Hajhó, újra itt! ^w^ (Drága senpaiom, Deven hathatós közbenjárásának köszönhetően, mert ő rúgott seggbe, írjak végre valamit xD)
Szóval, igazából az elmúlt héten annyi történt, szétidegeskedtem magam a felvételi miatt, állandóan be volt kötve a bal kezem, mert annyit gyakoroltam, hogy már ha elkezdtem játszani, össze kellett szorítanom a szám, hogy meg se mukkanjak ._. Próbálom valahogy sorrendbe tenni valahogy a dolgokat azért xD
Két hete szombaton elmentem Yutakoval és Meivel Fujoshiconra, arról meséltem is, hogy ott alszik majd nálam. Hát aludni nem nagyon aludtunk... xD Na jó, de, mert időben fel kellett kelni, és így is jóval később indultunk, mint akartunk.
Péntek este, lévén nem volt mit csinálni, és halálra untuk az agyunk, Yutako nagy okosan megjegyezte, hogy ő még sosem írt fanfictiont, szóval mi lenne, ha én mint gyakorlott mester, megtanítanám rá, és írnánk valamit együtt. Nagy lelkesen beleegyeztem, hogy miért ne, végülis legalább elütjük az időt, de amikor elkezdtünk írni, én ezt minden Yutako által írt szó után megbántam... az a csaj veszélyes! Mindenesetre nagyon jól elvoltunk, szétröhögtük magunkat a baromságokon, amiket összehoztunk mindössze két oldalban, majd megkérdezem, hogy felrakhatom-e ide, és ha igent mond, örömmel megmutatom, milyen hülyék tudunk lenni xD Amikor befejeztük, jutott eszünkbe, hogy nekem be kéne festeni a hajamat, szóval este 11-kor nekiálltunk kiszőkíteni, ami ugyebár tartott jó hajnali fél 1-ig, úgyhogy a frufrum pinkre festését elhalasztottuk reggelre, mert már mindketten nagyon fáradtak voltunk, és annak is kellett még minimum egy óra...
Szombaton minden úgy indult, ahogy annak kellett, telefonból a fülembe ordított a drága jó Crossfaith, amit annak ellenére is imádok, hogy arra kelek minden reggel <3 Arra persze mindenki felkelt, mert Kazu gitárszólójára ki nem ébred fel, vagy ha nem, akkor Ken hörgésére tuti. Szóval készülődni kezdtünk, anyum megcsinálta a szendvicseket, aztán elkezdte festeni a hajam, Yutako meg egész végig ott volt mellettünk és nézte, hogy készül a hajam, mert azt mondta, ebből most ő inkább tanulna, mielőtt csinálja, hát ő tudja >< Azután megjött Mei is, és amint elkészültek a szendvicsek, elindultunk a világ végére, egyenlő Nyergesújfalura, útközben persze miért is ne tévedtünk volna el vagy hússzor, mert ez ránk vall xD De a lényeg, hogy kicsit megkésve, azért végül sikeresen megérkeztünk. Aranyos, kicsi, házias rendezvény volt, nagyon élveztem, és megismerkedtem egy Grellel is, úgy örültem! *-* Aztán végül persze haza kellett menni, vagyis csak Yutakonak és Meinek, mert én egyenesen Shionál kötöttem ki (megint), mert bekönyörögtem magam hozzá éjszakára, muszáj volt valami bíztatás felvételi előtt még utoljára ><" Aztán persze biztatást még véletlenül sem kaptam, csak szívatást, miután megjött Nikka is, de ezen már őszintén szólva nem lepődtem meg xD Az meg, hogy nem ismertem fel Despáékat, nem az én hibám, nekem nem nézegetni szokásom őket, hanem hallgatni, és egyébként is leitattak előtte TwT Szóval megint ittunk, nevettünk, szívattak, a szokásos.
