Klyvning
Fandom: Thor, Avengers, Thor: The Dark
world
Szereplők: Thor!Loki, Avengers!Loki
Volt ez a kép, nekem meg jött az elképzelés, hogy kéne egy olyan, amikor szembekerül önmagával. Vajon mit mondana a múltbéli Lokinak, ha találkozhatna vele? Aztán csak egyre tovább görgettem a fejemben a gondolatot, ma este meg lett belőle valami nagyon elvont és éppenséggel baromira nem olyasmi, amit eredetileg akartam, de azért remélem, nem vettek miatta máglyára és száműztök örökre a pokolba. Legalább hoztam végre valami frisst, mentség, nem? Nem? Oké... Egyébként a cím rendkívül témába vágóan hasadást jelent, köszönöm szépen az ötletet GwenPage-nek, hálám örökké üldözni fog!
Az idő egy üvegcellában megszűnik
létezni. Korom sötétség övezi az azgardi börtön egy celláját,
néhol zöld villanások törik meg a fenyegető fekete füstöt.
Nehéz lélegzetként gomolyog és lüktet mindenütt, a börtön
falában azonban megreked, hangtalanul simul szét a felületen, a
cellában némaság, lélegzetvétel alig hallatszik - ez Loki
Laufeyson börtöne, az árulóé, a csalóé, a gyilkosé. Egy
valaha volt zsenié.
- Tudod, hogy igazam van. Hiszen itt
hagynak téged megrohadni... már Thor sem látogat meg. Hogy is
látogatna meg? Megőrültem, nemde? Ha nem őrültem volna meg, nem
beszélnék magamhoz... - Halk, majd lassan erélyesedő, rekedt hang
töri meg a csendet, könnyedsége, légiessége a múlté. A szavak
most a régi, folyékony arany helyett csupán nehezen, görcsösen
előreguruló sziklák, a hang erőtlenül felnevet, száraz a torka,
a nyelés sem segít. Nincs ebben a nevetésben öröm, csupán gúny,
önmaga és a világ felett is.
Nincs igazad. Ha így folytatod,
tényleg elveszíted a józan eszed... Én mindig csak jót akartam.
Megfelelni. Hát nem látod, hogy ez nem vezet semmire?
Elpusztíthatod a világot, de...
- Hallgass! Te nem is létezel! -
Erőteljes dörrenés, a finom arcú, karcsú herceg megrezzenve
húzódik hátrébb és lesüti szemeit. Loki tudja, hogy a mellette
ücsörgő alak, egykori hasonmása csupán a képzelete játéka,
azt is tudja, hogy minden egyes nappal jobban és jobban megőrül, a
börtön magányában csakis magára számíthat. Az egyetlen, aki
mindig is őszinte társasága volt, csakis önmaga... és most
önmaga is elárulja. A hajába markol, megtépi, véres körmei
egymáshoz ragasztják izzadt tincseit. A falon rászáradt, fekete
vér árulkodik, mitől olyan összetörtek a raboskodó körmei. A
hófehér ujjak lassan rásimulnak, fantomérintés, képzelet csupán
és mégis oly valódi, mintha Frigga simítaná. Anyja, ki nem
anyja, de mégis saját fiaként szereti... az egyetlen, aki valaha
úgy nézett rá, ahogy szerette volna.
Tudom, hogy szenvedsz. De ha önmagad
marcangolod, azzal semmin sem javítasz. Frigga szeretett minket. Ne
gyalázd meg az emlékét azzal, hogy csak gyűlölködsz.
- Frigga meghalt! Ez is csak annak az
ostoba Thornak a hibája... Nem tudsz te semmit, csak egy kölyök
vagy, aki az apukája elismerésére vágyik, de elárulok valamit:
még a saját apád is kidobott, mert más voltál! Senki másra nem
számíthatunk, csak magunkra és ez mindig is így volt! -
Megragadja a vékony csuklót, de olyan erősen, hogy szinte
beletörik, tébolyult tekintetét a rémült, zöld szemekbe fúrja.
