2020. május 6., szerda

Az illatgyertyák

~Illatgyertyák~

Nem hittem volna, hogy valaha fogok még bármit kirakni erre a blogra - nem azért, mert nem szeretem, de annyira messzi vizekre sodort az élet (meg én magamat) az írástól, hogy nem igazán alkottam semmit, amit ide érdemes lett volna feltenni. Aztán jött ez a drámaíró-verseny a Trip Hajó Karantén Színházának, ami végre lázba hozott, de hát nem is én lennék, ha végül beküldtem volna. Mindenesetre, remélem szórakoztat bárkit, aki még néha felnéz eme kies tájakra.

Szereplők:
- Klára és Laci, testvérek, akik együtt élnek Budapesten
- Cili, Klára youtuber legjobb barátnője
Az alapkitétel csak annyi volt, hogy a magyar karanténhelyzetre reflektáló művet írjunk, maximum három szereplővel, olvassátok, élvezzétek:

[A nappaliban, Klára a kanapén fekszik, laptoppal az ölében. Az arca puszta szenvedés.]
LACI [belép, a kezében energiaital]: Mi a helyzet, húgocskám?
KLÁRA [reményvesztetten]: Úgysem értenéd. Az élet reménytelen.
L: Megint azt a sorozatot nézed? Szívem szakad, vagy mi a tök?
K: Szívek szállodája, Lackó! Nem igaz, hogy ennyire se emlékszel!
L: Bocs, ha végre Trónok Harcát néznél, arra tuti emlékeznék.
[László a kanapéhoz sétál, arrébb teszi Klára lábait, leül.] L: Na, mi a bánatod, kishúgom?
K: Unatkozom! Egy hete be vagyunk ide zárva, nem tudok kimenni, érezni a lágy, tavaszi szellőt az arcomon...
L: Úgy érted Budapest kellemes, szmogos bűzét, ahogy a BKK-busz kipuffogója az orrod alá durrant, miközben a következőt várod? Ja, az nekem is hiányzik.
K: Te nem érted az élet szép oldalát, Laci! A bulik, a munkahelyi pletyka, nekem ez lételem! A fizetés nélküli szabi szar...
L: Hát még milyen szar lesz, mikor én fizetem helyetted a bérleti díjat. Nem volt neked valami nagy, online csoda-ötleted?
K: Áh, az bukta. Semmi esélyem. Mindenki online csinál mindent, mostanában.
L: Nem együtt csináltátok valami barátnőddel? Cicó vagy Cilu vagy...
K: Cili. Ja, hát ha úgy nézzük, hogy én csinálok mindent, ő meg csak károg, akkor de, együtt csináljuk.
L: De nem csináltál még semmit.
K: Hát ez az! Nem haladunk vele sehová! Jaj Lackó, miért nem figyelsz rám?
[Klára bosszúsan feláll a kanapéról, a konyhába megy, leül a laptopjával az asztalhoz.]
CILI: Hát sziiiia babám, hogy bírod a karantént?
KLÁRA: Unatkozom és gyakorlatilag munkanélküli vagyok, jobb nem is lehetne. Ja és Lacival lenni bezárva egész nap, egy rémálom. Azt hiszi, csak mert író, rögtön tud mindent. Megőrjít.
C [hirtelen nagy érdeklődéssel]: Na és hogy van az írók gyöngye?
K: Ki?
C: Hát Laci! Mégis, ki másra gondolnék? Lakik veletek más is?
K [kínjában nevetve]: Nem, senki más. Laci meg Laci, mit mondjak róla? Ül, ír, kávét iszik... szerintem évek óta nem ivott vizet.
C: Most is ott van? Légyszi, köszönj a nevemben!
K [fel sem nézve Lacira]: Cili azt üzeni, szia.
L [éppen csak mormogva az orra alatt]: Kéne nekünk egy macska.
K: Mi? Milyen macska? Mondtam, hogy Cili, nem Cica.
L: Ja, de a csaj neve akkor is macskás. Ha kinyitnak a menhelyek, hozok egyet.
K [Laci felé legyint, inkább nem is erőlködik]: Hol tartottunk?
C: Az illatgyertyáknál.
K [meglepetten]: Tuti, hogy nem ott tartottunk.
C: Nem baj, nekem már ezen jár az eszem. Szóval, tegnap csináltam mangósat, meg málnásat, meg könyv-illatút. Szerinted az erdő-illat menő lenne? A tengeri kicsit túl sós lett, azon még dolgozom...
