I'm free, you're proud, we're lost
Páros: Frostiron
Csak mert olyan "rég" volt frostiron a blogon. Viszont, angst már régen volt! Nem az a régi, velős angst, amit megszoktatok tőlem, de ne aggódjatok, fájni fog. Nos, 1972-ben járunk, Londonban, az első London Pride Felvonulás előtti hetekben, aminek Steve és Bucky lelkes szervezői. Tony az ő vendégükként érkezik Londonba, hogy aztán az ő életébe forgószélként érkező Loki magával rántsa, a saját életébe.
Tony nagyon remélte, hogy kivételesen jó idő lesz
Londonban, de természetesen nem így alakult, hiszen Londonban mindig esik. Az
újságot, amit épp az imént vett, morogva tartotta a feje fölé, amíg megtalálja
az érte érkezett autót, bár fogalma sem volt, hogy is nézhet ki. Tony egy
elveszett amerikai volt a zsongó Londonban, még soha nem járt ott, és nem is
igazán tervezett kimozdulni az otthonából, amíg meg nem hívták. Először el sem
hitte, hogy tényleg Steve az, akivel beszél, de kétségtelen volt, hogy a csirkefogó
előkerült a föld alól, ahonnan azt hitte volna, már sosem látja viszont. Steve
katona volt, az egyik leghatározottabb és legigazságosabb ember, akivel valaha
találkozott, de mikor a barátja eltűnt egy bevetésen, képtelen volt többé
Amerikában maradni. Azt mondta, minden egyes sikátor rá emlékezteti, az összes
zászló, így Londonba menekült a fájdalma elől. Tony próbálta megtalálni, fel
akarta keresni, hogy megkérdezze, mi van vele, azt hitte, belefulladt a vízbe
valahol félúton, mert végül úszva indult neki, vagy valami hasonló. Eltűnt
előle és a világ szeme elől, egészen öt évre, amíg aztán egy nap fel nem hívta
Tony-t, hogy megtalálta Bucky-t, mindketten jól vannak és nagyon szívesen
látnák őt pár napra, esetleg pár hétre, ha van kedve Londonban maradni, tehát
jött, úgysem volt különösebben sok dolga, mióta Pepperre sózta a cég ügyeit.
Egyébként sem foglalkozott vele valami sokat, őt csak a feltalálás érdekelte, a
szerelés, a pénzügyek nem, nem is tudott jól bánni vele, túlságosan szerette
költeni.
- Anthony, öreg barátom! - integetett felé Steve egy széles
vigyorral az autója mellől. Valami régi modell volt, majdnem annyi idős, mint ő
maga, de a barátja valahogy leragadt a '40-es években, amikor még alig élt.
Bezzeg Tony! Úgy zsongták körül a nők, hogy biztos lehetett benne, nem a pénze
teszi, sokkal inkább a charme-ja, amit soha nem is szégyellt.
- Azért nem olyan öreg, Steve. Hogy vagy? - üdvözölte
megkönnyebbülve, amikor végre a kocsi mellé ért. Hívogatta a zárt és száraz
tér, de a szőke úgy tűnt, annyira örül, hogy elfelejtkezett a beszállásról, meg
az esőről.
- Soha jobban, köszönöm. Annyira örülök, hogy jöttél!
Rengeteg megbeszélnivalónk van, a csapat nagyon kedvelni fog - ragyogott Steve,
ahogy beszállt végre az autóba és így a milliomos is boldogan lélegzett fel az
anyósülésre kerülve.
- Hát, végül is nem én tűntem el egy szó nélkül öt évre...
várj, milyen csapat? - kérdezte gyanakvóan, miközben megindultak az esőben.
Ismerte Steve-t gyerekkora óta, tudta, hogy furcsa dolgai vannak, de legjobb
tudomása szerint is vakációzni jött ide, meg segíteni a barátjának valami
projektben, de úgy gondolta, az ő agyával az nem fog sokáig tartani. Steve
először tűnt egy kicsit aggódónak a kormány mögött, és egy kicsit megköszörülte
a torkát.
- Óh, hát nem olvastad a levelet, amit küldtem? Azért
hívtalak, hogy besegíts az első London Pride-on. Úgy értem, a Stark
Industries-nek nagy híre van és minden segítő kéz jól jön, és én ezt le is
írtam, azt hittem, azért voltál ilyen lelkes... - habogta egyre idegesebben,
amitől Tony csak egyre jobban elképedt.
- Hadd foglaljam össze. Te azért hívtál engem ide, hogy
besegítsek egy melegfesztiválon?! Mármint tudod, hogy nekem semmi bajom veled,
meg Barnesszal, jók vagytok együtt, tök jó, hogy megtaláltátok egymást, de ez eléggé
nem az én világom, érted. Mikor küldted azt a levelet? Miért nem mondtad ezt
el, amikor beszéltünk? Steve, idejövök Londonba, erre kiderül hogy güriznem
kéne mind a két héten? Egyáltalán minek írsz levelet, ha ezt telefonon is
közölheted? - méltatlankodott. Nem mintha nem örült volna, hogy a barátjával
töltheti az időt, de kétségtelenül nem erre a fajta időtöltésre számított,
ráadásul nem is tudta, mit gondoljon egy szakajtó melegről, akik felvonulnak,
még ha az nem is lepte meg, hogy Steve és Bucky járnak, mikor nagy nehezen
kinyögték neki, nem sokkal azelőtt, hogy mindketten bevonultak. Steve
felsóhajtott a vezetőülésben.
- Ne haragudj. Nem akartam ezt a nyakadba zúdítani, tényleg
azt hittem, hogy tudsz róla, de természetesen nem várok el tőled semmit...
- Elég legyen, ha már nálad lakom a héten, valamit dolgozok
is az ágyamért. De azt ne várd, hogy zászlót lengetve vonulok veletek én is,
nekem nincs miért - fojtotta bele a szót a megilletődött férfiba, aki ettől
végtelenül megkönnyebbült. Hálás volt Tony-nak, amiért meglátogatta Londonban,
ráadásul tényleg jól jött minden segítő kéz a felvonulás körül, és valahol
reménykedett benne, hogy ha egy Stark kiáll az ügyük mellett, az mások szemében
is csak jelent valamit.