Vasárnap arra keltünk, hogy veszettül csörög a telefonom, én meg elképzelni sem tudtam, mi lehet az, főleg hogy annyira kész voltam, amíg Shio oda nem jött hozzám, kapcsoljam már ki ezt a szart, még az sem jutott el az agyamig, hogy az én telefonom csörög xD Aztán végülis sikerült kinyomnom, kiderült, hogy azért volt az egész, mert elfelejtettem, hogy Kaorunak beírtam a születésnapját, de véletlenül se valami normális időpontra, hanem reggel nyolcra ._. Aztán persze visszaaludtunk, és délig fel se keltünk xD Amikor végül kiszenvedtük magunkat az ágyból, Nikka rögtön nekiállt a szívatásomnak, de megenyhült az a kő szíve, és elhatároztuk, csinálunk pár közös képet, mert nagyon kezdtem unni az fb-s profilképem, meg a twitterest is, úgyhogy készítettünk pár, viszonylag normálisnak nevezhető képet, hogy legyen valami új, amit kirakhatok. A napnak persze egy idő után vége lett, haza kellett jönnöm, de már kezdtek nagyon lefárasztani a lányok, úgyhogy annyira nem is bántam a dolgot xD Amikor hazaértem, nem volt már szerencsére vendégség, én meg punnyadhattam egész nyugodtan, mert elég fáradt voltam, de persze nem bírtam ki, szombaton nem gyakoroltam, szóval muszáj voltam játszani egy kicsit... aztán a kicsiből másfél óra lett ._." Na nem baj, a lényeg, hogy legalább gyakoroltam.
A következő egy hét nem volt túl érdekes, egyedül szerdán volt valami említésre méltó, mert akkor volt az utolsó gitárórám felvételi előtt, ahol is tanárom szépen megszidott, hogy örül, hogy azt kell mondania, ne gyakoroljak annyit, de tényleg vigyázzak már magamra, mert ez így nagyon nem lesz jó >< Most hallgatok rá, pihentetem a kezem, ahogy csak tudom, de hát nem tudom megállni gitározás nélkül, nekem az az életem! Erről ennyit, most jöjjön valami fontosabb, mint hogy izgulok:
Csütörtökön végre visszajött hozzá a senpaiom, Deven! Nagyon hiányzott, és örülök, hogy újra velem van, főleg hogy újra elkezdtünk írni, de igazából még az sem zavarna, ha nem, mert nekem csak az számít, hogy nem hagyott el örökre. Az elmúlt időben nagyon keveset beszélgettünk, és igazából nagyon aggódtam, hogy már nem érdeklem annyira, vagy talált helyettem valaki mást, de megnyugtatott, hogy én is nagyon hiányoztam neki, és csak úgy repkedtünk egymás nyakán, meg most is *-* Azóta összevesztünk egyszer, de hát nem is mi lennénk, ha nem tettük volna meg, de utána már béke volt, meg most is béke és szeretés van, a világban minden rózsaszín, mert vele egyszerűen nem létezik más szín. Túlságosan is szeretem ahhoz, főleg hogy neki sikerült egyedül elterelnie a figyelmem arról, hogy szombaton felvételizem, sokat nevettünk, és végre nem voltam ideges.
Szombat. Halálra izgultam magam, persze korán kellett kelni, mert nyolcra oda kellett érnünk, de másfél óra, mire tőlünk odamegyünk, szóval... ja, nem volt sétagalopp, de azért sikerült pont nyolcra becsúsznunk, annak ellenére, hogy az egész hercehurca csak kilenckor kezdődött. Minket zenésztanoncokat betereltek egy terembe, hogy ne foglaljuk a helyet a folyosón, meg kezdjünk el hangolgatni, gyakoroljunk még egy kicsit ha akarunk meg minden, és ahogy körülnéztem, majd' halálra rémültem! Én voltam az egyetlen lány a teremben! O_O Aztán kiderült, hogy van rajtam kívül még két lány jelentkező, egy énekes és egy dobos, de basszus... egyedül én voltam lány a gitárosok között... o.o Szóval aztán tíz-fél tizenegy környékén engem is behívtak, őszintén szólva nem emlékszem, hogy mikor, annyira izgultam, hogy nem érdekelt az idő. Nagyon biztató volt, mert nem hazudok akkor játszottam életemben eddig legjobban, nagyon vigyorogtak, és mondták is, hogy tetszik nekik, akkor meg kaparni kezdték az állukat a földről, mikor mondtam, hogy mindössze három hónapja basszusgitározom, nem évek óta ám xD És a felvételi anyagomat is durván egy hónapja kezdtem csak gyakorolni, szóval... azt hiszem, sikerült őket egy kicsit lenyűgözni, legalábbis remélem.
Lényegében ennyi történt az elmúlt napokban, jó hosszúra nyújtva, és mily' csoda, megint két hetet foglalok össze xD Lehet, hogy rászokom, hogy kéthetente blogolok xD Na jó nem, igyekszem azért gyakrabban írni, de ha már ez így bevált, azért kéthetente mindig számítható tőlem valami :3 Sayonara minna~ ^w^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése