Our secret summer
Fandom: Avengers
Páros: Frostiron
Ez a kép ficért kiáltott. Szóval lett belőle egy lázadó-teenager!Loki, felvigyázó!Tony AU, besorolhatatlan izé, mert még én se tudom eldönteni, hogy mi ez. Az tuti, hogy nem cukorédes fluff, de nem is angst, hanem ilyen... izé.
Loki mindig is sok gondot okozott a családjának. Olyan társaságba keveredett, amibe nem kellett volna, olyan dolgokkal múlatta az idejét, amikkel nem kellett volna, Odin pedig úgy gondolta, a jó útra tért Tony Stark majd képes végre megértetni Lokival, hogy nem minden a szórakozás. De arra számított a legkevésbé, amit végül kapott...
Üvegcsörömpölés. Óra
számolja az időt ritmikusan, klakk-klakk-klakk. Hangos,
felszabadult kurjantás az esti lámpák fényében. Ideges ujjak
dobolnak az asztalon, a terítő tompítja őket, de mégis szinte
bezengik a néma étkezőt, a család lehajtott fejjel ül. Szőke,
fiatal férfi kék szemei aggódóan nézik az elé rakott finom
ételeket, egyikük sem eszik, míg az egyik szék üres. Az utcák
sötét házfalára piros-kék fényeket vetnek a rendőrautók
villogói, sziréna hallatszik, dühös kiáltás, „A francba!
Loki, tűnjünk innen, zsaruk! Loki!” Csörög
a telefon.
Mikor megcsörren
az apja telefonja, Thor már tudja, hogy mi a helyzet, ahogy az egész
család. Erre vártak egész este, ezért nem ettek egy falatot sem a
gazdag vacsorából, bár a szőke még mindig reménykedett benne,
hogy az öccse megtépázva bár, de magától jön haza és nem a
fogdából kell kihozni, mint mindig. Odin feláll, ő pedig
hezitálás nélkül követi, hangosan csikordul a szék, ahogy
kitolja maga alatt, hogy utána siessen. Tudja, hogy az apja nem
fogja visszatartani, megpróbálta már, de másik autóval követte,
hogy minél előbb láthassa Lokit. Az idős férfi nem szól egy
szót sem, csak öles lépteivel kisiet az étkezőből, hogy a
garázsba menjen, ő követi, szinte futva, hogy lépést tarthasson
vele. Az apja kiállása mindig is határozott volt, akár egy
istené... akként is imádta egész életében, felnézett rá, még
most is felnéz és tudja, sosem lehet olyan jó, mint ő. Míg az
apja már tudta, hogy ha Loki nem esik be az ajtón vacsoraidő után
fél órával, a telefont kell figyelniük, addig Thor mindvégig
reménykedett, természetesen alaptalanul és teljesen feleslegesen.
Mikor odaérnek és
kifizetik az óvadékot, már régi ismerősként köszöntik őket,
a szőke úgy kívánja, bár ne így lenne. Apja mellől figyeli
feszülten a fogda ajtaját, hogy mikor láthatja meg az öccsét,
habár tudja, nem zárhatja rögtön a karjaiba, akármennyire is
szeretné, az apjuk előtt meg kell acéloznia magát, hogy mutassa a
jó báty arcát. Mégis idegesen rágja az ajkait, a kezét
gyűrögeti, míg egy rendőr a karjánál fogva ki nem vezeti a rács
mögül a fáradt Lokit, akinek a szemében még így is
kiolthatatlan tűz ég.
- Jó lenne, ha nem
járnál ilyen gyakran ide öcskös! - köszön el tőle az őr, mire
ő elrántja magát tőle, s kis mosollyal ajkain, teátrálisan
meghajol.
- Azt hittem,
élvezitek a társaságom - csattannak gunyoros szavai, arca fehér
bőrét világos púder fedi, vastag, fekete szemfestékkel
párosítva. Feketére lakkozott középső ujjával elköszönésként
beint az egész őrsnek, majd felhúzza a kapucniját és egyetlen
szó nélkül masírozik el szigorú tekintetű apja mellett.
- Loki! - Thor
utánasiet, a tekintete aggódó, ahogy megfogja a testvére karját,
az felszisszen, de megy tovább, a kocsi felé. - Megsérültél?
Bántott valaki? - faggatja rendületlenül, akárcsak minden
alkalommal, mikor egy újabb kihágása után találkoznak.
- Hagyj már békén!
Nem kell, hogy aggódj értem és nem kell a szánalmad sem. Csak ne
szólj hozzám - mordul rá, ahogy bevágja magát a drága bőrülésre
és elsöpörve a szemébe lógó frufruját, mereven kibámul a
sötétített ablakon. Thor tanácstalanul néz rá a mellette lévő
ülésről, nem érti, hol rontotta el, miért nem beszél vele az
öccse. Akár prédikál neki, akár próbálja megérteni, soha,
semmi nem használ, pedig régen olyan jól megértették egymást...
Loki kihágásai tizenöt éves
korában kezdődtek, nem sokkal azután, hogy megtudta, valójában
örökbefogadták. Addig sem foglalkozott sokat a családjával, de
ezek után kezdett csak tőlük távolodni igazán, sokáig kimaradt,
rossz társaságba keveredett, festeni kezdte magát és a körmeit,
sötét ruhákat hordott csupa lánccal és kereszttel, csak hogy még
nagyobb megbotránkozást keltsen a családban. Előtte is elkövetett
apróbb csínyeket, de azt a szülei elintézték egy legyintéssel,
mondván, majd kinő belőle. Hiszen még csak gyerek, a gyerekek
pedig szórakoznak, ki is hibáztathatta volna, hogy kukacokat rakott
a bátyja párnájára, esetleg döglött kígyót (vagy élőt).
Mikor azonban az apja a tizenötödik születésnapján közölte
vele, hogy valójában nem vér szerinti gyerek, ő csak annyit
mondott:
- Tudom. - És aztán nem mondott
semmit. Szó nélkül járta hatalmas otthonuk folyosóit, hol ott
volt, hol nem, nem szólt, mikor elment, nem szólt, mikor kék-zöld
foltokkal tarkítva ért haza, éjnek-évadján. Hiába kérdezte
Thor, hiába kérdezte Frigga, ő csak elfordította a fejét, azt
hitte, így kiszakíthatja magát a családból, amelybe sosem
tartozott bele igazán, de ez nem volt olyan egyszerű, mint hitte.
Hörögve kap
levegőért, ahogy magához tér az emlékekkel kevert lidérces
álomból, a szemei alatt sötét karikák, az arca sápadt, a hideg
veríték a homlokára tapasztja hosszú frufruját. Kitúrja a
szeméből a fekete tincseket, az ajtaját a kopogtatásra csak
odamorog valamit, gyorsan rendbe hozza magát, mielőtt kimegy a
szobájából. Nem láthatják gyengének, azt nem engedheti meg
nekik, főleg az apjának nem, soha. Kipillant az ajtón, kifestett
szemei unottan mérik végig a korosodó férfit, ahogy ott áll
előtte, rendíthetetlen elhatározással. Egy bőröndöt tart felé,
Loki csak felvonja szépen ívelt szemöldökét és nem mozdul.
- Mit akarsz? -
kérdezi nemtörődöm, színtelen hangon, de Odin nem dühödik fel
rá.
- Elegem van abból,
hogy rombolod a családod hírnevét, a gyerekes lázadásoddal.
Elviszlek valahová, ahol majd talán rendet tanulsz - közli vele,
mire a fekete hajú régóta először mutat felé a dühön kívül
más érzelmet - rémületet.
- Hová akarsz
vinni? - kérdi és a hangja megremeg, akármennyire is próbálja
tartani magát. Mindig is azt hitte, hogy elnézik neki ezeket a
kihágásait, hogy majd csak leszidja párszor az apja és ennyivel
elintézi a dolgot, de soha nem hitte volna, hogy elküldi magától.
Hogy végleg eltaszítja... bár ő mindig is ezt akarta. Elszakadni
ettől a családtól.
- Egy jó
barátomhoz mész a nyárra, a neve Anthony Stark, találkoztatok már
korábban. Pakolj össze, fél óra múlva indulunk. - Megfordul,
otthagyja a döbbent Lokit, aki csak áll az ajtóban, kezében a
bőrönd fogantyúja és csak bámulja a hátát, míg el nem tűnik,
lefelé haladva a lépcsőn. Akkor berántja a bőröndöt a sötét
szobába, belepakolja a legmegbotránkoztatóbb ruháit, az
ékszereit, a szekrénye aljában rejtegetett füves cigarettát most
a bőrönd aljára rejti, szakadt, fekete nadrágot vesz fel tele
láncokkal és méregzöld inget, fekete bőrdzsekivel, csak hogy
méltón fogadhassa majd a leendő gardedámja.
Mikor először találkozott a
drogokkal, egy „barátja” adta neki, egy buliban. Alig múlt
tizenhat, de már együtt rongálta az utcákat a helyi bűnbandákkal,
sötétbe öltözve, elrejtőzve az árnyékokban, sosem előtűnve
onnan. Először csak a graffitik jelentek meg, elzárt sikátorokban
rejtőző szörnyű, sötét alakok a kezei alól, egyenesen az
elméje rejtekéből, a gyűlölete a hazug családja, a hazug világ
ellen. Azonban ahogy egyre jobban beleásta magát ebbe a világba, a
társai és a drog hatására bátrabb, vakmerőbb lett,
megszállottan kereste a bajt, hogy ne unatkozzon egy percre sem. Egy
estét sem töltött otthon, egy vacsorát sem fogyasztott el a
családjával, azzal a családdal, akik ellen megszállottan lázadt
a kis csoportjával. Senki sem tudta, ki ő, hogy honnan származik,
de ő felbujtotta őket a gazdagok, a sikeresek ellen és az ostoba,
dühös nyáj követte akárhová, tizenhét éves korára, mondhatni
a vezetőjük lett. Sosem kapták el őket, de ő meg akarta mutatni
Odinnak, mit tud, hogy féljen tőle, hogy mindenki lássa az erejét.
Egyszer betörtek az apja egyik bankjába, természetesen elkapták
őket, de Odin eltussolta az ügyet és nem tett feljelentést. Loki
vérszemet kapott, egyre többször verekedett és elfogatta magát,
figyelmetlen lett, csakhogy mindenki lássa, nem fog megváltozni,
még az az ostoba Thor is lássa az igazságot, ő sosem lesz a
családjuk tagja, akármennyire is akarja.
- Loki,
megérkeztünk. - A bátyja gyengéd, sajnálkozó hangja szakítja
ki az emlékek folyamából, megérinti a vállát, mielőtt
kiszállna a kocsiból. Sóhajt, majd elemeli a fejét az ablak
üvegétől, amin az út alatt végig némán bámult ki, csak hogy
ne kelljen az ostoba testvére szemeibe néznie, azokba a szomorú
bociszemekbe, amiktől legszívesebben elhányta volna magát. Végül
kiszáll a drága autóból, ahogy csak telik tőle, becsapja az
ajtót, kíváncsi szemeivel pedig felméri a házat, mely a nyár
három hónapjában otthona lesz, miközben kiveszik a csomagtartóból
a két bőröndjét. Odin int a sofőrnek, hogy szálljon csak
vissza, ők hamarosan indulnak is, csak előbb megbizonyosodik róla,
hogy Loki nem szökik el, mielőtt a felvigyázója gondjaira
bízhatná egyáltalán. A fekete hajú megrántja a bőröndjeit és
a lehető legnemtörődömebb arckifejezéssel húzza végig őket az
úton az ajtóig, apja és bátyja nyomában. Mindig a nyomukban volt
és soha nem előttük.
- Nocsak, máris
idő van? Asszittem' van még időm, amíg ideértek. Bocs, kicsit
kupi van, szerelek - nyit ajtót a házigazda, orráról fejbúbjára
tolva az olvasószemüvegét. - Mentek, maradtok? Hol a harmadik? -
néz körül, keresve a két magasabb mögött bosszúsan ácsorgó
Lokit. Thor finoman előrébb taszigálja, mire ő felhúzva az
orrát, egyenesen bevonul a házba, direkt áthúzva Tony lábán a
bőröndöt és direkt, már-már sértően rá sem hederítve.
- Én mennék, ők
meg maradnának. Nem lenne így mindenkinek egyszerűbb? - fordítja
feléjük lesajnáló pillantását, amit Odin szigorú tekintettel
válaszol meg. Sosem értette a vicceit.