Mire megérkeztek, a hangulat már kicsit feloldódott, és
mindketten lelkesen osztották meg egymással az elmúlt öt év történéseit, amik
Tony részéről nagyrészt részeg estékből álltak, Steve-nél pedig részegeket
támogató estékből, tehát volt nem egy hasonló esetük, csak két különböző oldalról.
Az eső is elállt kissé, így éppen nem áztak szét jobban, amíg a vendég kivette
a bőröndjeit és követve barátját, bemenekült az ajtón, miután Steve megtalálta
a kulcsokat. Odabent a Steve-től megszokott katonás rend fogadta, virágos
tapéta a falatnyi előszobában, a konyhából pedig nagyon is ígéretes illatok
kúsztak elő, egyenesen az újonnan érkezők orrába. Tony lerúgta a tiszta víz
bőrcipőjét, hogy ne koszolja össze a padlót, mivel látta, hogy Steve is így
tesz, majd újfent felmarkolta a bőröndjeit és két lépés múlva, immár a
nappaliban tette, majdhogynem ejtette le őket, amikor meglátta a konyhából
előbukkanó, hosszú hajú férfit.
- Tony! - mosolygott rá vidáman az idegen, akinek a
hangjában is alig ismerte fel gyerekkori barátját, nem hogy a külsejében. A bal
felkarja közepétől üresen csüngött rajta az ing, vállig érő borzas haját
lófarokba kötötte, hogy ne zavarja, és a szemeiben volt valami elképesztő
mértékű fájdalom, amit még a viszontlátás öröme sem volt képes elmosni onnan.
- Buck? Vhoa. Öregem, te aztán jól megváltoztál! - A vendég
egy széles mosollyal lépett hozzá, hogy szokott ölelésükben részesítse, de
Bucky megrezzenve hátrált két lépést és lesütötte a szemeit.
- Bocs, ez... önkéntelen. Majd megszokom - motyogta, aztán
szenvedve bámult pár pillanatig a kezében tartott serpenyőre. - Ah, palacsinta!
- mondta aztán, és megörülve, hogy elszabadulhat a kínos helyzettől,
visszamenekült a konyhába.
~.~.~.~.~
Egy örvény volt - az emberek elléptek előle, utat engedtek
neki, de elvesztek benne, mikor elment mellettük. A combja, a karja néha
egyik-másik férfiéhoz simult, mintha csak véletlen lett volna, holott volt elég
hely, hogy arrébb húzódhasson. Szikráztak azok a zöld szemek még ebben a borús,
nehéz időben is, sem a drogok, sem az alkohol ködé nem tudta ellepni a furfang
csillanását az élénk tekintetében. Nem volt a fejét semmi, ami megvédte volna
az esőtől, az arcán szétfolyt a smink, mellkasa nagy részét szabadon hagyta
legombolt inge, mely most átázva tapadt a testéhez, és a bőrkabát, mely talán ilyen
esetekre volt hivatott, semmit sem használt, ha nem húzta össze magán. A
kezében nemrég valami olcsóbb italt szorongatott, de elhagyta egy ideje, nem
mintha törődött volna vele, csak kissé hiányolta a mozdulatot, ahogy a szájához
emeli és jólesően húz belőle. Azonban mielőtt hazaér, úgyis ki kellett volna
dobnia valahol - így nem számított. Szabályosan nekipuffant az ajtónak, ami
első próbálkozásra nem engedett neki, csak fájdalmasat döndült vékony testének
lendületétől, de másodjára már kinyílt, és a fekete hajú egy kecses mozdulattal
bezuhant rajta. Folyt róla a víz, és csak akkor jött rá valahol a tudata
mélyén, hogy fázik, mikor megérezte az édes otthon melegét, valamint a
palacsinta illatát.
- Már megint? - Nos igen, sajnos ez is a kelleténél ismerősebb
hang volt a számára.
- Loki, merre jártál? - Steve kezében már gyakorlott módon
ott volt egy törülköző, azzal karolta át a didergő alakot, aki nekisimult és a
fejét a vállára döntötte, teljesen eláztatva az ingének egy részét. A szőke nem
zavartatta magát, lágyan beterelgette a nappaliba, azonban Loki érdeklődése egy
pillanat alatt megtalálta magának a kanapén elnyúlt, idegen amerikait, és
részegeket megszégyenítő ügyességgel csusszant ki segítője karjaiból, hogy két
ingatag lépéssel közelebb kerüljön Tony-hoz.
- Nocsak, hát ő meg ki? - búgta Loki, a hangja egyszerre
füstös jazz és rekedt rock és Tony-nak fogalma sem volt, ez hogy lehetséges, de
kiszáradt tőle a szája.
- Ő Anthony Stark, egy barátom Amerikából. Loki, légyszíves
állj hátrébb, nem szeretném, ha elüldöznéd, nem vagy jól - csitította Steve
lágyan, ahogy közelebb lépett hozzá, de megint elhajolt a karja elől, és
rátámaszkodott a kanapéra. Tony érezte magán a jeges, alkoholszagú leheletét,
és nem értette, miért nem lökte még el magától, de nem volt erő a karjaiban,
hogy felemelje őket, egyre csak bámult azokba a zavaros zöld szemekbe.
- Megmondtam, hogy hagyd kint az esőben, ha még egyszer
beállva jön ide! Nem vagyok kíváncsi arra, hogy egész éjszaka vergődik, mert
nem tud aludni. - Végül Bucky fordított az álláson és belemarkolva az ázott
fekete tincsekbe, elrángatta tőle Lokit. - Neked semmit sem jelent az, hogy
"keress saját lakást, mert nem tartunk el"? - morrant rá a fiatal
férfira, ahogy a velük szemben lévő, virághuzatos kanapéra lökte őt. Loki
felnyekkent, de engedelmesen ott maradt, sértettségét csak gyilkos pillantásai
jelezték.
