Lelkem ezer darabkája 4

Új élet

El sem hiszem, de van friss! Írtam valamit! Méghozzá nem is akármit, egy olyan folytatásnovellát, amiről sosem gondoltam volna, hogy megszületik, mert tervben sem volt, és talán hiba, hogy megírtam, mert azt én már egy lezárt sorozatnak tekintettem, de őszintén szólva egy kicsit hiányzott - a legelső novelláim voltak Lokival, és furcsa, de még mindig szeretem őket. Ezt amolyan késői születésnapi ajándéknak szánom a blognak (gratula magamnak, több mint fél év csúszással szülinapi ajándék, hm), és most ne gondoljunk bele, hogy én ehhez a sorozathoz az első novellákat másfél éve írtam. A többi novellát a "Firkálmányok" oldalon találjátok. Kép majd lesz. egyszer. talán.

Halkan zörrennek a léptei az avarban, de mikor meglátja a házat, zavartan megtorpan. Tanácstalanul hátralép egyet, zihálva nyeldekli egyre a levegőt, nem tudja eldönteni, merjen-e közelebb menni, hogy annyi idő után választ kapjon a kérdéseire. A ház olyan, mint amilyenről a bátyja mindig is álmodott, csinos fehér családi ház az erdő közepén, mindentől kényelmes távolságban, a csendet pedig csak az állatok neszezése töri meg. Emlékszik, hogy Thor mindig arról mesélt, szeretne egyszer egy ilyen helyre költözni, nevelni a gyerekeit, fát vágni télire. Voltak napok, amikor nem csináltak semmit, csak ültek egymással szemben a lakásban, a fotelban elnyúlva, ő felhúzta a lábait és félig hunyt szemekkel, félálomban hallgatta Thor álmait arról, milyen élete lesz, ha végre talál magának egy csodálatos feleséget. Sokáig azt hitte, minden nőt el tud riasztani tőle, hogy csak az övé lesz mindig, de aztán jött Jane... és Jane elrontott mindent.

Megriadva hátraugrik, mikor halk kacaj szalad ki a nyitott ablakon. Felismeri benne Jane hangját, azt a lágy és vidám női dallamot, és utána a bátyja zengő nevetését, mely elnyom mindent, a madarak dalát, az állatok halk zaját az erdőben. A világ megszűnik létezni, és a délutáni nap felragyog, ahogy Thor felnevet - mert ő a fény, a meleg, a csoda, amelyre neki mindig szüksége volt és amely önzőn eldobta. Fellobbanó haraggal óvakodik közelebb, sportcipőjének puha talpa surran a gondozott füvön, elhalad a fészer mellett, míg a ház sarkához nem ér. Látja az ablakot, és ha közelebb hajolna, tudja, látná a bátyját és a feleségét is a konyhában, és hirtelen azt az idegen hangot... fájdalom vonaglik végig a testén, mikor felkacag a gyerek, Thor zengő nevetésével, felismeri benne a bátyját, és felismeri benne Janet is. Előregörnyed, a szájára tapasztja a kezét, nagy levegőket vesz, majd lassan összegörnyed ott, a sarkon. A ház falának dőlve kuporog, kínozná még magát, benézne az ablakon, hogy lássa, hogy néz ki, inkább Thor a gyerek vagy Jane, és fohászkodik, hogy Jane legyen, hogy ne lássa vissza az aranyló szőke hajat, a vidám, kék szemeket. Nagy levegőkkel nyugtatja magát, majd sebzett vadként felugrik, és nem törődve azzal, hogy észreveszik-e, elrohan - nem látja, hogy Thor kinéz a zajra az ablakon, és miután látta a fák közt eltűnő alakját, nem hallja, ahogy azt mondja Jane-nek, "Csak egy őz volt."

Napokig nem megy haza. Hívhatja egyáltalán az otthonának Tony házát? A nyaralót vagy a Stark-tornyot? Elhagyottan járja a város utcáit, visszatéved a régi háztömbhöz, ahol Thorral laktak abban a kis lakásban, összezsúfolva az életüket két szobába... fizethettek volna többet, de Thor nem akart az apja pénzére támaszkodni, ő pedig soha nem fogadott el semmit mástól, nem viselte volna a büszkesége. Végül megtorpan, a kapucnit a fejébe húzza és összekuporodik a fal mellett - nem tudja, hol van, nem is akarja tudni, csak bámulja a lassan eleredő eső cseppjeit a betonon, és hallgatja, ahogy felgyorsul a város, hogy mindenki hazaérjen, mielőtt elázik.

Először nem is reagál, mikor valaki legörnyed elé és megérinti a vállát, csak akkor ocsúdik fel, mikor megrázza, hogy figyeljen rá.

- Loki! Haver, tényleg te vagy? El se hiszem! - A régi dílere áll ott, a kapucnit a fejébe húzva, ha nem hajolna le, nem is látná az arcát. - Hallottam, hogy becsuktak a gyogyóba. Jobban vagy? - érdeklődik, és a kezét nyújtja felé, hogy felhúzza a földről. Csak ekkor veszi észre, hogy a farmerja teljesen átázott, ahogy a cipője is, de már úgyis mindegy. Megrántja a vállát, de elfogadja a felé nyújtott kezet és feláll végre, a mozdulattól pedig a gyomra is megkordul. Fogalma sincs, mikor evett utoljára, pedig van nála pénz, de valahogy... nem volt éhes.

- A bátyám kitagadott. Szerinted hogy vagyok? - feleli csípősen, majd zsebrevágja a kezeit. A pulóvere is már tiszta víz. A srác vele szemben újfent rávigyorog és feléledő lelkesedéssel átkarolja a vállát.

- Figyu, elviszlek hozzám. Kapsz valamit a régi idők emlékére, ajándékba. Tényleg cefetül nézel ki, rád fér a lazítás!

Egy pár slukk és tényleg ellazul.

Két tabletta és Thor arany mosolya elfakul.

Egy tűszúrás és végre csend.

A redőnyön beszűrődő fény élesen hasít a szemébe, mikor felébred a zajokra. Egy matracon fekszik, amit a földre terítettek, a szobában mindenütt szétszórva üres üvegek, zacskók, ahogy lassan tisztul a kép, egy tűt is megpillant az egyik szekrény alá begurulva. Visszahunyja a szemeit - fáj a feje és fáradt, nem akar felkelni, és nem akarja hallani a zajokat. Kiabálás hangzik fel kintről, és a fülére akarja szorítani a kezét, de végül nem mozdul, csak jobb a párnába temeti a fejét, hátha akkor nem zúg úgy a feje. Régen nem viselték meg ennyire a drogos élmények, de elszokott a szertől, nem is emlékezett rá, hogy a másnap ennyire rossz, mikor nincs belőve. Valaki betöri az ajtót, a nyomában egy másik alak trappol, még mindig hangosan veszekednek.

- Hagyjátok már abba! - nyöszörgi artikulálatlanul a párnából, mire megdermed a szobában a levegő. Valaki leguggol mellé, és megsimítja a haját... ismerős az érintés és ismerős a férfiból áradó benzin szaga is.

- Bassza meg... - morogja, a hangjából árad az értetlen düh, de főképp az aggodalom. - Hazaviszlek - jelenti ki, nem törődve Loki erőtlen tiltakozásával.

- Nem kell a segítséged, haggyábékén - nyögi összeakadó nyelvvel. Nem akarja a szánalmát, nem akarja látni azt a szomorú pillantást, ami Thortól is mindig fogadta, ha visszaesett és részegen vagy beállva állított haza. Tudja, hogy Tony csak azért segít rajta, mert sajnálja, és valahol a tudata szélén érzékeli, hogy odadob pár bankót a hőzöngő dílerének, akitől természetesen ajándékba kapta a cuccot, de azért fizesse ki. Tony a pénzét költi rá, az idejét tölti vele, az aggodalmát és a figyelmét pazarolja rá, és ő ezt nagyon jól tudja, hogy nem érdemli meg. Hiába harcolta ezt ki magának Peppertől, hiába szerezte meg mindezt, hogy helyettesítse a bátyját, mégis egyetlen pillanat képes volt romba dönteni az eddig lassan építgetett, biztos életét.

A milliomos nagyon finoman emeli fel a vékony matracról, és ő egy kicsit bele is vackolja magát a karjaiba, a feje a vállára dől, majd lehunyja a szemeit, hogy ne bántsa annyira a délelőtti nap a retináját. Végigfekszik az autóban a hátsó ülésen és nem szólnak egyetlen szót sem az út alatt, kivételesen az autó rádiója is néma, csak az út zaja szól egyre. Amikor Tony leteszi az ágyára a szobájában, akkor sem szól semmit, de megszorítja a kezét, hogy maradjon vele. Tony leül az ágy szélére és marad.

Amikor legközelebb felébred, éjszaka van, kapar a torka a szomjúságtól, de nem akar hangosan köhögni, mert a férfi ott alszik mellette, és nem tudja, meddig lehetett ébren, hogy meddig aggódott érte. Mióta érdekli egyáltalán, hogy Tony mit érez? Az elején csak ő volt fontos, a férfi boldogsága árán szerezte meg őt magának, miért kezdi éppen most érdekelni? Tony felrezzenve ébred, amint ő egy kicsit mocorog, zavartan kipislogja az álmot a szeméből, és mielőtt szólhatna, elsiet. Értetlenül bámul utána, a pillantása az ajtón ragad, amíg a férfi vissza nem tér egy üveg vízzel és néhány tablettával.

- Vitamin. Hamarabb rendbe jössz, vedd be. - Leteszi mindet az éjjeliszekrényre, majd segít Lokinak felülni, és szégyenszemre még a poharat fogó kezét is tartja, hogy el ne ejtse a vizet. Mohón kortyolja, nem érdekelve, hogy egy része lefolyik az állán, úgyis mindenütt mocskos és verejtékes. Eszébe jut Tony autójában a drága bőrhuzat, hogy vajon mennyire fogta össze a ruhája. Nem számolja, hány napja nem látott már tükröt.