A herceg hátrahőkölne, ha tudna, képtelen állni a pillantást,
és ezt ő kihasználja, közelebb rántja magához, ahogy csuklóján
körmei a bőrbe vájnak, neki is fáj ugyanott. Talán valójában
magát marja, nem is ezt a hasztalan emlékképet, ő sem tudja már,
mi valóság és mi nem, saját mágiájának csapdája elnyeli, ő
pedig csak zuhan, egyre és egyre mélyebbre a sötétségbe, hátha
elfelejti azt is, ki volt egykoron, ki most, ki lesz később. Hogy
ne lehessen senki.
Thor szeret minket! Szeretem a
bátyámat, csakhogy ez volt az a hiba, amit elkövettem. Lenézett,
de ő ilyen, egy elkényeztetett kölyök... nekem nem lett volna
szabad cserébe lenéznem őt! Mindketten elbuktunk, mert
alábecsültük az embereket és túlbecsültük magunkat. Erősek
vagyunk, de meg kell értened, hogy arroganciával semmire sem mész
- megtört pillantását könnyfátyol övezi, ahogy porcelán ujjait
a vele szemben ülő arcára simítja gyengéden és Loki
akármennyire akarja elhinni, hogy ez nem valóság, mégis túl
valódi az érintés. Az ő hangja, az ő arca, az ő érintése...
mindig csak saját magában bízott meg, most mégsem hallgat a
hangjára, arra a hangra, amivel legszívesebben egyedül maradt
volna az egész világon. Hát, megtörtént. Lehajtja a fejét, az
érzés semmivé lesz, a gyengéd ujjak a levegőt tapintják vakon,
míg meg nem pihennek a meggyötört vállakon. Loki lehunyja a
szemét, reszketeg sóhajt ereszt, nem képes a másikra nézni. Nem
tudja, dühös lenne-e vagy csalódott, ha tudná, az oly naiv,
gyermeteg énje bölcsebb nála, ki akkora erőt gyűjtött össze és
még az sem volt elég Thor ellen... Az a majom pedig egyre csak azt
hajtogatta, hogy még vissza lehet csinálni. Hogy minden rendben
lesz.
- Tényleg elhitte ezt a nyilvánvaló
marhaságot? Hogy azok után, hogy teljes Midgardot az uralmam alá
akartam vonni, mert igenis megérdemeltem volna, a drága Odin,
Mindenek Atyja, csak az enyém nem, megkönyörül majd rajtam? Ha
rajta múlt volna, már nem élnék, de Thor... az ő áldott jó
szívével, ne öljük meg Lokit atyám, hiszen csak egy bajkeverő,
de valaha az öcsém volt! Megjavul majd, tartsuk hát börtönben,
ott biztosan átgondol majd mindent és szépen bocsánatot kér! Hát
nem érted, hogy ez is csak egy az ostoba, meggondolatlan tettei
közül, amelyekkel oly sok év alatt sárba tiport? - megragadja a
vállait, őrültként rázza az ijedt, fiatal mását, aki csak
jobban elsápad attól, hogy megrángatják. Dühösen arrébb dobja,
felpattan a helyéről, a füst gomolyog körülöttük, haragos zöld
indák futnak benne, csakhogy eltakarják a börtönt, a falat, a
vért és ne maradjon más, csak ők ketten... egyetlen lélek,
egyetlen élet két fele, kik annyira máshogy látják mindazt, amit
tettek.
A tetteidnek nem volt semmi értelme!
Én azért tettem, hogy atyám büszke legyen rám, hiába tudtam,
hogy nem az igazi, vér szerinti apám, mégis felnevelt a saját
fiával együtt, herceg lehettem és nem csak pária. Te úgy gondolsz
magadra, mintha bosszúálló lennél, pedig min állsz bosszút? A
nőn, aki elvette tőled Thort? Nem úgy volt, hogy gyűlölöd a
fivéredet? Én szeretem az együgyű, szeretetteljes bátyámat, aki
mindig megvédett, akárhányszor tettem bármekkora bűnt is. Ő
bátyám, bármekkora irigység is mar érte, Odin atyám, Frigga
anyám és ugyanígy érzel te is, csak nem mered bevallani magadnak.
- Én Laufey, a jégóriás fia vagyok,
nem az ázok hasznavehetetlen népének egyik díszes kis ékköve!
Jogom van a trónhoz, legyen az Midgardé vagy Jötünheimé, herceg
vagyok és egy napon majd király leszek! - hangja mentén vibrál a
füst, hullámzik körülöttük, a karmolásnyomok a falon hol
feltűnnek, felvillan egy töredékük, majd újra elnyeli a
sötétség, izmai megfeszülnek, ahogy felpattan, ökölbe szorítja
kezeit, dühe tépi, marcangolja, legszívesebben maga is széttépne
valamit. - Thor ostoba, uralkodásra képtelen, csakis én lehetek a
trónörökös! Én fogok győzni végül... nekem kell győznöm! -
Megragadja a felsőjét, arcon üti, hogy ne lássa a sajnálkozó
tekintetét, azt a tekintetet, amivel a bátyja is nézett rá
mindig, amivel mindenki nézett rá, időtlen-idők óta. Ezt érdemli
még önmagától is? Sajnálatot? Minden egyes ütés neki is fáj,
minden egyes könnyet ő is hullat, de nem érdekli, csak fogja a
ruháját és addig üti az arcát, míg véres nem lesz tőle az
ökle, míg már nem ismeri fel benne a saját vonásait...
Elpusztítaná az emlékeket, elpusztítaná a régi hibáit, de
akkor nem lenne miért gyűlölnie, akkor nem lenne miért bölcsnek
lennie. A fekete tincsekbe markol, eszelős kétségbeeséssel, és
térdre borulva egyre csak zokog.
- Miért? Miért történt mindez? -
Nem vár választ, mégis egyre ismétli, „miért, miért, miért?”
mintha azt sem tudná, miért mondja, egyre csak egymást követik a
szavak, és véresre harapja az ajkait, csak hagyja végre abba, de
képtelen, minden, amit eddig oly biztosnak hitt, elveszett, még
saját magát is képes lett volna elpusztítani, csak hogy ne hányja
a szemére a hibáit. Mert egész életében, mindenki ezt tette
vele, csakis azt hallgatta, mennyire különböző és ez mennyire
rossz.
Az a sorsunk, hogy pusztulást
hozzunk, és ha ezt kell tennünk, hát megtesszük. Sem Thor, sem
senki más nem akadályozhat meg, mert Laufey fia Loki, elhozza majd
a pusztulást, hisz ez a sorsa. Fogjunk össze. - Ujjak fonódnak
egymásba, a herceg arca lassan kisimul, sebei eltűnnek, majd
halványulni kezd, s lassan illékony füstként oszlik szét, ahogy
a cellát eddig sötétségben tartó, fojtogató feketeség is
lassan visszahúzódik.
Thor másnap jön el hozzá. Apró
trükkel várja, mert már szokása, nem is igazán szeretné
megmutatni, hová jutott, de mégis mosolyog, mert ettől lett olyan,
amilyennek lennie kell - győztes. Nyugodt pillantása követi az
együgyű bátyjából lett férfit, még a léptei is mások és ezt
csak most veszi észre, szégyen... egy pillanatra lehunyja szemeit,
ahogy megemészti az információkat, de tudta jól, hogy a testvére
hozzá fog szaladni, amint van valami gond, amit nem tud egyedül
megoldani, mert kell hozzá egy kis ész is. Mikor örvénylő, zöld
szemeivel újra Thorra néz, elmosolyodik a szigorú arcon és a
kemény hanghordozáson. Ez az az isten, amilyet Odin mindig is
faragni akart belőle. És kinek köszönheti, hogy ilyen lett?
Lokinak.
- Ha elárulsz, akkor megöllek. -
Fenyegetésnek szánják, annak is veszi és büszkén mosolyog, ki
lett az ő egykori, bárgyú fivéréből.
- Mikor indulunk?
Helló!