- Steve azt mondta, jöhetek, amikor akarok! - vetette ellen
dühösen, ahogy egyre nagyobb vízfoltot hagyott a huzaton. - Amúgy se vagyok
nagyon... de valamivel fel kell dobni a partit. - Megvonta a vállát és ügyet
sem vetve többé Bucky-ra, zavaros pillantásával újfent a vendéget tisztelte
meg, úgy futtatva végig rajta a tekintetét, mintha meztelenül látná. Közben a
szőke férfi nekilátott a korábban használt törülközővel befejezni
próbálkozásait és átdörgölte vele Loki haját, aki mérgesen tűrögette a szeme
elől az anyagot, hogy jobban lássa Tony-t. Bár férfira soha nem mondott volna
ilyet korábban, most ahogy elnézte az ázott Lokit a csapzott, fekete hajával,
hófehér bőrére tapadó vizes ruhájával és az arcán szétfolyt, csillámló
sminkjével, mégis az a szó jutott róla eszébe, hogy gyönyörű.
- Jöhetsz, ha szükséged van rá, nem akkor, amikor csak
kedved tartja! Menj valamelyik nyálcsorgató idiótához, akit átverhetsz, neked
nem gond szexszel fizetni az éjszakáért vagy rosszul gondolom? - vágott vissza
Bucky lendületesen, immár újfent a konyhából, ahol csörögtek a tányérok, úgy
tűnt, terít. Loki arca ettől a sértéstől a füle hegyéig kipirult, és olyan
hévvel pattant fel, hogy majdnem elesett a saját lábában.
- Szükségem van rá! Láttam ma Thort! Megint itt van
értem... - kelt ki magából, de a mondat végére egészen elhalkult, majd
egyszerűen megfordult és felrohant az emeletre, a szobákhoz, jó erősen bevágva
maga után az egyik ajtót odafent, így jelezve, nem kíván magyarázkodni. Bucky
sóhajtva nézett utána, majd intett, hogy menjenek a konyhába az
étkezőasztalhoz, mert kész a palacsinta.
- Komolyan, mintha egy gyerekkel beszélnék - morogta
magának, ahogy levetette magát az egyik székre. Tony egyre kevésbé értette a
helyzetet, szóval evésbe fojtotta a kérdéseit, hátha előbb-utóbb a páros
valamelyike rájön, hogy neki fogalma sincs, mi történt az előbb, sőt
tulajdonképpen semmiről nem tud, ami velük kapcsolatos. Végül Steve kapcsolt
előbb, valószínűleg mert a párjának nem volt kedve erről beszélni, így halk
torokköszörüléssel készítette fel magát a mesére.
- Nos, tudod mennyire szívemen viselem az önkéntességet...
- Szívén viseli ám!
- Bucky! Tehát, már pár éve csinálom, hogy ha találok
valakit az utcán, hazahozom egy estére, hogy kijózanodjon és felmelegedjen egy
kicsit, szóval elég sokan megfordultak már itt. Néhányan visszajönnek, amikor
úgy érzik, végképp nincs hova menniük, de a legtöbbjük hamar itt hagy minket,
hogy a saját kezébe vegye az életét.
- Még szerencse...
- Buck, mesélek! Loki is ugyanígy került hozzánk. Fogalmam
sincs, van-e hol laknia vagy hogy egyáltalán mit csinál, amikor nincs itt, csak
annyit tudok, amennyit a delíriumos állapotaiban mesél nekem, és azok nem túl
fényesek. Egyébként sem lennék képes kitenni az utcára, ha idejön, úgy tűnik,
mi vagyunk az egyetlenek, akik támogatást nyújtanak neki és ezért talán
megbízik bennünk, nem tudom. De sajnálom őt, hogy nem tud megbízni senkiben -
vallotta be Steve, amit a párja csak egy dühös horkantással nyugtázott. Úgy
tűnt, nem különösebben szívleli a fekete hajú istencsapását, amit Tony az
előbbi hiszti alapján meg is értett, de a békesség érdekében inkább csak
bólogatott, mintsem bármelyik oldalra is álljon.
- És ki az a Thor? - bökött a villával Steve-re, mert az a
kérdés azóta foglalkoztatta, hogy elhangzott a név. Furcsa volt, bár ezek az
európaiak mind furcsa neveket hordanak, de olyat, mint Loki meg Thor, soha nem
hallott életében.
- A bátyja. Mint láthattad, nem túlzottan kedveli -
válaszolta a szőke engedelmesen. Tony hümmögött, de ezután a palacsintába
feledkeztek, főként hogy ne Lokiról beszéljenek.
Loki másnap reggelig nem került elő, bár sokat hallották az
éjszaka folyamán, főként vergődni az ágyában. Valószínűleg nem tudott elaludni,
ahogy Bucky is tartott tőle, ellenben Tony olyan álmos volt az úttól, hogy
amint lecuccolt a kettes számú vendégszobában az alsó szinten, ágyba dőlt és
elaludt, úgyhogy őt különösebben nem zavarták a zajok. Még akkor sem volt túl
jó kedvében, amikor a bágyadt nap besütött az ablakon, egyenesen az arcára, de
hiába temette a fejét a párnák közé vagy alá, kétségtelenül képtelen volt
tovább aludni. Borzas fejjel, a dolgait nagy nehezen megtalálva igyekezett a
fürdő felé, de az ő reggeli szerencséjét nem meghazudtolva, természetesen zárva
volt, úgyhogy a falnak dőlt és megpróbált állva aludni még egy kicsit. Talán
tényleg elszundíthatott pár pillanatra, mert majdnem elborult, úgy megrémült,
amikor az ajtó lendületesen kinyílt, a falnak csapódva, és először nem is ismert
rá az onnan kilépő alakja. Szűk, fekete nadrágot hordott és méregzöld, a
vállánál néhány flitterrel díszített inget, porcelánfehér bőrét csak
kihangsúlyozta a smink, és az arcát keretező, tökéletes hullámokban leomló,
ébenfekete haj. Egy hetyke mosoly kíséretében húzta fel a szemöldökét, mikor
meglátta a hozzá, és mindenkihez képest mosott rongy Tony-t, de ahelyett, hogy
idegesítően a képébe mászott volna, mint tegnap este, lágy csípőringással
ellejtett mellette.
- Jó reggelt - búgta lágyan, mielőtt eltűnt a nappali felé.
A milliomosnak nem volt szokása látványosan csorgatni a nyálát nők után, most
mégis egy férfi hűlt helyét bámulta bambán, tátott szájjal, és nem igazán
tudta, hogy érezzen a helyzet iránt.
- Jó reggelt - nyögte végül, holott Loki már régen eltűnt a
színről. Igyekezett a reggelre fogni a zsibbadtságot a tagjaiban és az agya
meglehetősen kis mértékű működését, ami zseni létére elég szégyenletes dolog
volt, ezért is szeretett volna minél hamarabb víz alá kerülni, hátha az
felébreszti valamennyire.
A reggeli első napirendi pontja az volt, hogy valakinek el
kéne vinnie Tony-t egy kis városnézésre, ha már Londonban van, nem akarták
rögtön a nyakába zúdítani a munkát, azonban Steve és Bucky egyre csak
passzolgatták egymásnak a lehetőséget, mivel mindketten meglehetősen
elfoglaltak voltak a jövőhét szombati felvonulás miatt. Loki két harapás között
felpillantott a tányérjából, mintha csak akkor ocsúdna rá, miről is beszélnek,
és egy cseppet sem biztató kis mosollyal nézett a vendégre.
- Én nagyon szívesen körbeviszem. Este dolgozom, úgyhogy
ráérek - ajánlotta fel, majd megnyalta az ajkát, mintha csak a pirítós morzsáit
akarná eltüntetni róla, de Tony gerincén végigbizsergett valami ijesztően
kellemes forróság.
- Tökre nem kell! Adjatok egy térképet és elboldogulok,
komolyan - visszakozott gyorsan, igyekezve elkerülni annak lehetőségét, hogy a
kelleténél több időt töltsön valaki olyan közelében, akinek már a lényétől
ambivalens érzések kerítik hatalmába.
- Pedig ez jó ötlet. Loki szépen jóvá teszi, hogy megint
nem aludtunk miatta az éjjel, megmutatja neked a várost. Amúgy is állandóan az
utcán lebzsel, jobban ismeri Londont, mint bármelyikünk - bólintott Bucky az
ötletre, és letéve a kanalát, lapozott egyet az újságban, amiből fel sem nézett
egész reggeli alatt, akárcsak Steve a sajátjából. Úgy tűnt, Tony-nak semmi
beleszólása nincs ebbe az ügybe, így csak egy elveszett nyögéssel törődött bele
társaságába, és újfent a reggelije felé fordult, hogy minél hamarabb eltüntesse
azt a tányérjáról.
~.~.~.~.~
- Szóval, van munkád. Ez meglep - jegyezte meg Tony,
miközben kényelmes tempóban nekiindultak az utcákon. Bágyadt, de szép idő volt,
éppen kényelmes egy kis nyári városnézésre, nem kellett attól tartaniuk, hogy
rájuk szakad az eső, így Tony nem is vitt magával semmit ellene. Lokinál sem
volt semmi, pedig ő itt él, így ez megnyugtatta afelől, hogy tényleg nem
várható semmi, bár tegnap is átázva toppant be hozzájuk, így ő talán nem a
legmegfelelőbb forrás volt.
- Egy melegbárban vagyok pultos. Meg esetenként máshol
is... és egy kicsit többért más is - jelentette ki, bármiféle szégyenlősség
nélkül a hangjában. Unottan egy épület felé intett, majd szűk nadrágjának
zsebéből cigarettát és gyújtót kotort. - Közepesen ronda londoni lakóház sok.
- Na, ez viszont nem lep meg. Amekkora díva vagy, nem is
tudlak elképzelni eladónak vagy ilyesmi.
- Pedig abban is jó vagyok. Remekül ráveszek bárkit,
bármire - mosolyodott el büszkén, miközben magabiztos léptekkel haladt előre.
Meggyújtotta a cigarettát és jólesően szívott belőle, majd hosszan, lassan
fújta ki a füstöt.
- Azt megnézném - csúszott ki Tony száján, mielőtt
átgondolhatta volna, de Loki meglepő módon nem reflektált, csak újabb slukkot
szívott. Előreintett, az előttük zöldellő park felé.
- Anthony-park, park-Anthony. Túloldalon majd megnézzük a
Temzét, helyenként elég büdös - szavalta tovább a lehető leghasználhatatlanabb
idegenvezetést, amit a milliomos csak hallott életében. - A sikátorokat jobban
ismerem, meg a klubokat - magyarázta, és újfent ajkaihoz emelte a szálat. Sokan
megnézték őket, de Loki rájuk sem hederített, úgy járt köztük, mintha nem
evilági lény lenne, a könnyű lépteivel és a sugárzó lényével.
- Szóval, azért hoztál el várost nézni, hogy aztán közöld,
hogy semmit se tudsz a városról? Gratulálok - bökte oda Tony gúnyosan, de Loki
nem vette magára a hangnemet.
- Azért hoztalak el, mert két sarok után eltévedtél volna -
válaszolta, és nevetett. - Egyébként ha meg akarod nézni, hogy növelem a
bevételt, csak tessék, gyere el este a bárba. - Tony persze rá akarta rá vágni,
hogy ne is álmodjon, de aztán mégsem tette.
~.~.~.~.~
Tony nagyon sokféleképpen próbálta lebeszélni magát arról,
hogy akár csak kíváncsiságra hivatkozva elnézzen a bárba este, ahol Loki
dolgozik. Lefirkálta neki a címét, de napközben meg is mutatta, hol van, így
reménykedett benne, hogy ha este arra jár, talán nem téveszti el. Az idő nem
lett rosszabb, sőt, az ég tiszta volt, kifejezetten meglepő módon, így legalább
eggyel kevesebb dolog miatt kellett aggódnia. Az érkezése alapján azt hitte,
egész végig esni fog, amíg itt lesz, de meglepő módon nem ez történt, így aztán
egy térképpel felszerelkezve, nekivágott az útnak. Nem volt messze a klub
tőlük, de még így is vagy háromszor eltévedt, útbaigazítást meg nem szívesen
kért volna, valószínűleg mindenki tisztában volt vele, mégis miféle
szórakozóhely működik azon a címen, ahová el akar jutni.
Amikor végre a bejárathoz ért, nem tudta,
megkönnyebbüljön-e vagy inkább egy hátraarccal húzzon is haza, ahogy
végignézett az előtte cigarettázó férfiakon. Egyik sem volt kifejezetten
különleges, azt hitte, ha melegbárba megy az ember, minimum rózsaszínt hord a
fél társaság, de a flitteres partiruha ma mindennapos volt a disco
térhódításával, így ők sem tűntek sokkal többnek egyszerű bulizóknál. Külön
pozitív csalódás volt, hogy Lokival ellentétben senki nem mászott rá az első
pillanatban, amint meglátta, akik mellett elment, csak végigmérték, de kevesen
felejtették rajta a tekintetüket. El sem tudta dönteni, sértse-e az egóját,
hogy a férfiaknál nem olyan népszerű, mint a nőknél, azonban szerencsére nem
kellett ezen sokáig gondolkoznia, mert a pult mögött álló ördögfióka, aki miatt
idejött, magához intette.
- Én állom - tolta elé kérdés nélkül az első kört, majd a
pultra könyökölt és a fejével a tánctér felé mögött. - Na, mit gondolsz?
- Azt, hogy a nők körében kelendőbb vagyok. Azt hittem,
idejövök és mindenki rám mászik, erre... - hanyagul intett egyet a rá sem
hederítő táncoló és iszogató vendégsereg felé, majd megragadta a poharat és egy
húzással ledöntötte a torkán. Loki csak nevetett, és újabbat töltött.
- Nocsak Stark, sérült az önérzeted? Ne aggódj, idők
kérdése, hogy észrevegyék a csinos feneked. Nem tudom, miféle génekkel áldottak
meg az istenek, de legyél nagyon hálás nekik. - Nem volt még elég részeg ahhoz,
hogy Loki megjegyzése a fenekéről bókként jöjjön le neki, mégiscsak egy férfi
célozgatott a kellemes testi adottságaira, így felé is bökött az immár újra
félig üres pohárral.
- Te csak ne célozgass a fenekemre, Loki. Most jut eszembe,
még a vezetéknevedet se tudom, biztos valami fura, de tudni akarom - jegyezte
meg, mielőtt lekortyolta a második kört. A harmadik is pillanatokon belül a
poharában landolt, és a fekete hajú újfent kuncogott egy kicsit.
- Óh, tőlem nem kell tartanod, te dugnál engem, nem
fordítva. Egyébként Laufeyson. A teljes nevem Loki Laufeyson. - Tony kezében
megállt a pohár.
- Márhogy mivan? - Jelen esetben ez a kérdés is meglepően
értelmesnek hatott annak fényében, hogy a pult túloldalán tevékenykedő alak
egyenesen és kertelés nélkül közölte a felállást egy lehetséges alkalomra. Loki
nem válaszolt azonnal, arrébb táncolt kiszolgálni egy kisebb baráti társaságot,
csak aztán tért vissza beszélgetőpartneréhez, aki azzal próbálta csillapítani a
döbbenetét, hogy a pohárban aranyló folyadékot szomjazva nyakalta le.
- Kiiszol a vagyonomból - dorgálta Loki, de hamar
szolgáltatta a következőt. - Nem értem, mi a problémád, te hoztad fel a
szex-témát, én csak elmondtam, mire számíthatsz - vonta meg a vállát egy
nemtörődöm mozdulattal.
- Te csak tökre ne napopljál itt nekem errrről, világos?
Aszittem szórakozni jövök, erre itt jössz nekem a szexszel. Nem dugok pasikat,
hetero vagyok - szögezte le, egy kicsit úgy érezve, mintha nem is Lokit
győzködné, hanem önmagát. Már kezdte egészen jól érezni magát a negyedik
pohárnál, és miközben azon gondolkozott, hogy miért is bizonygatja ezt az
egészet Lokinak, amikor semmi közé hozzá, észre sem vette, hogy a másik átadta
a pultot. A figyelmetlenségének köszönhetően akkorát ugrott, amikor a vékony
ujjak megérintették a vállát, hogy az itala maradéka majdnem kiömlött, és kissé
talán túl hevesen fordult meg, de a fekete nem zavartatta magát.
- Ha szórakozni jöttél, miért nem táncolunk? - intett a
parkett felé. A zene meglepően jó volt, Tony meg nem meglepően éppen részeg
ahhoz, hogy lassan elfelejtse, miért is feszengett annyira az elején, úgyhogy
egy vállrándítással beleegyezett. Azért a maradék italt eltüntette a poharából,
de aztán lehuppant a bárszékről és az előtte ringó csípővel járó, kecses Loki
után indult.
Mint kiderült, Loki csak szünetet tartott, és azt a
Tony-val való táncra áldozta. Minden mozdulata elvarázsolta a férfit, ahogy
hajlott a teste a zene ütemére, és bár ő sem nevezhette magát rossz táncosnak,
ez a porcelán bőrű jelenés mégis könnyedén lehagyta. Pár perc múlva valamivel
izzadtabban és határozottan emelkedett hangulattal telepedett vissza a
bárszékre, miközben Loki a túloldalt igazított egy kicsit a haján meg a
ruháján, és újra munkába állt.
- Ha az a apám ezt látná... az ő nőcsábász fia egy
melegbárban! Elvinné a szívroham, ha nem halt volna már meg - nevetett Tony, a
pultra támaszkodva. Loki ott sürgött-forgott a pult mögött, egy titokzatos kis
mosollyal az ajkain, de ekkor felé pillantott, majd egy rendelés után meg is
állt vele szemben.
- Miért mondod ezt el nekem? - kérdezte, őszinte
csodálkozással a hangjában.
- Mittomén. Te vagy itt. Részeg vagyok. Ilyenkor mindig
hülyeségeket beszélek. Még egy kör? - tolta Loki elé a poharat, aki
elgondolkodott egy pillanatig azon, jó ötlet-e ez, de végül kitöltötte.
- Szeretted az apádat, Anthony? - Loccsant a bourbon a
pohárban, ahogy Loki szakértő keze töltötte az újabb kört, de nem nézett rá a
kérdésnél.
- Most komolyan egy melegbárban fogunk lelkizni, miközben
én seggrészegre iszom magam? - Tony röfögve felröhögött az egész helyzet
kicsavart valóján, de végül nem váratta Lokit sokáig a válasszal. - Ja,
mondhatjuk. Kölyök voltam, amikor meghalt, csak arra emlékszem, hogy állandóan
dolgozott, de tudod... voltak azok a pillanatok. Hogy mittomén, megcsináltam
valami áramkört, ami neki nem ment, és akkor tök büszke volt rám. Ezért nem
akarok gyereket. Nem lennék jobb apa, mint a faterom, nem tudok gyereket
nevelni - vallotta be, az állát a pultra fektetve. Az előbbi jó hangulatát
elmosták a felbukkanó emlékek, így a vele szemben állóra nézett, hogy elterelje
a gondolatait.
- Nasste? Mi a te sztorid? - kíváncsiskodott, mire Loki
keze megszorult az egyik üveg nyaka körül.
- Egyszer majd talán elmondom neked, de az nem most lesz,
ne számíts rá. - A mosolya pengeéles volt és őszintétlen, így Tony valóban
jobbnak látta nem bolygatni a múltat, főleg hogy a másik azzal kecsegtette,
talán majd elmeséli. Kíváncsi volt, mi áll a titkolózása mögött, és azon kapta
magát, hogy szeretné látni, mit rejt Loki álarca valójában.
Végül megvárta a zárást, bár nagyrészt a pultnál ücsörgött
és néha ivott egy-egy italt, nehogy véletlenül kijózanodjon az este végére, és
amikor zárásközelbe értek, Loki is csatlakozott hozzá pár pohárral. Tony tegnap
este még nem sejtette volna, hogy egymásba karolva támogatják haza a másikat
(bár főként Loki támogatta őt), most azonban a legkevésbé sem zavartatta magát,
ahogy nevetve a másik férfi derekába karolt, és valahogy félúton még a fejét is
a vállára döntötte nevetés közben. Igyekeztek nem túl hangosan belopózni a
házba, de tekintve az amerikai állapotát, ez közel sem volt olyan egyszerű,
mint elsőre azt hitték, mert ahányszor Tony megbotlott valamiben a szobába
igyekezve, mindkettőjükre az ajkukba kellett harapniuk, hogy ne nevessenek fel
hangosan. Loki egészen az ágyáig kísérte, még szerencse, hogy az ő szobája nem
az emeleten volt és majdnem egyenesen a bejárati ajtó mellett, így hamar el
tudott nyúlni az ágyon. Nehezen leszenvedte magáról a cipőt és az ingét, majd
valahogy a nadrágot is, pont nem foglalkozva vele, hogy társa még mindig a
szobában van, és őt nézi. Loki egészen egyenes léptekkel indult ki a szobából,
de az ajtóban megtorpant.
- Jó éjt, Anthony - súgta a szoba sötétjébe, mire a férfi
az ágyban fészkelődött egy kicsit és belevigyorgott a párnába.
- Neked is, te ördögfajzat - súgta vissza, majd ásított
egyet és még azelőtt elaludt, hogy Loki becsukta volna az ajtót.
~.~.~.~.~
Az elkövetkező napokban is sokat találkoztak - Loki nem
mindig jött vissza a lakásba estére, de meglepően sokat lebzselt ott józanon
Bucky szerint, mivel nagyrészt csak akkor kereste fel őket, ha támogatásra volt
szüksége. A munka azonban egyre feszítettebb lett, ahogy közeledett a nagy
szombat ideje, Tony-t is bőven ellátták vele, a szervezőcsapat főként ott gyűlt
össze ülésezni és az utolsó simításokat megcsinálni, akkor viszont a fekete
hajú felszívódott, és általában csak órákkal később került elő, amikor már
mindenki elment. Nem szeretett részt venni a felvonulás szervezésében, bár
állítása szerint inkább azért tűnt el ilyenkor, mert lefeküdt a fél gárdával és
nem örült volna, ha összevesznek rajta. Ezen Tony nem különösebben lepődött
meg, de a féltékenység keserű ízén a szájában annál inkább.
A hétvége hamar elszállt mellettük, de a hétfőnél mintha
megtorpant volna az idő, minden lelassult. Tony el akart menni egy normális
városnézésre is, mivel Loki a lehető leghasználhatatlanabb túrát szolgáltatta
neki, amin valaha csak átesett, így egy térképpel és a tárcájával
felszerelkezve nekiindult London kacskaringós utcáinak, magára hagyva a
lakásban agonizáló párost, akik épp most élték a szervezés közepi krízist.
Éppen a térképbe temetkezve igyekezett megállapítani, mégis hogy tud eljutni a
Big Ben-hez, amikor valaki egyenesen nekirohant, méghozzá akkora lendülettel,
hogy mindkettejüket feldöntötte és az alak pillanatokon belül rajta kötött ki,
ő meg a földön. Mindketten egyszerre nyitották a szájukat dühös méltatlankodásra,
de aztán meglepetten nyitva is maradt a szájuk, amikor rájöttek, ki a másik.
Loki sietősen felállt, leporolta magát, majd felrángatta a földről az értetlen
férfit.
- Megígértem, hogy elmesélem a történetemet. Akarod
hallani? - kérdezte, egyre a háta mögé pillantva. Olyan volt, mint egy riadt
állat, egyszer sem látta ilyennek, mióta ismerte, és ez egyszerre rémítette meg
és keltette fel a kíváncsiságát.
- Hogy a viharba ne! - válaszolta, de arra nem számított,
hogy Loki megragadja a karját.
- Akkor gyere velem. Veszünk egy üveg piát és amellett
elmondom. Siess már! - nógatta, ahogy hosszú léptekkel útnak eredt, maga után
rántva a másik férfit.
Végül a Temze partján telepedtek le, Loki úgy szorongatta a
kezében az üveget, mintha az élete múlna rajta, miközben felhúzva az egyik
lábát, az állát a térdére fektette. Tony nem akarta faggatni, ha már eljött
vele, előbb-utóbb számított rá, hogy kiböki, mégis mi volt ez az egész, ki elől
menekült - mert a fiatalabb határozottan menekült valaki elől, amikor összeakadtak.