Még beszélnek pár
szót Tonyval, majd egyedül hagyják a párost, hogy Loki minél
előbb véglegesen megértse, nem jönnek vissza érte. Itt hagyták
letétben, a nyár végéig és az apját nem is érdekli, mi
történik vele, mert az a férfi felelős érte, akit gyerekkora óta
nem is látott. Elsöpri a haját a szeméből egy kicsit, csak hogy
jobban megnézze magának és felmérje az esélyeit, vajon mennyire
tudja átverni, hogy meg tudjon szökni, mikor nem figyel rá. Nem
tűnik a szigorú felvigyázó-típusnak. Tony felé fordul, bár
éppen nyitná a száját, azonban a fiatalabb egy könnyed
kézmozdulattal leinti.
- Jobb, ha nem
állsz neki jópofizni vagy olyanokkal próbálkozni amitől úgy
gondolod, majd megkedvellek és puszipajtások leszünk ebben a három
hónapban. Mutasd meg a szobámat és ne zavarjuk egymást többet -
szegi fel az állát fölényesen, amitől a vele szemben álló
férfinak felszalad a szemöldöke.
- Azt akartam
mondani, hogy megmutatom a szobád és csinálj, amit akarsz, de te
tényleg egy francos kis tiszteletlen suhanc vagy. Hány éves is
vagy, tizenkilenc? - A hangjában sértettség csendül, de elsétálva
Loki mellett, a vendégszobába vezeti. - Itt fogsz lakni az
elkövetkező három hónapban. Én felelek érted, szóval ne halj
meg, ne dézsmáld a piakészletem, mert én nyírlak ki és ne
rendezz házibulit, ha beüt az apokalipszis és be kell mennem
dolgozni. Ha el akarsz menni, menj, de ha hozzányúlsz a
kocsijaimhoz, szintén kinyúvasztalak, lassan és fájdalmasan.
Kérdés?
- Mindig ekkora
fasz voltál vagy csak én emlékszem rosszul? - kérdi Loki, ha már
azt szabad és rá sem nézve, elkezd kipakolni a szekrényekbe.
Látványosan elnagyolt mozdulattal pakolja az asztalra a koponyás,
keresztes ékszereit és a sminkcuccait, de úgy tűnik, Tony rá sem
hederít a dolgaira, karbafont kézzel egész végig őt nézi,
kényelmesen dőlve az ajtófélfának.
- Én se éppen úgy
emlékszem rád, mint a Sötétség hercegére. Mindenki változik -
vonja meg végül a vállát és ellöki magát az ajtótól, hogy
visszamenjen a műhelyébe. - Pepper, az asszisztensem ma
szabadnapos, de holnap jön. Szólj, ha kell valami vagy ha elmész!
- int, majd hátat fordít. Loki addig bámul utána, míg el nem
tűnik a folyosó végén, kezében egy láncos nadrág, a szája
tátva. Az első ember, akit nem zavar, bármit is csinál!
Úgy dönt, az első
pár napban nem csinál semmi rosszat, csak felméri a lehetőségeket,
egyáltalán merre mehet innen, mert egy délután leteltével már
majdnem megeszi az unalom. Semmit nem csinálhat, sehová nem mehet,
mert minden messze van, hamar rájön, miért küldte ide Odin - mert
ez a ház anélkül börtön, hogy bármit megtiltanának neki benne.
Bezárt vadállatként kószál a házban napokon keresztül, Tony rá
sem hederít, nem csinál neki ételt reggelente és ha jól
hallotta, Peppernek is megmondta, hogy ne szolgálja ki. A kezdeti
duzzogás után, hogy egy napig nem evett, azonban belátta, hogy
mégsem halhat éhen, úgyhogy feltúrva a hűtőt, kelletlenül
főzött magának valamit és tüntetőleg nem volt hajlandó
észrevenni, hogy Tony végig figyeli.
- Azt hittem, nem
tudsz főzni. Titeket nem szolgálnak ki otthon mindenféle
szobalányok meg ilyesmik? - lép be hozzá a konyhába egy nap a
férfi, mikor azzal üti el unalmas perceit, hogy vacsorát főz.
Először úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, de hamar rájön,
hogy ez a gyerekes hiszti itt nem válik be, úgyhogy csak vet
oldalra egy futó pillantást.
- Anyámtól
tanultam. Szerette megmutatni nekem a... kis praktikáit, ha már a
bátyám volt olyan fajankó, hogy sosem érdekelte az ilyesmi. Csak
a családi üzlet - forgatja meg a szemeit és bepillant a sütőbe.
- Gombás töltött csirke, párolt zöldséggel. A nőd bevásárolt
nekem - adja meg Tony kérdő pillantására a választ a lehető
legunottabb hangján, majd visszacsukja a sütőt és végre valahára
ránéz. Farkasszemet néznek pár pillanatig, de végül Tony
elfordítja a pillantását és vállára dobva a ruhát, amibe eddig
a kezét törölgette, elvonul. Loki is visszafordítja a figyelmét
a csirkére.
Miután elkészült,
felvágja és kiteszi egy tányérba, körettel együtt, de miután
leült, csak unottan turkálja a tányérban lévő, ínycsiklandozó
illatú vacsoráját. Már enni sincs kedve, az állát a tenyerébe
támasztja unottan és egy borsót lökdös a tányéron, míg ki nem
hűl a hús és a köret is, de ő akkor is csak ott ül, előre
bambulva. Nem igazán veszi észre, hogy eltelne az idő, ezen a
helyen nem is számít, minek várni a holnapot, ha az is ugyanolyan
lesz? Sóhajt egyet, majd felkelve a székről, beteszi a hűtőbe a
finom ételt, hogy visszamenjen a szobájába, azonban az ajtóban
beleütközik az éppen belépő alakba.
- Bocs - veti oda
neki, majd feltrappol a szobájába. Tony értetlenül néz utána,
majd még értetlenebbül veszi észre, hogy a hűtőbe tett tányér
és az összes többi étel érintetlen. Úgy dönt, ez nem mehet így
tovább.
Áttúrja az egész
házat, jó fél óráig keresgél, mert fogalma sincs, hová
tehette, sosem használta, miután megkapta Stevetől karácsonyra,
csak feltette egy szekrény tetejére és ott maradt. A hóna alá
dobja a dobozt és Loki szobájához menve, bekopogtat az ajtón.
Odabentről nem érkezik válasz, mire a milliomos értetlenül vonja
fel a szemöldökét, azonban Jarvis biztosítja róla, hogy a kis
vendégük odabent lapul, így nincs miért aggódni. Benyit, de Loki
neki háttal firkálgat éppen, a füles a fülében, néha bólogat
a ritmusra, de egyszer csak leejti a ceruzát, kitépi a papírt és
dühösen összegyűrve, félredobja.
- Hé. Hé! - szól
már erélyesebben, de miután a kedves vendége ezek után sem
méltóztat rá figyelni, egyszerűen kiveszi a füléből az
akadályozó tényezőt. Loki erre felé fordul, az arca unott és
valahol undorodó, mint mindig, már egészen kezdi megszokni, hogy
ezzel találkozik, amikor összefut vele a házban. - Apád szerint
egy rohadék bajkeverő vagy, ehhez képest még semmit nem törtél
össze, loptál el vagy... szóval érted. Beteg vagy? - ül le mellé
az ágyra, mire a másik kicsit arrébb hengeredik, minél távolabb
tőle.
- Megdöglök ezen
a helyen. Nem vagyok hozzászokva, hogy korlátozzanak, itt viszont
semmit nem tudok kezdeni magammal. Ha nem vigyázol, még nagy
depressziómban felvágom az ereimet Anthony - támaszkodik
kényelmesen a könyökére, de tisztán látszik az arcán, hogy
egyáltalán nem gondolja komolyan. Többre becsüli ő annál az
életét, mint hogy azért eldobja, hogy felfigyeljenek rá.
- Hát... hoztam
társasjátékot, ha unatkozol. Játszhatnánk, úgysincs ma már
semmi dolgom. - Leteszi közéjük a Monopoly dobozát, majd
tanácstalanul megvakarja a tarkóját. Sosem volt testvére, nem is
tudja, hogy kell viselkedni egy tinédzserrel, csak hogy ebben a
korban nem valami egyszerűek, ő is csak nemrég nőtt ki belőle,
tudja jól. Loki először döbbenten pislog a dobozra, majd fel a
férfira, majd újra vissza a dobozra, végül pedig pukkadozva
kirobban belőle a nevetés. Mióta itt van, csak el sem mosolyodott,
úgyhogy ezt a másik határozott haladásnak könyveli el, főleg
hogy a fekete hajú addig nevetgél, amíg ki nem csordul a könnye.
- Ezt most ugye nem
gondoltad komolyan? Játszani akarod a felelős őrmestert, aki
szórakoztatja a rabokat? - Ajkain marad egy gunyoros mosoly a
nevetés után, de látva a férfi tanácstalan tekintetét,
felsóhajt. - Oké, játsszunk. De ne hidd, hogy ettől rögtön
barátok is lettünk, egyszerűen csak unatkozom.
Tony lelkesen
kipakolja az ágyra a táblát, majd a kártyákat és játszani
kezdenek. Loki nem is igazán figyel a játékra, mint inkább
partnerére - még nem igazán volt alkalma különösebben megnézni
magának, hogy is néz ki a régen látott ismerős, de kétségtelenül
sokat változott tizenkét éves kora óta, mikor utoljára látták
egymást. Ahogy végigméri, lassan rájön, hogy talán nem is lesz
olyan unalmas ez az itt töltött, maradék idő, mert lesz mivel...
jobban mondva, kivel játszania.
Végül Tony az ő
ágyában alszik el, egyszer csak, a harmadik kör közepén eldől
az ágyon és a fiatalabb úgy dönt, nem ébreszti fel. Jó lesz, ha
tanul egy kis gyengédséget, ha tényleg élvezetessé akarja tenni
az ittlétét. Nem sokat alszik, reggel mégis frissen ébred, jóval
korábban a férfinál, új ruhát húz, a szemébe fésüli a haját
megszokottan, kihúzza a szemeit, csak mert már megszokás és utána
első útja a konyhába vezet. Éppen a tojásrántottát süti a
pirítósra, mikor a férfi kitámolyog a konyhába, ásít egyet és
beletúr a hajába. Loki csak egy futó pillantást vet rá, majd
elővesz még egy tányért, mintha nem számított volna rá és
kitesz neki is egy adagot a szalonnás rántottából, a tányérjáról
áttett pirítós mellé.
- Nekem úgyis sok
lenne - jegyzi meg, hogy ne legyen túl árulkodó a hirtelen jött
kedvesség, a férfi furcsa pillantással méregeti egy ideig, de
végül leül, villát ragad és belekóstol az ételbe. Elismerően
hümmög, míg Loki csak kényelmesen eszegeti a reggelit, úgy
tűnik, neki még az is sok, ami a tányérján van, mert a hosszú
csendes perceken keresztül, amíg esznek, nem sok fogy belőle. Tony
hamar befejezi, az üres tányérja fölül néz értetlenül a
fiúra, miért nem fogyott még el az övé.
- Tegnap este azt
hittem, azért nem eszel abból, ami csináltál, mert elcseszted. De
jól főzöl - jegyzi meg és a hangja már-már elismerést tükröz,
mire Loki mosolyog egy kicsit.
- Kösz. Lemehetek
veled a műhelybe? Megesz az unalom - néz rá, majd egy falatot vesz
a szájába és alaposan megrágja, míg a másik is a választ. A
milliomos nem egészen biztos benne, hogy jó ötlet, mégis, mielőtt
belegondolná, mi is lesz ennek a következménye, megadóan bólint.
Az egy zöld szemben, amit nem takarnak ében tincsek, mintha
érdeklődés csillanna, de csak egy pillanatig tart, majd
tulajdonosuk elfordul, vissza a maradékhoz.
Mikor először találkozott Tonyval
(legalábbis az első emlékezetes találkozásuk ez volt), ő hat
éves volt, míg a bátyja és a Stark fiú tizenkettő. Thor
mindenhová magával rángatta, ahogy azóta is mindig tette, mióta
tulajdonképpen megtanult járni. Mikor a két apa elment tárgyalni,
magukra hagyták a gyerekeket, hadd szórakoztassák el egymást és
míg Thor rögtön boldogan szaladt régóta ismert barátjához,
eleresztve Loki kezét, holott eddig mindig fogta, a fiatalabb
fiúcska csak elveszetten, magára hagyva ácsorgott. A Stark fiú
azonban, amint meglátta a fehér bőrű, zöld szemű fiúcskát,
rögtön odaszaladt hozzá és megfogta a kezeit.
- Vele akarok játszani! -
jelentette ki csökönyösen és ezt erősítendő, magához is húzta
a vékony gyereket. A szőke erre bemérgedt és elrántotta tőle, a
saját karjai közé.
- Ő az én öcsém, nem játszhatsz
vele, amikor akarsz! Vele én játszom - replikázott Thor, míg a
kicsi csak szótlanul nézte, ahogy ezeken ketten veszekednek rajta.
Érte. Hatalmas szemeivel testvérére nézett, majd a vendégre, nem
értette, miért veszekednek éppen rajta. Azonban egyikük sem akart
engedni az álláspontjából, csak húzták-ráncigálták egymás
közt, míg végül Lokinak elege lett.
- Hagyjatok már békén! -
sipította magas, kisfiús hangján és kitépte magát a két
marokból. - Ti lesztek ellenem, legyőzlek titeket! Én leszek a
gonosz, aki el akarja foglalni a Földet, ti pedig a jók - mondta,
csak béküljön már végre ki ez a két szamár. Mindig is
gyerekesebbek voltak nála, de régen szeretett velük játszani...
amíg rá nem jött, hogy nem csak a játékokban veszít mindig a
bátyja ellen.
Ajtócsapódás
téríti vissza a gondolatai közül. Pislog párat, hogy újra
bevizesítse kiszáradt szemeit, majd befelé fordul az ablakból, de
nem száll le a párkányról, kényelmesen lógatja le a lábait,
míg Tony a feltolja a szemüvegét és már csak megszokásból,
értetlen pillantással illeti.
- Egész délelőttre
itthagylak és te még mindig nem szöktél meg? Komolyan nem vagy
beteg vagy valami? - emeli fel a szemöldökét egy kis mosollyal,
mire Loki leugrik a párkányról és kényelmesen elé sétál.
Arrébb rázza az arcából ében tincseit, méregzöld szemei
elgondolkodva vizsgálják a férfi arcát.
- Szeretnéd, ha
elmennék? - kérdi egy pimasz mosollyal, ahogy kicsit feljebb döntve
a fejét, átkarolva Tony nyakát. Az reflexből hátrébb lép, el
az érintés elől, tekintete zavarodottságot és döbbenetet
tükröz. Az elmúlt időben sokat voltak együtt, ez kétségtelen,
Loki hozzáállása egészen megváltozott az egy hónap alatt, míg
itt volt, de sosem mesélt magáról, míg Tony szinte mindent
elmondott neki. Loki általában a lábát lógatva ült az asztalon
és adogatta a férfinak, amit kért, míg ő szerelés közben csak
mesélt és mesélt, mindent, ami eszébe jutott. Valójában nem
egészen beszélgetések voltak ezek, a lehető legegyoldalúbb
társalgás volt, míg a milliomos beszélt, addig vendége
hallgatott és néha helyeselt, de sosem gondolta volna, hogy így
gondol rá. Vagy hogy egyáltalán Loki így gondol a saját nemére.
- Meglepődtél? A
pszichológus szerint nem csoda, hiszen egész életemben a bátyámat
és az apámat bálványoztam és nők közelébe egyáltalán nem
kerültem, így nekem ez természetes. Legalábbis valami ilyesmit
mondott, mikor Odin elküldött hozzá. - Közelebb lép, de nem
érinti meg újra, szinte tánclépésekkel kerülgeti, akár macska
az elé tett, értékes és nagyon finom illatú ételt.
- Meglepődtem? Te
még csak kölyök vagy! Amikor legutoljára láttalak, ekkora voltál
és baromira nem gondolkoztál olyanokon, hogy le akarsz feküdni
velem! - mutogatja Loki állítólagos régi méretét a kezével,
valahol a derekánál, miközben döbbenten hüledezik. Sosem
gondolta volna, hogy pont ez a csupa sötétség srác majd azzal áll
elé, hogy a pasikat szereti és nem utolsó sorban, egyenesen őt,
aki elvileg azzal lett megbízva, hogy nevelje meg. Hát, azzal eddig
nem haladt sokat, bár legalább eddig még nem tett tönkre semmit.
Ezt elkönyveli haladásnak.
- Pedig így
gondolom, mióta idejöttem. Csak félénk vagyok... nem bízom
senkiben és olyan elveszett vagyok. Szeretném, ha valaki megértene
végre, anélkül, hogy meg akarna változtatni. - Hangja egyre
halkul, szinte búg, körülsimogatja őket, ahogy közelebb lép,
teste Starkéhoz simul és mikor a férfi a tarkójára markolva
közelebb rántja magához egy csókra, gondolatban elmosolyodik.
Mikor először találkozott a
bandájával, egyedül rótta a sötét utcákat. Jó ideje szökött
ki otthonról, csak hogy idegesítse a szüleit, meg reménykedett
némi izgalomban is, de sosem remélte, hogy egyszer olyanba botlik,
ami végül úgy magába szippantotta. A cigaretta felizzott, mikor
megszívta, kényelmesen és a lehető legunottabb arckifejezéssel
baktatott az utcákon. Fekete bakancsa néha belerúgott valamibe,
általában otthagyott kacatokba, amik arrébb estek-gurultak a
lendülettől. Már azon gondolkodott, hogy hazamegy, mikor valami
megütötte a fülét - vidám, bár egyértelműen nem józan
nevetés és kiabálás. Az utcához óvakodott, amerről a hangok
jöttek, szemei megvillantak a pislákoló utcai lámpák fényében,
mikor kilépett a fal takarásából és kifújva egy újabb slukk
füstjét, eltaposta a cigarettát.
- Hé! Mit keresel itt? Nem láttunk
még. - Magas, izmos, sötét hajú alak lépett elé, széles
vállait bőrdzseki takarta, de alatta semmi nem volt. Szinte Loki
fölé magasodott, de ő nem ijedt meg tőle, csak állt ott,
zsebretett kezekkel, unott tekintettel.
- Szórakozni jöttem. Már azt is
tilos? - Felhúzta az egyik szemöldökét, gúnyos mosolyától az
egyik srác kuncogva megbökte a másikat. Tetszett nekik, mert
veszélyes, mert dühös és ez látszott rajta. Csakhogy az előtte
álló férfi érezte már a kezdetektől a rá telepedő sötétség
nehéz árnyát is - a végét. Azonban a csapat unszolására végül
megforgatta a szemeit.
- Tyr vagyok, a bandavezér. És te,
selyemfiú? - Nem nyújtott kezet, a tekintete tartózkodó volt,
védekezésre vagy támadásra készülő vadé. Loki sosem tartotta
többnek egy állatnál, akit be lehet törni, akit el lehet taposni.
- Loki Laufeyson. - Nem akarta az
igazi nevét mondani, mert mindenki rájött volna, kicsoda, de ezek
között a srácok között, legalább önmaga lehetett. Szabadon.
Tony mikor
felébred, még nem sejt semmit. Jólesően nyújtózik egyet, ásít,
majd oldalra fordul, hogy meglássa a mellette fekvő fiú arcát,
csakhogy helyette az üres ágy vár rá. Loki sehol, de a cuccai
nagy része még mindig a szobában csak egy hátizsák hiányzik,
meg ahogy kirántja a helyükről a fiókokat, néhány ruha tűnt
még el. Idegesen a hajába túr, ismétli magában a
legválogatottabb szidalmakat, hogy lehetett ilyen ostoba, ilyen
felelőtlen, hogy csak így... Körbefutja az egész házat, egész
végig a nevét üvölti, hogy ez nem jó vicc, hogy jöjjön elő
vagy megbánja, de Loki még mindig sehol. Utolsó esélyként rohan
le a garázsba, sebesen szedi a lépcsőfokokat egymás után,
zihálva fékez le a sok gyönyörű autó előtt. Ajkába harap,
elfojt egy káromkodást, majd végül hangosan is kimondja, szinte
zeng tőle a garázs.
Egy hiányzik.
Mikor megtalálja,
már este van. Becsörtet az ajtón, bevágja maga után, Jarvis tesz
is néhány keresetlen megjegyzést, de most nem képes foglalkozni
vele. Loki ott ül az ablakpárkányon, mint mindig és kifelé
bámul, a kezében cigaretta, megszívja, majd leereszti a karját.
Tony dúvadként áll meg előtte, legszívesebben leráncigálná
arról a rohadt párkányról és a vállát rázva követelne tőle
magyarázatot, de tudja, akkor a másik úgyis csak jobban
bezárkózna. Azt sem tudja, az arca, amit eddig mutatott, igaz-e
vagy csak arra használta, hogy elaltassa a gyanúját és szabadon
meglophassa.
- Hol a picsában
voltál?! - robban ki mégis belőle pár perc múlva, mire a fekete
felkuncog. Nem boldog, inkább hisztérikus kis kacaj ez, újabbat
szív a cigarettából és akkor megérti. - Az fű? Te drogot hoztál
a házamba? Hozzád beszélek, te olcsó ringyó! - A szavak savként
marják a torkát, nem akarja kimondani őket, de mégis megteszi,
hiszen még csak kölyök, mégis mit tudhatna arról, hogy
megbánthat így valakit. Mégis az ingét markolja, hogy végre
ránézzen, de a másik ezt csak pár pillanat múltán teszi meg.
Zöld szemeit ráemeli, az arca megkínzott, haja takarásából is
látszik a hatalmas monokli a szemén, az ajka felszakadt, a
szemöldöke nemkülönben.
- Csak egy kis fű
Anthony, ne legyél már ennyire karótnyelt, mint az a hülye
bátyám, meg az apám. Tudod, hogy nem is a rokonaim? Hazudtak
nekem! Mindig hazudtak! - A nyakába karol és nevet, aztán ordít,
aztán zokog... csak szorítja magához a másikat, ujjai közül
kiesik a szál, Tony rátapos, miközben megenyhülve átöleli a
derekát, hogy magához húzza. Képtelen dühöt érezni valaki
iránt, aki ennyire szomorú, aki ennyire elveszett. Hiába mondta
mindezt korábban magáról Loki csak azért, hogy elcsábítsa őt,
tényleg igaz, csakhogy magáról sem tudja még. Vagy épp most
tudta meg.
Mikor két órával
később Loki lenyugszik annyira, hogy le tudja kezelni a sebeit, az
idősebb eltűnik pár percre a fürdőszobában, majd
fertőtlenítővel és egy csomag vattával tér vissza. A fekete
hajú először elhúzódik az érintéstől, de aztán
összeszorított fogakkal hagyja magát, nem mozdul, csak bámul
előre fókuszálatlanul.
- Nem vagyok valami
tapasztalt nővérke, de ennyit csak nem tudok elcseszni. Mégis mit
csináltál, hogy így elvertek? - ingatja a fejét, miközben egy
csattal (biztos valamelyik alkalmi nője hagyta nála) oldalra
rögzíti a fiú frufruját, hogy ne zavarja. Ritkán látja a
szemeit, pedig gyönyörűek, egészen megigézik, ahogy elmélyed
bennük. De Loki most lesüti a pillantását, nem engedi a
szemkontaktust, hogy a megalázott és sárbatiport lelkét lássák,
csak ül csendesen, a szeme sarkában még egy-egy ottfelejtett
könnycsepp, de legördülni már nem fog.
- Mit érdekel az
téged? Azt hittem, az a legnagyobb vágyad, hogy ne zavarjalak és
minél előbb visszatakarodjak haza. Csak elmentem szórakozni egy
kicsit - morogja, kitartóan nézve a kezeit, miközben néha
meg-megrándul a fertőtlenítőre. Tony időközben már
megszabadította az ingétől is, bár ott egy kicsit húzódozott,
de végül engedte magát. Most egy kenőccsel futtatja végig ujjait
gyengéden a testén, hogy hamarabb elmúljanak a hófehér, hibátlan
bőrt elrondító lila és kék foltok.
- Sosem mondtam,
hogy nem érdekelsz, te vagy a Ridegség Nagyhercege, úrfi. Amúgy
tényleg egy kibaszott elkényeztetett ficsúr vagy - jegyzi meg,
mire a vékony ajkak egy pillanatra fájdalmas mosolyra rándulnak. -
Ha nem akarod elmondani, felőlem oké. De lógsz nekem ennyivel, ha
már megszegted azt az egyszerű szabályt is, hogy ne lopd el a
kocsimat. Egyiket se - vonja fel a szemöldökét sértetten, az
autóira érzékeny és ezt Loki is jól tudta. Csakhogy különösebben
nem érdekelte. Loki csak némán feláll a székről, ahol eddig
ücsörgött, a szobájába megy és a lehető leghangosabban, hogy
mindenképp értse a másik is a jelzést, bevágja az ajtót.
Mikor vezér lett, nehéz idők
jártak a csapat körül. Tyr egyre féltékenyebb lett, merészebb
feladatokat adott a csapatnak, túl merészeket is... Loki pedig már
kezdetektől nem túlzottan kedvelte a képét és képtelen volt
elviselni, hogy még itt is parancsolgatnak neki. Egyszer betörtek
egy házba, valami gazdag-féle volt, Loki emlékezett, hogy látta
Odin valamelyik partiján. Miután már csak megbotránkozást
kelteni ment le, az apja a szobájába parancsolta, míg a partik
tartottak, de egyáltalán nem bánta, igazából ez volt a célja.
Bemásztak a kertbe, a riasztó nem szólt, ahogy számítottak rá,
már gyakorlottak voltak... csakhogy senki nem tudott a kutyákról.