VálaszTörlésAZért csak ideértem, és lám mire értem ide! Kérlek szépen ez fantasztikus volt. Őrület, igen, hát hogy a viharba ne, de milyen tökéletesen kivitelezve! Csodálatos! Loki egyik kedvenc szereplőm és ez az ábrázolása, ahogy önmagát hajszolja minél mélyebbre, miközben azért próbál megkapaszkodni és aztán Thor megjelenése, az utolsó mondat! Nesze tiéd is a szívem meg a rajongásom, meg egy rakat csillámor a nyakadba.
Nem vetlek máglyára, max csak elrabollak és kivallatlak, hogy mégis hogyan csináltad, és mikorra tervezed a következőt.
Szépen felépített folyamat volt ez, én meg sírva gratulálok hozzá.
KÖszönöm, hogy olvashattam!
Halihó!
TörlésJaj köszönöm szépen ezt a drága véleményt, érezd magad nagyon szeretve! <3 A szívedet szívesen fogadom a gyűjteményembe, még úgysincs sok, a rajongásodért hálás vagyok, kölcsönös ám :D *csillog a csillámportól*
A következőt minél hamarabbra tervezem, és tőlem szokatlan módon biza fluff lesz, csupa Lokival meg cukorral, mert igen, néhanapján olyat is tudok. Remélem, az is tetszeni fog!
Hellóhelló! Hazaestem öcsém versenyéről és az első utam ide vezetett. Ó egem, most hogy mondjak bármi értelmeset? Nagyon nehéz lesz. Ahogy olvastam, egyre gyorsabban lélegeztem és összeszorította a mellkasomat, többször is visszalapoztam, próbáltam felfogni ezt a minden szavában csodálatos mestermunkát, és a szavam is elállt. Letaglózott, megigézett...
VálaszTörlésÁldjon meg a jóég téged ezért a mesterien kivitelezett őrületért, és hadd nyomjak egy nagy csókot a pici-Loki homlokára, mert ennél édesebb nincs a világon. Kár hogy végül a sötétség győz, de hát sajnos gyakran az győz. Ne köszönd a címet, ez természetes♥
Igyekszem meghálálni az élményt, izzítom a Holdningsendringet! (jobb híján)
Hellóhhellóhelló, csak hogy stílusosan köszönjek vissza!
TörlésTőled mindennek örülök, legyen az értelmes vagy nem értelmes, de ne aggódj, ez most határozottan az lett ;) Köszönöm szépen a kritikát, imádlak, egy áldás jól esne, de már az is bőven elég, hogy neked tetszik. Pici-Loki hihetetlenül aranyos, szeretjük bizony <3
Nincs olyan, hogy jobb híján, a Holdninsendring egy mestermű, úgyhogy tessék is folytatni minél hamarabb ;)
szia! még semmit nem olvastam tőled eddig, de most idebarangoltam, körülnéztem, és kiszúrtam ezt. hnnng mennyire jól tettem! fantasztikus volt! Loki a szívem csücske, az őrültek is a szívem csücskei, és te összekötözted őket, így a szívem most egy hatalmas görcs, és én hálás vagyok érte. köszönömszépen!
VálaszTörlésSzia!
TörlésTe jó ég, életmentő volt most a kommented, nagyon jót tett a lelkemnek, köszönöm! <3 Nagyon örülök, hogy tetszett, nem az első őrült Lokim ne aggódj, van még tervben egy-kettő, mert egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. Én is köszönöm!
Loki megőrült, magával társalog és a szívem belesajdult ebbe. Nagyszerű ez a történet, én meg szégyellem magam, hogy eddig nem olvastam és írtam neked. Pomásan kezeled a szavakat, Loki fenomenális lett és perfekten karakterhű. Imádva gyűlöltem a történeted. (Ajj, hogy belőlem mindig ezt váltják ki a jó angstok! Én idióta meg újra és újra elolvasom őket, mert nem tudok betelni velük!) Köszönöm, hogy olvashattam! *-* :)
VálaszTörlésA lényeg, hogy ideértél kedves! Én köszönöm, hogy hagytál itt véleményt, nagyon örülök neked. Gyűlölj csak! *szólá a mazochista* Valahogy szeretem, ha utálnak :D
Törlés