- Gyűlölöm a családomat - szólalt meg végül halkan, majd
nagyot húzott az üvegből. Hagyta, hogy az alkohol végigmarja a torkát és
felmelegítse a bensőjét, de most nem érezte jobban tőle magát, a szavak pedig
nem akartak kibukni a száján. - Kitagadtak, mert bevallottam, hogy meleg
vagyok, és azt mondtam, nem fogom magam olyannak tettetni, ami nem vagyok. Nem
leszek hetero a kedvükért. - Nem nézett Tony-ra, miközben beszélt, a folyó
barna vizét bámulta mereven, és újabbat húzott az üvegből.
- Az igazi nevem Loki Odinson, Norvégiából származom. Az
apám közölte velem, hogy örökbe fogadtak, amikor bevallottam nekik, hogy tőlem
ne várjanak unokát, azt mondta, nem is lepődik meg, mert az ő vérvonalában
nincs ilyen betegség... akkor tagadott ki, és akkor vettem fel a Laufeysont.
Tizennyolc voltam, nem volt semmim, csak a lassan gyűjtögetett pénzem, meg a
testem, így jöttem ide, látni sem akartam Norvégiát. A bátyám, Thor egy hígagyú
idióta, aki abban a hitben él, hogy össze tudja tartani a családunkat azzal, hogy
folyton utánam rohangál, és minden nyáron idejön, hogy megpróbáljon hazavinni.
Képtelen megérteni, hogy éppen ezzel tesz tönkre mindent, azzal az ostoba
szeretetével! Nem akarok visszamenni oda, szeretem Londont. A családom
árnyékában gyűlöltem élni, de itt végre szabad vagyok, azt csinálok, amit
akarok és olyan vagyok, amilyen akarok lenni. - Amikor Tony felé fordult,
elfordította a tekintetét a víztől, letette az üveget és előredőlt. - Például
ezt - súgta a férfi ajkaira, mielőtt megcsókolta. Tony nem tudta, mit érezzen,
amikor a másik lehelete megborzongatta az ajkait, az egész jelenet szürreális
volt, mintha nem is vele történne, csak az egész egyszerűen... megtörténik. Két
kortyot, ha ivott abból, amit vettek, közel sem volt részeg, mégis lehunyta a
szemeit és viszonozta a csókot, mert úgy érezte, ha most ellöki magától Lokit,
olyan sebeket ejt rajta, amiket nem akar. Az idő megszűnt létezni, ahogy a
délelőtti nap melegítette őket és a folyó sodrásának hangja zúgott a fülében,
az orrában Loki illata, a csókjuk akár két bizonytalan tinédzseré. Szerette
volna elhinni, hogy ez nem vele történik, és szerette volna meggyőzni magát
arról, hogy nem élvezi, de esélytelen volt, mert a zöld szemű
visszavonhatatlanul rabul ejtette. Várta, hogy egyszer csak jöjjön valami
undor, ami belemar a gyomrába és megszakítja ezt a vattacukrosan tökéletes
pillanatot, ami majd ráveszi, hogy ellökje magától ezt a megtört szívű férfit,
de nem jött semmi, sem megkönnyebbülés, sem undor, az egész egyszerűen
megtörtént, mint minden más az életében.
~.~.~.~.~
Loki meghívta az esti partira, elő-ünnepség volt a
felvonulás előtti estén, amolyan felvezető. Már jóval könnyebben eltalált a
klubig, meg is lepődött a memóriáján, tekintve, hogy visszafelé az utat
meglehetősen részegen tette meg legutóbb. A parti minden zsongó dala, amire
együtt mozogtak a szűk bárban, hamar beitta magát a tagjaiba, és elfeledkezve
arról, hol is van, táncolni kezdett ő is. Jó pár ital után, amiket Loki
szolgáltatott neki, nem is volt nehéz újra elfelejtenie, mennyire ódzkodott
bejönni először - feloldódott a sejtelmes fények közt, és ez is csak ugyanolyan
szórakozóhelynek tűnt, mint az összes többi, amit olyan jól ismert odahaza,
Amerikában. Steve és Bucky nem nagyon jártak ilyen helyre, így most sem tartottak
vele, Bucky nem szerette, ha megnézik őt a karja miatt, a párja meg szimplán a
zajos és zsúfolt klubokat nem szívlelte igazán, úgyhogy ide az ő támogatásuk
nélkül hagyta magát elrángatni. Először legszívesebben azt mondta volna
Lokinak, ennyi elég is volt az érdekességekből az életében, de végül hagyta
magát, valószínűleg csak a fekete hajú igéző noszogatásának hála, aki éppen
elég gyorsan leitatta ahhoz, hogy ne jusson eszébe még egyszer menekülni. Ma
Loki is szabad estés volt, így hamarosan odalejtett a parketten a férfihoz, de
most nem volt a kezében pohár, ahogy Tony-éban sem, és a testéhez simult,
miközben átkarolta a nyakát. Tony nem ölelte át, de nem is húzódott el, az
alkohol ködén át csak lassan érzékelte, ahogy a hófehér ujjak az ő sötét hajába
túrnak és közelebb vonja magához, hogy megcsókolja. Úgy simult bele a csókba,
mint egy engedelmes állat, megadta magát a meglepően puha ajkak érintésének,
ahogy korábban és most már ő is magához ölelte a másikat, a derekára markolva.
Nem tudta, miért nem undorodik az egésztől, Lokival egy szót sem beszéltek a
csókról, mióta megtörtént, és Tony nem is érezte úgy, hogy ez feltétlenül baj.