Elloptak néhány ékszert, majd mikor kifelé indultak, Loki betört
egy ablakot, mert ő tudott a kutyákról, nem volt ostoba,
utánanézett a helynek, mielőtt betörtek. Miután meghallották a
fenyegető ugatást, mindenki meglódult a kerítés felé,
felkapaszkodtak a fákra, Loki az utolsók között ugrott fel és
megragadta a mögötte szaladó Baldr karját, azonban az egyik kutya
belemélyesztette a fogait a lábába. A fiú felkiáltott, de nem
engedte el a társa karját, addig rázta a lábát, míg a kutya
vissza nem esett, ők pedig ügyetlenül lezuhantak a fal másik
oldalán.
- Basszus Tyr, nem lehettél volna
egy kicsit elővigyázatosabb? - mordult rá vezetőjükre,
megjátszott aggodalommal a fekete hajú. Ezek után már egyértelmű
volt, hogy a régóta kétes jövőjű Tyrnek nincs többé helye
vezetőként.
Késő éjjel
merészkedik csak ki a szobájából, akkor is azért, hogy keressen
valami vacsorát, mert egész nap nem evett semmit. Puha, hangtalan
léptekkel oson végig a konyháig, és derékig elmerül a hűtőben,
reménykedik benne, hogy Tony nem olyan, aki későn szokott enni.
Beteszi a mikróba a tányért és csak némán nézi a számlálót,
mintha az egyre csökkenő számok az ő életének utolsó
másodpercei lennének.
- Nem láttalak még
pizsamában. - Megrezzen, mikor meghallja az oly ismerős hangot és
rögtön hátrafordul. Tony ott áll az ajtóban, karbatett kézzel,
félmeztelenül. Egy kicsit meg is nézi magának, bár volt már
szerencséje hozzá, szívesen megejtené még egyszer azt az
alkalmat... valószínűleg, több olyan már nem lesz. - Nekem is
van még? - húzza apró mosolyra a száját, miközben beljebb lép,
de megtartja a tisztes távolságot.
- Egy kicsit talán
adhatok - enyhül meg pár perc múlva, mikor kiveszi a tányért és
elosztja a felét egy másikba. Leteszi egymás mellé a kettőt, míg
kényelmesen helyet foglal egy széken és lassan enni kezd. Tony
csak turkálja az ételt, tekintete a fiút pásztázza, tele
kérdésekkel, de inkább hallgat, mert legutóbb is csak
ajtócsapkodást kapott. Loki végül sóhajt, arrébb tolja a
kiürült tányért és maga elé húzza a férfiét. Tudja, hogy egy
falatot sem akar enni, csak kellett valami kifogás, hogy itt
maradhasson.
- Régen volt egy
bandám. Rongáltunk, betörtünk, loptunk. Úgy éreztem, ők a
családom... végre valahol én voltam a vezér és senki nem
irányított, mindenki nekem engedelmeskedett. De az előző vezér...
Tyrnek hívják. Egy hónapig nem voltam velük és egyszerűen
kidobtak azért, akit korábban legyőztem! Én! - rámarkol a
villára, mintha csak ellenfele nyaka lenne, a légzése szakadozott
a benne tomboló dühtől, a megalázottságtól, amit mindig is
érzett. - Csak azért feküdtem le veled, hogy ne vedd észre, mikor
elmegyek. Nem akartam visszajönni, de Tyr már ott várt a lakásban
és... - Elcsuklik a hangja, pillantását félrefordítja, nem
akarja, hogy akárki lássa, mennyire megtörték, újra. Szék
csikordul a padlón, kérges tenyér simul az arcára, mikor ajkak
érintik az övét, döbbenten belenyög a csókba. Elhúzódna, de
mégsem teszi, helyette a férfi hajába túr, átöleli a nyakát,
közelebb húzódik hozzá.
- Te komolyan
mindent csak azért csinálsz, hogy betegyél a szüleidnek, mi?
Tegyél be nekik azzal, hogy velem vagy - súgja Tony a csóktól
duzzadt ajkakra.
- Loki, ha tovább
tollászkodsz, a vállamon cipellek ki és doblak a kocsiba! - szól
be idegesen Tony a szobába, ahogy az órájára pillant. A
legkevésbé sem akarja hazavinni a fiút, de az apja látni akarja,
mégis mit sikerült nevelnie belőle a nyár alatt. A másik csak
valami artikulálatlan kiabálással válaszol, majd kidugja a fejét
az ajtón és végül megjelenik a többi testrésze is, a két
bőröndöt maga után húzva. Egy kényelmes, zöld ing van rajta,
fekete, feszes nadrággal, zöld szemei kissé dühösen, de inkább
izgatottan keresik a barna tekintetet. Beteszi a bőröndöket a
csomagtartóba, majd kényelmesen elhelyezkedik az anyósülésen és
még egyszer átsimítja tenyerét hátrazselézett haján. Furcsa
még neki ez a stílus, de Tony meggyőzte róla, hogy szereti látni
az arca másik felét is, úgyhogy végül beadta a derekát és
időközben ő is rájött, hogy jól áll neki. A férfi beindítja
a motort, fél szemmel rápillant a mosolygó Lokira mellette és
nekilendül az útnak.
Mikor az Odinson
birtokra érnek, már esteledik, az egész család kimegy eléjük, a
fekete hajú messziről látja, Thor milyen idegesen toporog, hogy
láthassa végre az öccsét, egy apró, gúnyos mosolyt is villant,
de csak Tony látja. Megállnak a várakozó család előtt, Odin
benyúl a zsebébe, kiveszi a telefonját, bizonyára valamelyik
ügyfele megint, de Loki nem zavartatja magát, kecsesen kiszáll az
autóból, megkerüli a motorháztetőt és felvigyázója mellé
állva, összefonja ujjait, majd átölelve a nyakát, megcsókolja.
Odin kezéből kiesik a telefon.
Ez kellett most az én szivecskémnek a tömörangst munkáim és olvasmányaim tengerében.