K [igyekezve közbevágni]: Cili... Cili, figyu... az van, hogy... tök jó, hogy csinálod a gyertyákat, meg minden...
C: Jaja, ugye? Figyu, hatalmas siker lesz, érzem. Ma csináltam egy sminkvideót, tök jó lett amúgy, de a lényeg, hogy már mondtam a követőknek, hogy lesznek az illatgyertyák és már mindjárt megnézhetik a honlapot is! Szuper kis csapat vagyunk!
K: Ja, hát a honlap az úgy van, hogy...
C: Mi van vele? Tudom, hogy nagy a nyomás, mert tök nagy cucc, de ne stresszelj! Bízom benned. Szóval, mi van a honlappal?
K: Ja, hát semmi, az... csak azt akartam kérdezni, szerinted a lila jó alapszín lenne-e.
C: Aha! De nem az a sötét bleh-lila, hanem a pasztell. Az tuti lesz.
K: Jó, király, akkor... vissza is megyek dolgozni rajta. Minden a csapatért! [erőltetett kacagás]
C: Mindent a csapatért! Puszi-nyuszi!
[Miután letette a telefont, Klára reményvesztetten temetkezik a kezeibe.]
LACI: Szart se csináltál, mi?
K: Annyit se. Nem fog ez nekem menni. Én nem vagyok... üzletasszony, meg mit tudom én. Cili magabiztos, vannak tervei, meg álmai, tökre elhiszi, hogy ez működni fog. De én... én nem hiszem.
L: Aaakkor mondd le?
K: Megbolondultál?! Azzal összetöröm az álmait! Nem-nem, ki kell találnom valamit.
[Klára feláll, körözni kezd a konyhában, miközben hangosan gondolkodik.]
K: Mondjuk... elmehetne az internet. Azt mondom neki, hogy nem tudtuk befizetni a számlát és ezért nem tudtam megcsinálni a honlapot.
L: Vaaaagy mondhatnád az igazat.
K [idegesen Laci felé legyezve, hogy hallgasson]: Áh! Nem jó, mert te lebuktathatsz. Akkor ÉN nem tudtam befizetni a számlát és te fasz vagy, úgyhogy nem osztod meg velem a tiédet.
L: Vagy, talán, esetleg, mondhatnád az igazat.
[Hirtelen megszólal a kapucsengő.]
K: Menj, tedd hasznossá magad, addig se zavarsz.
[Laci, szemeit forgatva kimegy az ajtóhoz, hogy válaszoljon.]
L: Klárika, csomag! Azt mondja, Tündér-Illat Kft!
[Klára értetlenül kicsoszog a konyhából, átveszi a telefont. Hümmög párat, még mindig értetlenül, majd megnyomja a gombot, hogy beengedje a futárt.]
K: Tündér-Illat Kft, honnan olyan ismerős...
L: Nem rendeltél semmit? Fürdőbomvát vagy ilyesmit?
K: Nem, sem...
[Hirtelen megáll, Laci és Klára egymásra néznek, majd együtt nyögik ki:]
K és L: AZ ILLATGYERTYÁK!

3 megjegyzés:

  1. Először is örülök, hogy visszatértél, jó látni újra ismerős bloggereket is.
    Amúgy nem lett rossz egy írás :D bár ott volt egy csúszás legalábbis számomra, hogy laptoppal ül le, én azt hittem videóchatel Cilivel, majd pedig lerakta a telefont.
    Én amúgy el tudom képzelni, ennek a folytatását még, gondolom nem tervezted :D de olyan kis kellemes szösszenet volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te el sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy valaki még emlékszik rám! :D Igen, mivel színpadra lett írva, a látvány sokat segítene, de örülök, hogy így is tetszett, köszönöm a kommented, nagyon megmelengette a szívemet :)

      Törlés
    2. Hát a régebbi bloggereket lassan jobban ismerem, mint a mostaniakat :D életem első black sails fanfictionjét nálad olvastam, az ilyen mély nyomot hagy az emberben :D
      De azért hozhatsz ilyet még :D

      Törlés