- Látod? Mondtam, hogy mindenkit meg tudok győzni,
mindenről - súgta a fülébe, egyenesen dorombolva, de ezek a szavak úgy hatottak
az elbódult elméjére, mint egy hidegzuhany. Ellökte magától Lokit és
pánikszerűen menekült ki a forró, fojtogató helyről, a hűvös londoni estébe,
hogy egy kicsit kitisztuljon a feje. Hirtelen felfordult a gyomra az egész
helyzettől, a ház oldalába kapaszkodva hányt az első kukába, amit talált, pedig
régen feküdte már meg a gyomrát ennyi ital. Hallotta a lépteket mögötte, azokat
a puha, semmivel össze nem téveszthető lépéseket, ahogy Loki követte, de nem
törődött vele, amíg a vállára nem tette a kezét. Újfent ellökte magától, és
megtörölve a száját, ügyetlenül arrébb botladozott tőle, hogy még véletlenül se
érhessen hozzá. Az egész egyszerre zuhant rá, a tudat, hogy mennyire vágyik
Lokira és a nevelése, az egész világ ellenszenve, hogy ez nem normális, és
hiába csinálta egész életében azt, amit akart, most őszintén megrémült a saját
vágyaitól. Hát, csak bekövetkezett a krízis, amit annyira várt, és amely eddig
elmaradt.
- Most mi bajod van? - nézett rá döbbenten a férfi, zöld
szemeiben mintha sosem látott rémület csillant volna az értetlen düh mellett.
- Mi bajom van?! Menj a francba Loki! Komolyan azt hiszed,
hogy én is olyan vagyok, mint az összes többi szerencsétlen "hetero",
aki bedőlt az ügyes kis trükkjeidnek? Én nem vagyok... ilyen! - intett a klub
bejárata felé, és közben egyre csak zihált, zihált. Nem akarta elfogadni, hogy
élvezte Loki csókját, most sem, és korábban sem, de ez a másikat is
mellbevágásként érte. Bűvös szavai egy pillanatra elapadtak, ahogy elnyílt
ajkakkal nézett Tony-ra, és a szemében felcsillant valami elképesztően szomorú,
talán... csalódás? Tony meggyőzte magát, hogy csak a képzelete játszik vele.
- Óh értem, szóval már olyan vagyok? Akkor bezzeg jó
voltam, amikor senki sem látta, mi?! Menj a francba te, Anthony Stark, ha
komolyan azt hiszed, hogy csak egy jó játék voltál nekem! Nem tudom, hogy
érdemelted ki a zseni jelzőt, ostobábbnak tűnsz most minden féleszűnél, akit
ismerek. Nem akarsz megbélyegzett lenni? Nem akarsz ilyen lenni? Hajrá! Fuss
haza Amerikába a villádba és éld le az életedet egyedül! Vedd tudomásul, hogy
én meleg vagyok és igenis büszke vagyok rá! - ordította Loki, egészen kikelve magából,
amitől most az alacsonyabbnak akadt el a lélegzete. Ez az álomba illő lény, a
híres higgadtságával és furfangos eszével most úgy kikelt magából, mint aki
megháborodott, de úgy, hogy Tony ismerte a múltját, legszívesebben csak
lekevert volna magának egyet, hogy felhozta ezt neki. Lokinak a teste és az
identitása volt az egyetlen, ami megmaradt neki, az egyetlen, amivel Londonba
érkezett a megtépázott lelke mellett, és amit felajánlott neki, amikor a Temze
partján ülve elmondta a történetét. De Tony soha nem a jó döntéseiről volt
híres, így aztán, amennyire képes volt, kihúzta magát, hogy szembenézzen a
másik férfi haragjával.
- Úgy is lesz - mondta végül, mert mindössze ennyit volt
képes kipréselni magából, aztán sarkon fordult és ingatag léptekkel elsietett,
abba az irányba, amerre a szállását sejtette. Loki ott maradt a klub előtt
állva, tehetetlenül, míg aztán megfordult és átkarolva magát, nekivágott az
éjszakának. Egyre csak Tony-t átkozta magában, hogy mennyi baj van az olyan
egoista mocskokkal, mint ő, akik képtelenek megválni a saját véleményüktől,
hogy belássák, másnak is lehet igaza, amikor valaki megragadta a karját.
- Eltévedtél? - kérdezte a férfi, és Loki akárhogy rángatta
a karját, nem engedte el.
- Nem, kösz - vágta oda, de következő próbálkozásra sem
tudott szabadulni.
Nem kiáltott segítségért.
na szóval soha többet nem tárgyalok veled
VálaszTörlésNa jó vagy mégis, de csak akkor, ha ezért minimum egy hétig vezekelsz ._. Én ELHITTEM, hogy ebből lehet valami happy, tökre szurkoltam, hogy jöjjenek már össze gyerünk gyerünk hisz olyan imádni valóak voltak és tökéletesek, erre MIII
UTÁLOM a homofóbokat, pedig nem kéne. Mert hát joguk van azt utálni, akiket akarnak, nem tilthatom meg nekik, de mindig azok a kopasz kigyúrt fingeszű tesztoszteroncsávók jutnak eszembe erről a nőverő-trikóban. Pfej.
No, karakterábrázolás. Tony annyira kifogástalan Tony volt, hogy a jó isten, hát ilyet hogy?? A beszólásai, a részeg megnyilvánulásai, mind finoman szólva pöpec volt és nemritkán fel is nyerítettem rajta. A végén hozott döntése félelmetesen hű volt önmagához, még ha arcon is akartam rúgni érte - hisz az ég szerelmére, joga van így dönteni, de... ahh T.T
És Loki. Loki Kib*szott Laufeyson. Mi volt ez a remekség? Miii? Ennyire egyedien, lazán, görcs nélkül hozott formáját még életemben nem láttam. A beszólásai fantasztikusak, a stílusa arat, átragyog a betűkön és hiába meleg én le akartam smárolni. sry
No szóval *szépen lesimítja a szoknyáját és megkavargatja a teáját* BÁZZZZZEEEEEEEEEEG
SÍROK
/Gwen balra el/
*gonosz kacajjal belebeg*
TörlésNagyon rég kaptam tőled ilyen eszelős kommentet, hiányzott már, hogy kiakasszalak, szeretlek, tudod :D Köszönöm szépen ezt a sok dicséretet, minden szavad áldás <3 Néha azért engedek az angst-géneknek is, na.
*gonosz kacajjal ellebeg, hogy kitapétázza ezzel a kommenttel a szobát*