VálaszTörlésAz ötlet végtelenül egyedi és aranyos, ahogy az is, amit kihoztál belőle. Ne izélj az OOC miatt, pont annyira volt OOC, amennyire azt egy fluff igényli, nyilván nem tarthattad meg a világ ellenében tíz körömmel harcoló Loki alakját. Tony pedig annyira jó pasi 25 évesen is, hogy az már bűntett - összeköltöznék a srácokkal :'D Hangulatos volt és különleges, és piszok jót derültem azon, hogy Loki haját Tony egy CSATTAL tűzi félre XD Tetszett, hogy beleépítetted a film elemeit, például hogy Loki elleste Frigga praktikáit. Na és a vége... Odinnak el tudom képzelni a DAHELL fejét x'D
Szétszerelmesedtem ebbe a történetbe♥
Először úgy gondoltam, mindenkinek egyben válaszolok, mert az milyen menő, de úgy döntöttem, hogy nem, mert ez így sokkal menőbb. Hö. Örülök, hogy tetszett, annak meg különösen, hogy ennyi komment jött rá, mert az elmúlt egy hétben, a táborban kb ezek tartottak életben. Aranyos vagy és örülök, hogy így tetszett, már nem izélek az OOC miatt, kezdek megbarátkozni vele, hogy néha kikacsintgatok a karakterekből, mert én már csak ilyen béna egyed vagyok <3 Dat csat. Az nem tudom, hogy jött, csak így jaj, valamivel félre kéne tűrni Loki haját, oké, ez egy fluff, legyen csat XD Itt is megszidlak, hogy két napja felém se néztél facebookon, de biztos van rá okod, úgyhogy ne vedd magadra, csakcsak ismersz, na.
TörlésOdin lesokkolt fejét látni, miközben Loki és Stark csókolózik felbecsülhetetlen. Minden másra ott a MasterCard.
VálaszTörlésNaszóval kértél, hívtál, hát itt vagyok. Ezek szerint azok a denevérek tegnap nekem akartak jelezni, ez már így utólag világos.
Szóval a történet, akárcsak a kép nagyon tetszett, kamasz!Loki, hajajaj, de nem laknék vele egy házban! Még jó, hogy nem is kell és különben is Starkkal sokkal jobbak. Együtt is meg külön-külön is. És Loki főz. Hallod, ez kiváló húzás volt, egyik kedvenc momentumom, azzal, hogy Frigga tanította meg. Szép utalás a filmre, brávó.
Viszont voltak egészen fura szókapcsolataid, amik nekem nem egészen izlettek, bár lehet, hogy csak azért, mert nem bírom a leányregényeket. Azt ne vedd figyelmbe, hogy a fanfictionoket meg két pofára falom, mert nem ugyanaz. A lányregény olyan, mintha le akarnának eröltetni valamit a torkomon, amit nem szeretek, a fanfiction meg finom, változatos, ínycsiklandó étel.
De ettől függetlenül volt pár, ami így megakasztott, mert valahogy nem éreztem azt, hogy ezt te irtad, vagy nem tudom, de nem egészen passzolt. És sztem a legtöbbje csak kekeckedés, úgyhogy ha nem inged ne vedd gatyára.
"Óra számolja az időt ritmikusan," Mármint az óra nem számol, hanem mér, ez így meg tulajdonnévként hat, úgyhogy lehet elkéne eléje egy "az".
"csakhogy senki nem tudott a kutyákról. Elloptak néhány ékszert, majd mikor kifelé indultak, Loki betört egy ablakot, mert ő tudott a kutyákról, nem volt ostoba, utánanézett a helynek, mielőtt betörtek" Ez így nem egészen stimmel. Sztem sokkal jobban festene, ha azt, hogy Loki tudott a kutyákról azután tennéd, hogy a többieknek nem volt fogalmuk róla, mert ez így nem töri meg a ritmust, logikusabb és jobban kihangsúlyozod Loki felkészültségét.
Aztán egy kicsit sok a szóismétlés, főleg az első két bekezdésben, amiket lusta vagyok kimásolni, de olyan, nem is tudom. Kisérleteztél drága?
Amúgy tetszik a történet, jól összeraktad, és hát:
Köszönöm, hogy olvashattam!
Ejhaj, micsoda komment ez itt kéremszépen, nagyon köszönöm, hogy voltál oly kedves és kielemezted nekem, ahogy kértem! <3
TörlésEz egy totálisan kísérleti történet, mert próbáltam megtalálni az arany középutat a leányregény és a fanfic között, namost abból lett ez, ami totál nem arany középút, de igazából már eljutottam arra a pontra, hogy nem tud érdekelni, mert jó ez így, ahogy van.
Nálam az óra mindig is számolta az időt, ezentúl is számolni fogja, egyedi hiba, ebből kifolyólag, ha sokat használom, nem hiba lesz, hanem sajátosság (de jó magyarázat, hehe).
Az a mondat tényleg totál értelmetlen, de tábor előtti utolsó este írtam a történet nagy részét és teljesen őszintén mondom, se időm, se türelmem nem volt átnézni a logikai buktatók miatt, csak fel akartam végre tenni, mielőtt eltűnök egy hétre.
Én köszönöm a kommentet! (És Odin fejét látni ama ominózus pillanatkor tényleg megfizethetetlen)
Akkor vedd úgy, hogy nem szóltam semmit, ha sajátosság. Azokat szeressük.
TörlésÉs igen, jó ez így mert nyufnyufnyufnyuf rettentően édesek együtt. Tony megszelídítette Lokit :)
Óh a tábor miatti sietség is érthető.
Akkor ezeket most elsimitgattuk és most megölelgetlek, mert örülök, hogy itt vagy.
Szivesen, alap dolog.
Juj, kamaszloki, huszonötévestony... Hát nagyon tetszett. Az első felét végigkuncogtam, szerintem Tony karakterét baromi jól eltaláltad! A alapötlet valami fergeteges, és a kis utalások betaláltak, imádtam.
VálaszTörlésA kép meg *-*
És és a lezárás is jó volt, majdnem hangosan felnevettem (csak azért nem tettem, mert nyilvános helyen vagyok...)(konkrétan egy uszodában), úgy elképzeltem drága anthonyhopkinsodint... Aaa :D
Méég ilyet! :3
Jaj nagyon szépen köszönöm, annyira örülök, hogy így tetszett! <3 A képet én is imádom, de most mondd, hogy nem ordít egy ilyen kis fluff ficért, most mondd.
TörlésEgyelőre most Lokiék visszaestek a szenvedjünkmertazjó-kategóriába, de lassanként készül egy fluff Stony, nem tudom, azzal hogy állsz. Ellenben most nézd meg, nyár van, engem meg elkapott a fluff-roham, amikor vérbeli angstos vagyok. OOC fluffokra fel gyerekek, mert ilyen hangulatom van! (Jaj de drága vagy, hogy uszodából is írsz nekem, hát itt megeszlek helyben! <3)