- Mégis, hogy a francba jutott ez eszedbe? Felfogtad, hogy mennyit kerestelek? Hogy kurvára aggódtam érted? - A milliomosból reggelinél bukik ki a kérdés, pár nappal később. Loki már sokkal egészségesebben néz ki, a szemei alatt a karikák lassan múlnak, és a bőre is kezdi visszanyerni egészséges sápadtságát a hullafehérből, ahogyan rátalált abban a lakásban. A fekete hajú megkavarja a kanalával a müzlit, és nézi ahogy a tejben keringenek a csokoládédarabok.

- Elmentem Thorhoz - feleli, hiszen tudja, hogy ennyi magyarázat bőven elég. Tony nem tapasztalta, de talán hallotta a bátyjától, hogy milyen könnyen visszaesett mindig, hiába minden ígéret, hiába minden jutalom. A férfi lecsapja a kávéját az asztalra, a bögre nagyot koppan.

- Jézusom, mégis mit gondoltál? - vállrántást kap csak válaszul. - Beszéltél vele? - Loki megrázza a fejét, majd a szájába lapátol egy kanál müzlit, hogy ne kelljen válaszolnia. Ha Thorról van szó, azok a mágikus szavai valahogy mindig cserben hagyják.

- Hallottam, mennyire boldog. Velem nagyon régen nevetett így együtt - motyogja halkan, összetörten. Tony látta romokban a kórteremben, látta megtörve egy drogtanya matracán, ennél lejjebb már úgysem lehet. Már úgyis mindegy.

- Mégis, ki nem szarja le? - csattan fel hirtelen, mire Loki felrezzenve néz rá. - Ez a te rohadt életed, nem az övé! Tudtommal én gondoskodom rólad egy ideje, nem ő, erre napokig azt sem tudom, hol a francban vagy! - Loki rémülten húzódik hátra, mikor a férfi felpattan, de mikor átöleli és magához szorítja, akkor felengedve simul a karjaiba. - Csak ne csinálj többet ilyet, oké? Ha Thor után akarsz kémkedni vagy eltűnni napokra a kibaszott Szaharába, bánom is én, de legalább egy cetlit hagyj itt, hogy tudjam, hol vagy. - Loki szótlanul a nyakába bólint, aztán csak állnak ott, hosszú percekig, némán.

Először nem is veszi észre a változást, csak érzi, hogy valami nem olyan, mint eddig. Körbejár a házban, de semmi sem különös, Loki léptei azonban mintha a napok elteltével egyre könnyebbek lennének, kezdik visszanyerni éteri ruganyosságukat, mintha nem is lépne, hanem egy kicsivel mindig a padló fölött lebegne, amikor jár. Az első furcsaság a pár összegyűrt és széttépett papírlap, amit a kukában talál. Először nem foglalkozik velük, de amikor egy kisebb zacskónyit talál a szemetes mellett, akkor kiemel párat, hogy megnézze, mi van rajtuk. Döbbenten veszi észre, hogy mind Loki rajza, nagy részük még a kórházból Thorról, a démonairól vagy önmagáról, de nem tudja mire vélni, így újfent összegyűri, ahogy volt és visszarejti a zacskóba mindet. Egy önarcképet azért a farzsebébe süllyeszt.

Legközelebb Lokit a teraszon találja meg, az ölében rajzfüzettel, a kezében grafittal, fel sem figyel az érkezésére, még akkor sem, mikor megáll mellette. Nem zavarja meg, csak egy kicsit előrébb hajol, hogy lássa a készülő művet, a fekete hajú azonban elfordul tőle, és akkor néz fel először. A tekintete tiszta, az arca kisimult, és minden alattomos karika a szeme alatt, már jó ideje a múlté.

- Még nincs kész - figyelmezteti, akárhogy is igyekszik Tony belesni a füzet mögé.

- De mi lesz? Én meztelenül? - vigyorog lelkesen, mire Loki a grafitmaszatos kezével magához vonja és megcsókolja, mintha természetes lenne.

- Az új életem - válaszolja titokzatosan, majd újra elfordul, hogy beletemetkezhessen a rajzba. A férfi döbbenten húzódik el tőle, és visszasiet a házba, hogy hagyja dolgozni, ő maga pedig átgondolhassa az előbbit. Van ezen mit átgondolni?

Loki este állít be hozzá a kész rajzzal, amit összegöngyölve szorongat a kezében, a háta mögé rejtve. Megpróbálja tőle elvenni, de végül összegabalyodva az ágyra zuhannak, a papír kicsúszik Loki kezei közül és a földön szétnyílik, de akkor már egyiküket sem érdekli.

Ahogy szeretkeznek, minden egyes nyögéssel Thor mosolya elmosódik és kifakul.