvéért sem - morogta a mellé leülő Thornak, a szőke azonban mindig túl ostoba volt, hogy komolyan vegye, így a következő pillanatban megérezte maga körül az ölelő karokat.

- Mi történt veled? - súgta a fekete tincsek közé, ahogy Loki kiengedett az ölelésben és nekisimult.

- Eltörtem a lábam, az történt - kezdett mesélni halkan. - Tizennyolc voltam, a versenyemre készültem, amikor rosszul érkeztem és eltörtem a lábam. Ezt mondták mindenkinek. De valójában... - elcsuklott a hangja, mert túlságosan kényelmes volt a hazugság, és az igazság súlya túl nehéz. - Thanos azt akarta, hogy mindenképp nyerjek, és nagyon keményen hajtott. Veszekedtünk a kocsiban, amikor hazafelé vitt edzésről, és nem figyelt oda... Három helyen tört el a lábam az ütközésben. Utána eldobott és mindenki, aki korcsolyával foglalkozott, hátat fordított nekem, mert úgy gondolták, mire felépülök, kiesem a körökből, és igazuk lett. Négy év telt el, és azóta nem voltam versenyen, mert nem volt edzőm és nem voltak támogatóim. Nem tudtam megszerezni őket, mert mikor gyakoroltam, mindig elvétettem a triplát és egy idő után feladtam, úgy pedig már nem kellettem nekik. - Elhallgatott, majd csak ültek ott, hallgatva a csendet. Thornak azon járt az esze, hogy mégis mit mondhatna, amivel talán felvidítja a fiút, de semmi nem jutott eszébe, így az egyetlen dologhoz fordult, amihez igazán értett - a korcsolya.

- Gyere, menjünk vissza a jégre! Nem kell csinálnunk semmi komolyat, csak lazítsunk egy kicsit - ajánlotta fel, és mikor Loki felnézett, odahajolt hozzá egy lágy csókra. A fiú viszonozta, és átölelve a nyakát, közelebb bújt hozzá. Jól esett neki elmondani a valódi történetet, amit oly sokáig őrzött magában, minden alkalommal lenyelve az igazságot, ahányszor csak felbukkant a múltja.
Mikor elváltak, Thor megfogta a kezét és visszasétált a jégre, akkor sem engedve el őt, mikor a pályára siklottak. Loki sosem volt jó abban, hogy társsal korcsolyázzon, mert sosem bízott meg bennük, de a szőke kezébe most olyan bizalommal kapaszkodott, mint soha senkiébe, hagyta, hadd vezesse, csak egy kicsit.

~.~.~.~.~

Nem emlékszik, mikor volt utoljára tényleg ideges valami miatt, de amikor Odin előtt kellett korcsolyáznia, az újra megmutatta neki, hogy képes rá. Azt hitte, sosem érkezik el ez a pillanat és amikor csak egy percre volt attól, hogy elbukjon vagy szerezzen magának egy edzőt, akkor megrémült, mi lesz, ha megint elrontja és Odin faarccal, egyetlen szó nélkül fogja otthagyni, mint mindenki más. Egyre csak a jeget nézte, a biztonságos, megnyugtató jeget, ami annyiszor okozott már neki csalódást és felemelkedést egyszerre.

Azonban mikor a jégre siklott, meg sem rezzent az arca, középre csúszott, majd megállt és Odin szemébe nézett. Látta, hogy a férfi fél szeme (úgy hallotta, egy jégkorong-meccsen elfajultak a dolgok) elemzően végigfut a testén - tudta, hogy azt nézi, a testalkata mennyire jó, így nem mozdult.

- Hány éves vagy, fiam? - kérdezte végül. A telefonja csörgött, de nem vette fel, és a hollókárogás végigzengett a pályán, megborzongatva Loki amúgy sem nyugodt idegeit.

- Huszonkettő, uram - felelte és igyekezett, hogy a hangja ne remegjen meg.

- Mióta nem versenyzel? - Loki torka kiszáradt a kérdésre, mert tudta, hogy ez a gyilkos kérdés, hogy ez az, ami után általában anélkül küldik el, hogy megnéznék.

- Négy éve. Eles...

- Hallottam a történetet és azt is tudom, hogy valójában mi történt, ne próbáld meg beadni nekem a mesét, amit mindenkinek hazudsz. Ha azt akarod, hogy veled dolgozzak, akkor őszinte leszel velem és a közönségeddel is - jelentette ki Odin. - Nem érdekel, hogy hány éve nem voltál pályán, de fontos, hogy tudjam, miből építkezem, amikor a programodat készítem. Gyere le onnan, ha meglátom, milyen vagy most, biztosan nemet mondok. Holnap reggel ötkor edzés, ha elkésel, nincs több esélyed. - Odin felállt, majd többé ügyet sem vetve a megdöbbent egyetemistára, visszahívta, aki előbb kereste, miközben kifelé indult. Loki csak állt ott, leforrázottan és döbbenten, és csak akkor fogta fel, hogy valójában újra van edzője, mikor Thor a jégre trappolt a bakancsában és szorosan magához ölelte.

- Hű, szerintem apám bír téged. Próbáltam sokat mesélni rólad, hogy mennyire keményen edzettél velem, meg minden, de ez egész simán ment. Hé Loki, jól vagy? - És az arca úgy változott örömből aggódásba, ahogy senkié, legalábbis iránta, és lassan rájött, hogy ez az ostoba szőke mennyit tett érte és mennyit jelent neki. Így csak a vállára hajtotta a fejét és sóhajtott.

- Ez életem második legboldogabb napja. A legboldogabb az lesz, amikor újra versenyezhetek - súgta és hagyta, Thor hadd szorítsa magához.

~.~.~.~.~

Ideges volt, mikor Odin ott ült a lelátó első sorában, megannyi emberrel együtt, holott a férfi már öt hónapja az edzője volt, Thornak köszönhetően. Nagy levegőket vett, de mielőtt kilépett hozzá, ahol mások is láthatják, Thor megfogta a kezét.

- Minden rendben lesz. Sokáig készültél erre, már senki nem állíthat meg - súgta nyugtatóan. Loki már rég feladta, hogy megpróbálja palástolni előtte az érzelmeit, mert sikerült volna, de jól esett, hogy volt valaki, aki belátott az álarc mögé. A fiú elmosolyodott és csókot nyomott az ajkára, ami hosszú, édes csókká mélyedt, de nem volt sok idejük.

- Köszönöm - mosolygott rá Loki, majd Odin mellé lépett, a jég elé, hiszen hamarosan ő következett. Az előtte lévő kűrje véget ért, és ő hamarosan hallotta a nevét végigzengeni a pályán, ahogy csak hosszú évekkel ezelőtt utoljára. Ő a pályára lépett, megállt, a zene füstként omlott szét a teremben, ahogy kinyitotta a szemét és felgyúltak a fények.